A dél-dunántúli középső triász karbonátos kőzetek ciklus-sztratigráfiai vizsgálata = Cyclostratigraphic analysis of Southern Hungarian middle triassic carbonates

A ciklus-sztatigráfiai elemzések alapján a délkelet-dunántúl középső triász karbonátok három harmadrendű, aszimmetrikus üledékciklust képviselnek. Ezek közül két teljes ciklus az anizuszi emelethez köthető. Ezek az üledékképződési ciklusok jól korrelálhatók a Germán-medence alsó Muschalkalkját alkotó két anizuszi ciklussal (lengyel és német szelvények). A nagy frekvenciájú, méteres vastagságú üledékes ciklusok legjobban a belső rámpa és a sekély középső-rámpa üledékeiben különíthetők el. Az ideális ciklusok a maximális elöntési zónával (mfz) kezdődő, majd korai HS (uralkodóan finomszemű márgásabb), késői HS (váltakozó meszes és márgásabb rétegek) jellemezhetőek. A szekvencia határt egy rendszerint markáns agyagos felület és a rá települő intraklasztos réteg jelzi, amely már a transzgresszív ciklustag (TS) bázisának tekinthető. A TS-et alkotó meszes padok felső részénél van a maximális tenger elöntést jelző zóna (mfz) és az újabb ciklus határa. A lassú tengerszint emelkedéshez köthetően, a maximális tengerelöntési fázisokban kondenzált márgás és bioklaszt dúsabb ('amalgamated') rétegek keletkeznek, amelyekben tengeri palynoflóra és makrofauna, valamint pozitív delta13C izotóp értékek mutathatók ki. Az üledékföldtani, palynofaciológiai és stabil izotópos mérések segítségével az uralkodóan mésziszapos rámpa üledékekben is sikerült kimutatni az üledékes ciklusokat: elkészült a délkelet-dunántúli középső triász üledékek ciklus-sztratigráfiai beosztása. | The cyclo-stratigraphy analyses of Middle Triassic carbonates of SE Hungary revealed three third-order asymmetric sedimentary cycles. There is a good correlation between the two Anisian Lower Muschelkalk cycles of Hungary, Poland and Germany. High-frequency cycles are best preserved within the outer ramp and mid-ramp carbonates. The ideal cycle begins with maximum flooding zone (mfz) which is followed by dominantly fine marly sediments of early highstand deposits (eHSd). Late HSd consist of alternating limestones and marls. Sequence boundary (sb) is marked by a thin clayey zone and capped by intraclastic sediments of transgressive system (TSd). The maximum flooding zone and the new cycle is located at the top of the TSd. During periods of long-term sea-level rise the maximum flooding is characterized by the deposition of condensed marls and amalgamated shell beds. In these sediments marine palynomorfs and macrofossils are common. A shift toward positive delta13C isotope values also marks these beds. Based on sedimentological, palynofacies and stable isotope analyses it was possible to identify sedimentary cycles within the mud dominated carbonate ramp sequence; the SE Hungarian middle Triassic was divided into sedimentary cycles

Tektonikai jelenségek a Mecsekalja-öv pannóniai rétegeiben: Pécs, Ifjúság útja és környéke

