Új korszak és új szempontok a transzfúziós kórokozó-átvitel kockázatában, különös tekintettel a rendszeres plazmaeredetű készítményre szoruló haemophiliás betegekre = A new era of transfusion-transmitted pathogens, infections. Renewed need for updating standards for clinicans along with blood banking

Absztrakt: A preparatív és klinikai transzfuziológia a nemzetközi és hazai vérellátás sikeres, csodálatos, százmilliók életét megmentő szakmai területe. A kórokozó-átvitel kérdése az 1980-as években a HIV-, C-vírus-haemophilia plazmaeredetű faktorkoncentrátum miatti tömeges francia fertőződés után a figyelem előterébe került, s a donor-szűrővizsgálatok és a kórokozó-inaktiválás gyors fejlődését eredményezte, ami igen nagyban csökkentette a transzfúzióhoz kapcsolódó kórokozó-átvitel kockázatát. Ugyanakkor az elmúlt bő évtizedben látványosan megnőtt az újonnan felismert, potenciálisan vagy valósan betegséget is okozó, részben egzotikus kórokozók száma (például Zyka- vagy Zika-, Ebola-, hepatitis E-vírus stb.), melyek részben transzfúzióval is átvihetők, s melyek szűrésére vagy inaktiválására nem minden, jelenleg használt módszer alkalmas igazán. A közlemény ezen kórokozók klinikai jelentőségére, illetve az új generációs szűrő-, inaktiválómódszerek fejlesztésének fontosságára kívánja felhívni a figyelmet. Egy érdekes, számosságát tekintve semmiképp sem elhanyagolható brit felmérés szerint a többszörös transzfúzió, ha kismértékben is, megnövelheti a későbbi non-Hodgkin-lymphoma gyakoriságát is. Különösen fontos ez olyan betegségben, mint például a haemophilia, amelyben a betegek egy része sok donortól származó plazmaeredetű faktorkoncentrátummal kap heti 3 alkalommal kezelést, vagy pedig génszintetikus készítménnyel, mely praktikusan patogénmentes. Elérkezett annak az ideje, hogy a rendszeres profilaktikus ellátását kapó haemophiliás beteg vagy családja más kezelésekhez hasonlóan teljes körű és reális tájékoztatást kapjon a kétféle kezelési mód előnyeiről és hátrányairól, s ennek megfelelően tudja kialakítani választási preferenciáit. Orv Hetil. 2018; 159(37): 1495–1500. | Abstract: Preparative and clinical transfusiology and transfusion, a majestic part of clinical medicine saved the life of hundred millions. However, bloodborne or transmitted infections became a serious issue in France in the 1980s, when many haemophiliacs were infected by HIV or hepatitis C virus by receiving plazma FactorVIII concentrates. This resulted in a quick and powerful development of screening as well as pathogen-inactivating methods, which reduced pathogen contamination and transmission to minimal levels. Times and pathogens are continously and rather quickly changing, so during the last decade many – not only egzotic – new pathogens and diseases were recognised, and some of them (e.g., Zyka virus, Ebola, hepatitis E virus, etc.) can also be transmitted by blood or blood-component transfusions, and in some instances they escape from standard screening and inactivation procedures. Hereby we try to focus and draw attention to some of these potentially pathogenic new bloodborne microbiological agents, and along with this we try to emphasize the significance of application of updated next generation screening and inactivation procedures. Interestingly a recent British trial, based on large population data, showed some evidence of a slight increase of non-Hodgkin lymphoma incidence in patients with multiple previous transfusions. Probably these facts are even more important in haemophiliacs, who receive prophylactic treatment 3 times weekly either by plasma factor concentrates derived from multiple donors or by gene synthetic factor sources. It is important that haemophiliac patient and family should receive the necessary information, and go for a fully informed consent based on the potential advantages and hazards of a particular treatment modality, the same way as in the chronic treatment of other diseases. Orv Hetil. 2018; 159(37): 1495–1500

