Renin- és aldoszteronvizsgálat hypertoniás betegekben

Absztrakt Bevezetés: A primer aldosteronismus diagnosztikája bizonytalanságokkal terhelt; legújabban az is felvetődött, hogy a szűrésként alkalmazott aldoszteron/renin hányados érzékenysége – a szuppressziós aldoszteron alapján – valójában alacsony. Célkitűzés: A szerzők elsődleges célja az aldoszteron/renin hányados pontosságának vizsgálata volt. Módszer: A retrospektív elemzésben 309 hypertoniás beteg vett részt, akiknél a fekvés és járás után mért aldoszteronszint egymástól függetlenül rendelkezésre állt. Eredmények: Kilencvenkilenc betegnél volt emelkedett az aldoszteron/renin hányados, akik közül 31-nél a fekvő testhelyzetben vizsgált aldoszteron is emelkedett volt. Harmincnégy betegnél a fekvő testhelyzetben vizsgált aldoszteron úgy volt magasabb, hogy az aldoszteron/renin hányados nem; akik közül azonban csak 3 esetben volt alacsony a renin, és így a primer aldosteronismus nem volt elvethető. Kóros reninemelkedés 69 betegnél fordult elő, de csak ezek 59%-ánál társult magas aldoszteronszinttel. Következtetések: Az aldoszteron/renin hányados érzékenysége magas (91%), ha csak indokolt esetekben alkalmazzák. Orv. Hetil., 2016, 157(21), 830–835

A differenciált pajzsmirigyrákban szenvedő betegek gyógyulási esélyei. Egy hazai centrum tapasztalatai = Recovery rate in differentiated thyroid cancer. Experiences of one of the Hungarian clinical centers

Absztrakt: Bevezetés és célkitűzés: Az elmúlt néhány évtizedben a differenciált pajzsmirigyrákot (DTC) világszerte jelentősen növekvő incidencia jellemezte. A betegek kezelésének alapelvei a nemzetközi irányelveknek megfelelően átalakulóban vannak. Munkánk célja a betegek jelenlegi gyógyulási esélyeinek felmérése volt. Módszer: Retrospektíven elemeztük a Pécsi Tudományegyetem I. Belgyógyászati Klinikáján 2005. január 1-je és 2016. május 1-je között kezelt 380, DTC-ben szenvedő beteg adatait. A nő/férfi arány 306/74 volt. A betegek medián életkora a diagnózis idején 46 év (13–86 év), míg a medián követési idő 55 hónap (0–144 hónap) volt. A terápiás válasz 337 beteg esetében volt értékelhető. A statisztikai feldolgozást az SPSS 22.0 verziójában végeztük. Eredmények: A papillaris (PTC) és a follicularis (FTC) carcinomák előfordulási aránya (79/21%) alapján a régió továbbra is mérsékelten jódhiányosnak tekintendő. A PTC-ben szenvedő betegek szignifikánsan fiatalabbak voltak FTC-ben szenvedő társaiknál, és korábbi tumorstádiumban kerültek felismerésre. A diagnózis idején PTC-ben 35%-ban nyirokcsomó-, 4%-ban távoli áttétet találtunk, FTC-ben ez az arány 15% (N1), illetve 14% (M1) volt. Radiojódkezelésre összesen 542 alkalommal került sor. PTC-ben a követett (n = 264) betegek 59%-a volt tumormentes, 20%-ban bizonytalan választ, 7%-ban inkomplett biokémiai választ és 14%-ban inkomplett strukturális választ diagnosztizáltunk, 6 beteg hunyt el. A FTC-ben szenvedő betegek (n = 73) 59%-a volt tumormentes, 10%-ban bizonytalan választ, 31%-ban residualis betegséget találtunk, a betegek 10%-át elveszítettük. Következtetések: Összefoglalva, bár a DTC jó prognózisú betegség, FTC-ben a betegek 31%-a, míg PTC-ben a betegek 14%-a nem volt tumormentessé tehető. A medián 55 hónapos követési idő alatt a betegségspecifikus halálozás FTC-ben 10%, PTC-ben pedig 2% volt. Orv Hetil. 2018; 159(22): 878–887. | Abstract: Introduction and aim: The worldwide incidence of differentiated thyroid cancer (DTC) has markedly increased during the last few decades. According to the international guidelines, principles of DTC management are in transformation. The aim of our work was to evaluate patients’ current likelihood of recovery. Method: Data of 380 patients treated between 1/Jan/2005 and 1/May/2016 at the PTE KK Ist Department of Internal Medicine were retrospectively analyzed. Female/male ratio was 306/74. Median age at diagnosis was 46 years (13–86 years), while median follow-up time was 55 months (0–144 months). Response to therapy was evaluable in 337 patients. Statistical analysis was done using SPSS (version 22.0). Results: Based on the prevalence of papillary (PTC) and follicular (FTC) carcinomas (79/21%), moderate iodine deficiency has to be considered in this region. PTC patients were significantly younger and were diagnosed in earlier tumor stage. The ratio of lymph node and distant metastases was 35%/4% in PTC and 15%/14% in FTC. Radioiodine treatment was performed in a total of 542 times. 264 patients with PTC were followed up. 59% of patients were tumor-free, in 20% uncertain response, in 7% incomplete biochemical response, in 14% incomplete structural response were diagnosed and 6 patients died. Patients with FTC (n = 73) were tumor-free in 59%, uncertain response was found in 10%, incomplete structural response was diagnosed in 31%, while 10% of the patients died. Conclusions: In summary, although DTC has a favorable prognosis, in 31% of FTC patients and in 14% of PTC patients, tumor-free status was not achieved. During the median 55-month follow-up period, the disease-specific mortality was 10% in FTC and 2% in PTC. Orv Hetil. 2018; 159(22): 878–887