A Mecsek déli határán húzódó Mecsekalja-öv a Dél-Dunántúl egyik legfontosabb töréses öve, jelentőségét a késő-miocénben és azután is zajló mozgások is meghatározzák. A Kárpát-medence nagy részéhez hasonlóan a pannóniai és kvarter üledékek közti jelentős hiátus, valamint a laza üledékekben a vetőkarcok hiánya miatt a különböző mozgási fázisok időpontjának és kinematikájának meghatározása itt is nehézségekbe ütközik. Ezek behatárolásához segítséget adhat a pannon-tavi litorális képződmények eredetileg közvetlen közelről származó törmelékanyagának vizsgálata. A Mecsekalja-öv legjobban feltárt szakaszán, a pécsi Ifjúság útja környékén a pannóniai durvatörmelékes képződményeket vizsgáltuk tektonikai és szedimentológiai szempontból. A közelmúltban létesült ideiglenes feltárások dokumentálása mellett fő célunk a tektonikai elemek mérése, a kavicsanyag kőzettani leírása makroszkópos megfigyelések és vékonycsiszolatok segítségével, valamint a forráskőzetek azonosítása volt. Az eredményeket fúrási adatokkal összevetve rekonstruáltuk az ősföldrajzi képet, a tópart kőzetanyagának tér- és időbeli változását, ezzel az egyes kőzettestek mozgását. A Congeria rhomboidea molluszka-biozónába tartozó ősmaradványok alapján a vizsgált üledékek a késő-miocén viszonylag fiatal szakaszáról, a 8-6 millió év közötti időszak egy részéről tanúskodnak. Az oligomikt, alig koptatott törmelék és az üledékszerkezetek tanúsága szerint a Pannon-tó hullámverése itt meredek, sziklás partot ostromolt, ahova betorkolló folyók nem szállítottak számottevő hordalékot. A homokba települő, koptatatlan törmeléket tartalmazó kavicsrétegeket legvalószínűbben szinszediment vetőmozgás üledékeiként értelmezhetjük és a feltolódások aktivitásához köthetjük. A kavicsrétegek változatos törmelékanyaga arra utal, hogy az üledékképződés ideje alatt már egymás mellett helyezkedett el a Mecsekalja-övben ma látható, igen eltérő kőzettípusok nagy része. A vetőzóna egyes elemei a homokos rétegsor lerakódása előtt, alatt és után is mozogtak: az alaphegységi kőzetblokkok helyzete kis mértékben változott egymáshoz és a pannon-tavi üledékekhez képest is. Az elmozdulások túlnyomórészt eltolódásos és feltolódásos jellegűek voltak. A miocén óta a hegység emelkedése az előtérhez képest a Mecsekalja-öv mentén néhány 10 - néhány 100 m közé tehető

A legmagasabban fekvő mecseki pannon-tavi üledékek helyzete és kora

A Pannon-tó üledékei a Mecsekben ma közel 400 m tszf. magasságig fordulnak elő, de a legmagasabban fekvő előfordulások korára eddig csak közvetett adatok utaltak. Egy új feltárás alapján leírjuk egy tavi abráziós part szelvényét, ahol ősmaradvány bizonyítja az üledék korát, valamint tárgyaljuk a korbesorolás tektonikai vonatkozásait. A litorális üledék kora a talált Dreissenomya cf. intermedia FUCHS maradvány alapján és a Pannon-tó visszahúzódási folyamatának ismeretében a Prosodacnomya vutskitsi kron első felére, mintegy 7–6 millió évre tehető. Környékbeli fúrások alapján feltételezhető, hogy a Pannon-tó üledékei ennél nagyobb magasságban is lerakódtak, és a Mecsek legnagyobb részét befedték. A feltárt rétegsor magas helyzetét a tó vízszintingadozásai és az utólagos szerkezeti mozgások egyaránt okozhatták, a két tényező aránya nem állapítható meg. A Pannon-tó abráziós teraszai a korbesoroláshoz használt biosztratigráfiai módszerek gyenge időbeli felbontása és a vízszintváltozások gyors üteme miatt alkalmatlanok szinszediment függőleges szerkezeti mozgások nyomozására

A Mecseki- és a Villány-Bihari-zóna ősföldrajzi viszonyainak feltárása a felső-triász - középső-kréta képződmények sokoldalú elemzése alapján = Palaeogeographic connections of the Mecsek and Villány-Bihar Zones based on multilateral analyses and studies of the Upper Triassic - Middle Cretaceous formations