Fenntartó kezelési módok felnőttkori rosszindulatú hematológiai betegségekben

A fenntartó kezelésmódok elsősorban a gyermekkori akut lymphoid leukaemiában voltak általánosak, felnőttkorban ritkábbak. Fokozatosan alakultak ki fenntartó kezelési módok néhány felnőttkori hematológiai betegségben, például néhány lymphomában – például follicularis lymphoma, köpenysejtes lymphoma –, s az elmúlt években a myeloma fenntartó kezelése egyre jelentősebb teret nyert. Mára egyre több onkohematológiai entitás fenntartó kezelése egyre erősödő tendencia, sokszor a kezdetben csak az indukciós vagy relapsusos esetekben hatékonynak bizonyuló kis mo lekulák előtérbe kerülése várható fenntartó készítményként is. Myelomában a prognózisfüggő fenntartó kezelési mód, mely gyakran akár a visszaesésig tart, mára minden nemzetközi és komolyabb ajánlás része. Az elmúlt években megjelentek fenntartó kezelési módok a felnőttkori akut myeloid leukaemiában is, teljesen új elemként akár transz plantációt követően, akár a nélkül. Megváltozott az a szemlélet, hogy egy nehéz kemoterápia vagy éppen a csontvelő átültetés azért is jó, mert utána kezelésmentessé válhat a betegek túlnyomó része. Fontos az is, hogy a fenntartó ke zelés ne legyen megterhelő, ne kelljen túl sok időt a kórházban tölteni, minél inkább egyszerű, akár tablettás formájú lehessen. Vannak tendenciák arra, hogy az indukció, a konszolidáció és a fenntartó kezelés (például a myeloma egyes esetei) egyre inkább kontinuumot képezzenek

Az aktivált VII. faktor – 31 éves klinikai alkalmazás tanulságai | Activated Factor VII – 31 years experience on clinical grounds

Absztrakt: Az irodalmi adatokra, de kis részben saját tapasztalatokra is támaszkodó közlemény összefoglalja a rekombináns aktív FVII (rFVIIa, Novoseven) alkalmazását a standard indikációkban (inhibitoros és gátlótestes haemophilia, prophylaxis, Glanzmann-thrombasthenia). Értékeli a készítmény különlegesen gyors és hatékony, immunológiai és thrombogen tulajdonságok szempontjából is rendkívül előnyös tulajdonságait. Óvatosan értékeli a nemzetközi ajánlásokra támaszkodva alkalmazásának lehetőségeit, szakmai feltételeit, bizonyos életveszélyes vérzésekben is. Orv Hetil. 2017; 158(24): 923–928. | Abstract: The author provides an overview of the use of recombinant activated FVII (rFVIIa, Novoseven), which is used over 30 years, based upon international publications and also on some modest own experience. Standard, approved indications (inhibitory cases, Glanzmann thrombasthenia, prophylaxis experience) are in the focus of this paper, emphasizing the specially rapid and efficacious way of Novoseven therapy, drawing attention to excellent safety issues regarding very low immunogenicity along with low number of thrombogenic complications. A careful, cautious and critical evaluation of Novoseven therapy is also provided in rather special forms of critical bleeding conditions considering international recommendations and institutional registry data. Orv Hetil. 2017; 158(24): 923–928

A fehérjelebontás szerepének tanulmányozása a kromoszóma szegregáció és a mitózis szabályozásában = Determining the role of protein degradation in the regulation of chromosome segregation and mitosis

Az sejtciklus szabályozásában alapvető szerepet játszó komplex, az APC genetikai és molekuláris biológiai analízisét végeztük el elsőként egy soksejtű eukarióta modell organizmusban, az ecetmuslicában. Azonosítottuk a Drosophila APC komplexet alkotó tíz alegységet kódoló géneket. Ezek közül, P elemre épülő technikákkal, nyolc gén mutáns alléljait és transzgénikus RNSi vonalait sikerült előállítani és jellemezni. Egy kivételével valamennyi alegység funkciója nélkülözhetetlennek bizonyult az állatok egyedfejlődése szempontjából, és kiesésük jellegzetes mitótikus fenotípusok kialakulását eredményezte. Az egyes mutánsok esetében egymáshoz hasonló, de jelentősen eltérő fenotípus-jegyeket is kimutattunk. Ezekből arra következtettünk, hogy a különböző alegységeknek eltérő szerepe van a komplex funkciójának kialakításában. Genetikai és fizikai interakciókat is kimutattunk az egyes alegységek között, amelyek jó egyezést mutatnak az időközben megjelent szerkezetvizsgálati eredményekkel. Kimutattuk, hogy a két protein modifikációs rendszer, az ubiquitinálás és a sumoilálás funkcionálisan összefügg egymással. Kimutattuk, hogy a csak soksejtű eukariótákban található APC7 alegység egy hét TPR (tetratrico-peptide repeat) motívumot hordozó fehérje, amelynek funkciója, egyedüliként, nem eszenciális a teljes komplex funkciója szempontjából. Végezetül kidolgoztunk egy kísérleti rendszert a proteindegradáció követésére mind in vivo, mind pedig in vitro. | In this project we have accomplished the genetic and molecular biological analysis of the anaphase promoting complex, or APC, in a multicellular model organism, the fruit fly, Drosophila melanogaster. First, we identified all genes coding for ten subunits of the Drosophila APC. Mutant alleles and transgenic RNA interference lines corresponding to eight subunit genes were isolated and characterised. The function of all but one subunit proved to be essential for development, and their loss resulted in characteristic mitotic phenotypes. The significant differences in their mitotic phenotypes indicate that the subunits have distinct roles and they contribute differently to the functions of the whole complex. In addition to this, we have demonstrated genetic and physical interactions among subunits. These data are in good agreement with the physico-chemical data emerging from structural studies of the APC. We have shown that the two protein modification system, the ubiquitination and sumoilation are functionally related to each other. We have also shown that the APC7 subunit, found only in multicellular eukaryotes, contains seven TPR (tetratrico-peptide-repeat) repeats, and it is the only subunit whose function is not essential for the functioning of the whole complex. In the course of this project we established an experimental system to monitor protein degradation both in vivo and in vitro