Hasüregi daganatáttétek stereotaxiás sugárkezelése egy ülésben. Beszámoló az első hazai, koponyán kívüli sugársebészeti beavatkozásról

Absztrakt Az elmúlt évtizedekben a daganatgyógyítás fejlődésének és eredményességének jeleként a lokális terápiás modalitások szerepe az áttétes betegségek ellátása során felértékelődött. A szerzők tudomása szerint a hazánkban első eredményes, koponyán kívüli sugársebészeti beavatkozást ismertetik. Az 58 éves férfi gyomoradenocarcinoma miatt műtéten, kemoterápián és mellékveseáttétek miatt metastatectomián esett át. Az első műtét után 4 évvel a követési komputertomográfiás vizsgálat kétgócú és inoperábilisnak véleményezett peritonealis áttétképződést mutatott, a májszél, illetve a bal vese alatt, 2 cm-es átmérőkkel. Definitív ellátásként, egy ülésben 12 Gy dózisú stereotaxiás hasi sugársebészeti beavatkozást végeztek, cone-beam komputertomográfiás ellenőrzés mellett, dinamikus ívbesugárzást, illetve 2-2 ívet alkalmazva. A kezelés 25 percig tartott, sem akut, sem késői mellékhatást nem észleltek. A kezelés után 3, illetve 7 hónappal elvégzett kontroll-komputertomográfia teljes tumorregressziót igazolt. A szerzők megállapítják, hogy megfelelő technológia és gyakorlottság birtokában, nem gyorsan növekvő oligometasztázisok esetében a koponyán kívüli stereotaxiás sugársebészeti ellátás biztonságos és hatékony alternatívája lehet a műtéti beavatkozásnak. Orv. Hetil., 2015, 156(39), 1593–1599

Relacorilant, a Selective Glucocorticoid Receptor Modulator in Development for the Treatment of Patients With Cushing Syndrome, Does Not Cause Prolongation of the Cardiac QT Interval

Objective: To assess the effect of relacorilant, a selective glucocorticoid receptor modulator under investigation for the treatment of patients with endogenous hypercortisolism (Cushing syndrome [CS]), on the heart rate–corrected QT interval (QTc). Methods: Three clinical studies of relacorilant were included: (1) a first-in-human, randomized, placebo-controlled, ascending-dose (up to 500 mg of relacorilant) study in healthy volunteers; (2) a phase 1 placebo- and positive-controlled thorough QTc (TQT) study of 400 and 800 mg of relacorilant in healthy volunteers; and (3) a phase 2, open-label study of up to 400 mg of relacorilant administered daily for up to 16 weeks in patients with CS. Electrocardiogram recordings were taken, and QTc change from baseline (ΔQTc) was calculated. The association of plasma relacorilant concentration with the effect on QTc in healthy volunteers was assessed using linear mixed-effects modeling. Results: Across all studies, no notable changes in the electrocardiogram parameters were observed. At all time points and with all doses of relacorilant, including supratherapeutic doses, ΔQTc was small, generally negative, and, in the placebo-controlled studies, similar to placebo. In the TQT study, placebo-corrected ΔQTc with relacorilant was small and negative, whereas placebo-corrected ΔQTc with moxifloxacin positive control showed rapid QTc prolongation. These results constituted a negative TQT study. The model-estimated slopes of the concentration-QTc relationship were slightly negative, excluding an association of relacorilant with prolonged QTc. Conclusion: At all doses studied, relacorilant consistently demonstrated a lack of QTc prolongation in healthy volunteers and patients with CS, including in the TQT study. Ongoing phase 3 studies will help further establish the overall benefit-risk profile of relacorilant.</p