Az irodalmi előkészítéssel kiválasztott felső-triász – alsó-kréta előfordulások rajzos és fényképi dokumentálása, anyagvizsgálati mintázása alapján kezdődtek meg a csiszolatos szöveti és mikrofácies vizsgálatok. Ezzel egyidőben folyt a nagy számú fúrási rétegsor áttekintő, ill., részletes értékelése. Újravizsgáltuk több tucat fúrás raktári maganyagát. Az anyagvizsgálati keret jelentős része önálló alcím alatt az MTA GKL-ben, más része a MÁFI-ban, ill., több kutatóhelyen került felhasználásra különböző szakirányokban. Néhány konkrétum A Villányi-hegység szerkezetföldtani felmérése során 6 szerkezeti fázis elkülönítésére került sor. A hegység arculatát alapvetően a transzpressziós tenzortér szabta meg. A komlói szénkutatási területen elkészült az alsó-jura formációk vastagsági és kavics (breccsa) tartalmú rétegeinek fajlagos vastagsági térképe. A vastagsági maximumok egybeesése jelzi, hogy a medencén belül hosszú ideig léteztek gyorsabban, illetve lassabban süllyedő területek. Az ásványkőzettani és paleontológiai adatok alapján meghatározásra került a nagy szervesanyagtartalmú toarci rétegek képződési ideje és a rétegsor rövid ciklusú változékonysága. Hasonló alapokon klimaváltozási ciklusokat állapítottak meg a kora-jurától a középső-juráig terjedően. Modell szinten alapvetően átértékeltük a Tiszai-egység fejlődéstörténetét. E szerint a leszakadási folyamat a középső-triász végén kezdődött el, konszolidációja a kora-kréta végén a takaróképződés megindulásával vette kezdetét. | Figures, photographs and rock sampling of Upper Triassic to Lower Cretaceous surface outcrops were the base for starting textural and microfacies studies of surveying character. Documentation of many wells and boreholes were revised in varied details. It is followed by studies of cores of dozens of boreholes. A significant part of the mount for lab studies were dedicated for MTA GKL in a contract, the rest was used by MÁFI and other research places for varied scientific directions. Major achievements: Based on microtectonic studies Villány Hills 6 tectonic phases were distinguished in the Villány Hills. The character of the Villány Range is determined by transpressional stress fields. Thickness maps of the Lower Jurassic formations and their pebble–bearing beds of the Komló coalfield have been prepared. The coincidences of the maximum thicknesses of the map sets gave evidences for the long existence of both the quickly and the slowly sinking areas of the basin. The formation time and the short-cyclic variability of the organic-rich Toarcian beds were established on recently gained data set. In a similar way cycles of climatic changes were appointed for the Early Jurassic epochs. Using basic geological data the model of the palaeogeographic history of the Tisza unit is reassessed fundamentally. According to this the process of separation started at the end of the Middle Triassic and the consolidation begun with the formation of nappe system at the end of the Early Cretaceous

An exceptional surface occurrence: the middle to upper Miocene succession of Pécs-Danitzpuszta (SW Hungary)

The Pécs-Danitzpuszta sand pit is the most important outcrop of the oldest Pannonian (upper Miocene, Tortonian) deposits in southern Hungary. A trench excavated in 2018 exposed Lake Pannon deposits and underlying Paratethys strata down to the upper Badenian (Serravallian), and together with the sand pit they make up a continuous sedimentary succession with a true thickness of ~220 metres. Due to tectonic deformation, middle Miocene deposits and carbonates in the lowermost Pannonian are overturned. Layers become vertical close to the marl-sand boundary, then the dip changes to normal, with continuously decreasing dip angles. The exposed succession starts with 5 m of upper Badenian (13.8-12.6 Ma old) calcareous marls and sandy limestones with sublittoral, then littoral molluscs, which were deposited in the normal salinity seawaters of the Central Paratethys. The overlying 8 m of sand, silt, sandy breccia and conglomerate are fossil-free,; only the lowermost silt layer contains reworked Badenian microfauna. This unit probably accumulated from gravity-driven flows in a fan-like, probably terrestrial depositional setting. The next 7.5 m of frequently alternating thin-bedded limestones, marls and clays with sublittoral biota represent rapid transgression. Foraminifers, ostracods, molluscs and calcareous nannoplankton indicate late Sarmatian, then Pannonian age for this interval. However, the locations of the boundaries indicated by the various groups are not are not consistent, making the position of the Sarmatian/Pannonian boundary uncertain. The Sarmatian beds with marine fossils still accumulated in the Paratethys, between ~12.1–11.6 Ma, under varying salinities due among others to temporary freshwater input. The Pannonian strata already represent sediments of the brackish Lake Pannon. Above these beds, uniform calcareous marl becomes dominant with some clay layers and graded or structureless conglomerate to sandstone interbeds. The deposition of the overall 64- m- thick Pannonian calcareous marl section took place in the open, probably few -hundred -metres -deep water of the lake between ~11.62 and 10.5–10.2 Ma. It may represent a rare, well-exposed surface occurrence of the Endrőd Formation which is known from thousands of wells in the Pannonian Basin. Above this section, a 6-7 -m- thick transitional interval of silty marls and sands is followed by ~140 m of limonitic, pebbly sands. They have poor to moderate sorting and rounding, metre -thick beds with transitional boundaries and abundant fossils and clasts reworked from older Miocene units. Their accumulation took place between 10.2-10.5 and 9.6 Ma by gravity flows connected to deep-water portions of fan deltas