Thrombocyta aktiváció során bekövetkező változások biokémiai és sejtbiológiai jellemzés = Biochemical and cell biological changes during platelet activation

Ex vivo mintákon végzett analízisek közül elvégeztük 30 db stent beültett beteg esetében perifáriás vérminták analízisét az alábbi thrombocyta aktivációs markerekre: thrombocyta P-selectin, solubilis P-selectin, CD63 expresszió, heterotipikus aggregátumok aránya, mikropartikula mennyiség. Fenti eredményeket korreláltattuk a betegek előzetes kezelési protokolljával (csak ASA, vagy ASA+clopidogrel). A XIII-as faktorral (F XIII) kapcsolatos vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy thrombocyták TRAP aktiválása, az FXIII expresszió fokozódásával jár. Azonban kimutattuk, hogy ez a plazmában lévő FXIII kötődése és nem az intracellluláris FXIII felszíni megjelenése miatt jön létre. Specifikus fibrinogének felhasználásával tisztáztuk az FXIII kötődés biokémiai jellemzőit. A thrombocyta foszfatáz inhibitorokkal végzett kísérletek során PRP-ben bizonyítottuk, hogy az 1 és 2A típusú foszfatázoknak csak együttes gátlása hozza létre a thrombocyta aktiválás során észlelhető hatást. TRAP aktivált mintákon bizonyítottuk, hogy mind az aggregáció, mind a P-selectin expresszió dózisfüggő módon gátlódik calyculin (CLA) hatására. Ugyanakkor nem aktivált mintákon azt találtuk, hogy a CLA dózisfüggő módon alakváltozást hoz létre a thrombocytákban, mely aggregometriával, valamint áramlási citometriai fényszórási és antigén expressziós vizsgálatokkal bizonyítható volt. | On ex vivo samples we examined 30 cases of stent implanted patients where in peripheral blood samples the following platelet activation markers were investigated: paletelt P-selectin, soluble P-selectin, CD63, heterotypic aggregates, microparticles. The above data were correlated with previous treatment protocol of the patients (ASA only or ASA and clopidogrel). Regarding studies with factor XIII we identified that in TRAP-activated platelets FXIII is elevated on the platelet surface. However, we proved, that FXIII is not derived from intracellular source but is attached from the plasma. By using specific fibrinogens we identified the biochemical requirements for FXIII binding to platelets. The manuscript was submitted to Thrombosis and Haemostasis where a minor revision was required. Regarding phosphatase inhibitors we found that phosphatase 1 and 2A types are both involved in platelet activation, since their simultaneous inhibition by calyculin is required to prevent TRAP-elicited P-selectin axpression and platelet aggregation. At the same time on non-activated platelet samples we found that calyculin dose-dependently inhibited platelet shape-change as measured by aggregometry and flow cytometry

A diabeteshez társuló angiopathia hajlam és kockázat korai felmérése és prospektív követő vizsgálata vasculáris haematológiai módszerekkel = Early risk assessment of diabetic angiopathy using vascular haematological parameters, a prospective follow-up study