Effect of Linagliptin vs Placebo on Major Cardiovascular Events in Adults With Type 2 Diabetes and High Cardiovascular and Renal Risk

IMPORTANCE Type 2 diabetes is associated with increased cardiovascular (CV) risk. Prior trials have demonstrated CV safety of 3 dipeptidyl peptidase 4 (DPP-4) inhibitors but have included limited numbers of patients with high CV risk and chronic kidney disease

Significant benefits of AIP testing and clinical screening in familial isolated and young-onset pituitary tumors

Context Germline mutations in the aryl hydrocarbon receptor-interacting protein (AIP) gene are responsible for a subset of familial isolated pituitary adenoma (FIPA) cases and sporadic pituitary neuroendocrine tumors (PitNETs). Objective To compare prospectively diagnosed AIP mutation-positive (AIPmut) PitNET patients with clinically presenting patients and to compare the clinical characteristics of AIPmut and AIPneg PitNET patients. Design 12-year prospective, observational study. Participants & Setting We studied probands and family members of FIPA kindreds and sporadic patients with disease onset ≤18 years or macroadenomas with onset ≤30 years (n = 1477). This was a collaborative study conducted at referral centers for pituitary diseases. Interventions & Outcome AIP testing and clinical screening for pituitary disease. Comparison of characteristics of prospectively diagnosed (n = 22) vs clinically presenting AIPmut PitNET patients (n = 145), and AIPmut (n = 167) vs AIPneg PitNET patients (n = 1310). Results Prospectively diagnosed AIPmut PitNET patients had smaller lesions with less suprasellar extension or cavernous sinus invasion and required fewer treatments with fewer operations and no radiotherapy compared with clinically presenting cases; there were fewer cases with active disease and hypopituitarism at last follow-up. When comparing AIPmut and AIPneg cases, AIPmut patients were more often males, younger, more often had GH excess, pituitary apoplexy, suprasellar extension, and more patients required multimodal therapy, including radiotherapy. AIPmut patients (n = 136) with GH excess were taller than AIPneg counterparts (n = 650). Conclusions Prospectively diagnosed AIPmut patients show better outcomes than clinically presenting cases, demonstrating the benefits of genetic and clinical screening. AIP-related pituitary disease has a wide spectrum ranging from aggressively growing lesions to stable or indolent disease course

A pajzsmirigy sejtek apoptózisának citokin szabályozása

Death receptor mediated apoptosis plays an important role in a number of thyroid disorders. The present study demonstrated for the first time the in vivo presence of TRAIL and its receptors in the normal thyroid gland and in Hashimoto’s thyroiditis. The TRAIL-mediated apoptosis of thyroid epithelial cells is regulated by inflammatory cytokines. IL-1β alone and in combination with TNFα induces sensitivity to TRAIL, while the further addition of IFNγ makes these cells resistant to apoptosis mediated by TRAIL. This pattern of TRAIL sensitivity correlates with levels of cell surface expression of TRAIL receptors. IL-1β/TNFα enhancement of DR5 surface expression provides a mechanism for TRAIL sensitivity. We have further documented that the signal is mediated through DR5 by the use of DR5 specific agonist antibody. Confirming the essential role of proinflammatory cytokines in the regulation of apoptosis in vivo, the combination of IFNγ and TNFα enhanced thyrocyte apoptosis through the Fas pathway and transformed nondestructive to destructive thyroiditis in a murine model of experimental autoimmune thyroiditis. The majority of goiter-derived thyroid cells cannot be sensitized to TRAIL and/or Fas-induced apoptosis in vitro by inflammatory cytokines, which represents a new aspect of aberrant growth regulation in goiter nodules. The increased proteasome activity associated with this resistance suggests that the proteasome may be an important regulator of apoptosis in nodular goiter. Finally, the hu-PBL-SCID mouse was established for the in vivo investigation of human thyroid cancer. This model is appropriate to examine the biological characteristics of thyroid cancers but warrants improvement to analyze the interaction between the immune system and tumor cells.Ph.D. Thesis ; 1st Department of Medicine, Medical and Health Science Center, University of DebrecenPh