MIDDLE TRIASSIC (ANISIAN) CEPHALOPODS FROM THE MECSEK MOUNTAINS, HUNGARY

Recent nautiloid and ammonoid finds from the Middle Triassic Zuhánya Limestone Formation in the Mecsek Mountains (south Hungary) proved that the formation encompasses the whole Pelsonian and the lower Illyrian substages of the Anisian Stage. On the basis of 11 identified ammonoid species, the Balatonicus and Trinodosus zones have a complete record. The stratigraphical position of the Zuhánya Limestone on the whole corresponds to the Felsőörs Limestone in the Balaton Highland. The palaeobiogeographical evaluation of the cephalopod fauna showed that the elements of the nautilid fauna point mostly to Germanic and partly to Sephardic affinity. On the other hand, the ammonoid fauna has no Germanic elements; most of the species are Alpine in character, while the species Procladiscites brancoi indicates Dinaridic connection, or at least an occasional appearance of pelagic organisms. These results endorse the previous palaeogeographical assumption and suggest that during the Middle Triassic the Mecsek succession was situated along the European shelf, between the Vindelician-Bohemian Land and the open Tethyan Ocean

Késő negyedidőszaki szeizmikus aktivitás nyomai futóhomokban, a Dunaszentgyörgy–Harta vetőzónában

A Paks II atomerőművi beruházás földtani kutatási programja keretében mélyített Pa-21-I és -II kutatóárokban olyan szerkezeteket észleltünk felső pleisztocén futóhomokban, amelyek kialakulása szeizmikus eseményekhez köthető. A feltárt szeizmotektonikus jelenségek két csoportba sorolhatók: képlékeny (laza üledékes) deformációk és törések. A képlékeny deformációs szerkezetek aszimmetrikus ferde vagy átbuktatott redőkként, valamint vízkiszökéses szerkezetként jelennek meg egy-egy rétegkötegben. A törések csapásuk, meredekségük, belső szerkezetük és elhelyezkedésük alapján a Dunaszentgyörgy–Hartai-vetőzóna aktivitásához kapcsolódnak, igazolva a szeizmikus mérések értelmezését. A deformációk legalább 5-ös magnitúdójú földrengések eredményeként jöhettek létre. A földrengések késő pleisztocén – OSL mérések alapján ~20 ezer éves – rétegeket érintettek. A rétegsorban a dokumentált törések felharapózási szintjei és a képlékenyen deformált szintek alapján három szeizmikus esemény valószínűsíthető. A földrengés-visszatérési idő nagyságrendje ezerévesnek becsülhető. A törések közvetlen környezetében a homokrétegek néhány centiméteres, ritkábban deciméteres helyi deformációja figyelhető meg, illetve a törések mentén legfeljebb néhány cm-es dilatáció történhetett, de a törés két oldalán lévő homoktesteknek egymáshoz képest függőleges vagy vízszintes elvetése nem mutatható ki. Ennek oka lehet, hogy az alaphegységben és az idősebb kainozoos kőzetekben még egyértelmű elmozdulást okozó vetőzóna deformációja a felszínközeli laza, konszolidálatlan üledékekben eloszlik. A dokumentált hasadékok legtöbbje valószínűleg nem a vetőágak közvetlen, felszínig hatoló folytatása, hanem közvetetten, a földrengéshullámok hatására kialakult tágulásos hasadék, illetve benyomulásos telér