Több, mint 400 diabeteses beteg haptoglobin fenotípus vizsgálatát elvégeztük. A megoszlás hasonló más orszégokéhoz, az érszövődmények 5 éves periódusa lezártakor az eredményeket közleményekben publikáljuk. Gyulladásos bélbetegségben a legfontosabb eredmények: Crohn betegségben a haptoglobin I-1 fenotípus gyakorisága nagy, colitis ulcerosában a megosztás az átlagos lakosságéhoz hasonló. A betegség lefolyása összefüggést mutat a haptoglobin típussal, a primer sclerotizáló chollangitis II-2 fenotípus mellett gyakori. Coeliakilában végzett nagyszmámú vizsgálat azt jelzi, hogy a II-1 típus a várhatónál jóval gyakoribb és itt is összefüggés található a klinikai lefolyással. A haptoglobin fenotípus és a bélbetegségek közötti összefüggéseket elsőként ismertük fel. Hasonlóan ígéretesnek látszik az első 60 beteg vizsgálata alapján krónikus lymphoid leukémiában induló felmérésnek. | Haptoglobin phenotypic analysis have been performed in more than 400 diabetic patients, the distrubution is similar to other popoulationb reports, finishing the five year vascular followup rusts will be published. Haptoglobin phenotype seems to correlate with type and clinical course of inflammatory bowel diseases (based upon large series of measurements), i.e. 1-1 type seems to be common in Crohns disease, whereas primary sclerotising cholangitis is linked to 2-2 phenotype cases. In celiac disease the prevalent phenotype is 2-1, and our data suports that the haptoglobin phenotype seems to influence the clinicalk course. These result are clearly new informations, their publication had been done or some of theme are submitted for publication more recently. Promising data (60 cases) weere gained in chronic lymphocytic leukemia in our recently launched survey, as well

Increased plasma von Willebrand factor antigen levels but normal von Willebrand factor cleaving protease (ADAMTS13) activity in preeclampsia.

The activity of ADAMTS13, the von Willebrand factor (VWF) cleaving protease is low in several conditions, including HELLP (haemolysis, elevated liver enzymes, and low platelet count) syndrome. As HELLP syndrome develops in most cases on the basis of preeclampsia, our aim was to determine whether plasma ADAMTS13 activity is decreased in preeclampsia. Sixty-seven preeclamptic patients, 70 healthy pregnant women and 59 healthy non-pregnant women were involved in this case-control study. Plasma ADAMTS13 activity was determined with the FRETS-VWF73 assay, while VWF antigen (VWF:Ag) levels with an enzyme-linked immunosorbent assay. The multimeric pattern of VWF was analyzed by SDS-agarose gel electrophoresis. There was no significant difference in plasma ADAMTS13 activity between the preeclamptic and the healthy pregnant and non-pregnant groups (median [25-75 percentile]: 98.8 [76.5-112.8] %, 96.3 [85.6-116.2] % and 91.6 [78.5-104.4] %, respectively; p > 0.05). However, plasma VWF:Ag levels were significantly higher in preeclamptic patients than in healthy pregnant and non-pregnant women (187.1 [145.6-243.1] % versus 129.3 [105.1-182.8] % and 70.0 [60.2-87.3] %, respectively; p < 0.001). The multimeric pattern of VWF was normal in each group. Primiparas had lower plasma ADAMTS13 activity than multi-paras (92.6 [75.8-110.6] % versus 104.2 [92.1-120.8] %; p = 0.011). No other relationship was found between clinical characteristics, laboratory parameters and plasma ADAMTS13 activity in either study group. In conclusion, plasma ADAMTS13 activity is normal in preeclampsia despite the increased VWF:Ag levels. However, further studies are needed to determine whether a decrease in plasma ADAMTS13 activity could predispose preeclamptic patients to develop HELLP syndrome

Intimate relationship between the genes of two transcriptional coactivators, ADA2a and PIMT, of Drosophila

PIMT, a transcriptional coactivator which interacts with and enhances nuclear receptor coactivator PRIP function, was identified recently in mammalian cells and suggested to function as a link between two major multiprotein complexes anchored by CBP/p300 and PBP. Here we describe that the gene of the Drosophila homologue of PIMT, designated as Dtl, is closely associated and has an overlapping promoter with a gene encoding another transcriptional coactivator, ADA2a, which in turn participates in GCN5 HAT-containing complexes. Ada2a also produces an RNA polII subunit, RPB4, via alternative splicing; consequently, an overlapping regulatory region serves for the production of three proteins, each involved in transcription. By studying expression of reporter gene fusions in tissue culture cells and transgenic animals we have demonstrated that the regulatory regions of Ada2a/Rpb4 and Dtl overlap and the Dtl promoter is partly within the Ada2a/Rpb4 coding region. The shared regulatory region contains a DRE element, binding site of DREF, the protein factor involved in the regulation of a number of genes which play a role in DNA replication and cell proliferation. Despite the perfectly symmetrical DRE, DREF seems to have a more decisive role in Ada2a/Rpb4 transcription than in the transcription of Dtl

Alternative salvage regimens for relapsed/refractory classical Hodgkin-lymphoma

L