Sedimentology of a Permian playa lake: the Boda Claystone Formation, Hungary

The Upper Permian Boda Claystone Formation (BCF) in SW Hungary has been previously been identified as a saline lake deposit. A country-wide screening found this 800–1000 m thick succession the most suitable for the disposal of high-level radioactive waste in Hungary, and research into this formation has consequently been intensified since. The investigations included a detailed study of the sedimentological characteristics. Data obtained by mapping of the 25 km2 outcrop area of the formation and from more than 40 boreholes were processed. The sedimentary structures were investigated on outcrop to microscopic scales, and cycles in the succession were interpreted. The main lithofacies, sedimentary structures and ichnofossils are presented. They indicate that the major part of the succession was deposited in a playa mudflat and is not of lacustrine origin in a strict sense. The lake sediments are represented by laminated and ripple-marked/flaser-type cross-laminated claystones and siltstones and by massive dolomites; trace fossils include crawling traces and burrows. Partial or complete drying out of the lake commonly occurred after the formation of carbonate mud by evaporation. Periodic fluvial influx is recorded by cross-bedded sandstones and unsorted gravelly sandstones of up to pebble-sized angular grains. Fenestral and stromatolitic structures reflect the repeated appearance of playa mudflat conditions. The silty claystones, which compose the major part of the succession, lost their primary structures due to pedogenic processes and indicate prolonged subaerial intervals with soil formation and only ephemeral inundations. The presence of pedogenic carbonate concretions supports the interpretation of an arid climate and a relatively shallow groundwater table. Drying-out events shown by desiccation cracks and authigenic breccias can be traced all over the succession. The various facies form small-scale sedimentary cycles showing a shallowing-upward trend and the growing influence of aridity and subaerial exposure

Sedimentology of a Permian playa lake: the Boda Claystone Formation, Hungary

The Upper Permian Boda Claystone Formation (BCF) in SW Hungary has been previously been identified as a saline lake deposit. A country-wide screening found this 800–1000 m thick succession the most suitable for the disposal of high-level radioactive waste in Hungary, and research into this formation has consequently been intensified since. The investigations included a detailed study of the sedimentological characteristics. Data obtained by mapping of the 25 km2 outcrop area of the formation and from more than 40 boreholes were processed. The sedimentary structures were investigated on outcrop to microscopic scales, and cycles in the succession were interpreted. The main lithofacies, sedimentary structures and ichnofossils are presented. They indicate that the major part of the succession was deposited in a playa mudflat and is not of lacustrine origin in a strict sense. The lake sediments are represented by laminated and ripple-marked/flaser-type cross-laminated claystones and siltstones and by massive dolomites; trace fossils include crawling traces and burrows. Partial or complete drying out of the lake commonly occurred after the formation of carbonate mud by evaporation. Periodic fluvial influx is recorded by cross-bedded sandstones and unsorted gravelly sandstones of up to pebble-sized angular grains. Fenestral and stromatolitic structures reflect the repeated appearance of playa mudflat conditions. The silty claystones, which compose the major part of the succession, lost their primary structures due to pedogenic processes and indicate prolonged subaerial intervals with soil formation and only ephemeral inundations. The presence of pedogenic carbonate concretions supports the interpretation of an arid climate and a relatively shallow groundwater table. Drying-out events shown by desiccation cracks and authigenic breccias can be traced all over the succession. The various facies form small-scale sedimentary cycles showing a shallowing-upward trend and the growing influence of aridity and subaerial exposure