A komplementrendszer immunfunkciókat szabályozó szerepe fiziológiás és kóros folyamatok során = Immunoregulatory role of complement under physiological and pathological conditions

A komplementrendszer immunvédekezésünk szerves része. A legnagyobb mennyiségben előforduló komponens, a C3 szerepe igen változatos; a patogének eliminálásától az immunválasz szabályozásáig terjed. A számos biológiai funkciót főként a C3 aktivációs fragmentumai közvetítik, amelyek különböző sejtek különböző komplementreceptoraihoz kötődnek. Célunk az volt, hogy a C3 újabb, immunfolyamatokat szabályozó szerepét feltárjuk. Kísérleteink eredményei eddig nem ismert molekuláris és sejtes mechanizmusokra derítettek fényt, egyrészt a limfociták CR1 által közvetített gátlásának további tanulmányozásával, másrészt az antigénbemutató sejtek funkcióival kapcsolatban. Vizsgálataink során autoimmun betegek (RA és SLE) sejtjeit is vizsgáltuk, valamint az SM egér-modelljét, az EAE-t is tanulmányoztuk. Eredményeink nemcsak azért fontosak, mert általuk jobban megértjük az alapvető immunfolyamatokat, hanem azért is, mert egyes autoimmun-betegségek kezelésében reménykeltő cél-molekulát sikerült azonosítanunk. Eredményeinket számos ""peer-reviewed"" cikkben közöltük (össz-IF: 66), továbbá a projekt anyagából két PhD-fokozat született és további kettő folyamatban van. Eredményeink arra sarkalltak, hogy kutatásainkat kiterjesszük a munkatervben nem részletezett területre is, melynek során Dr. Prechl Józseffel és Dr. Papp Krisztiánnal (MTA-ELTE Immunológiai Kutatócsoport) együttműködve mikro-array rendszert dolgoztunk ki az ellenanyag (köztük autoantitestek) általi komplementaktiválás kimutatására. | The complement system is an integral part of our immune system. The role of its most abundant protein, component C3, is very versatile – it ranges from the elimination of pathogens to the regulation of immune responses. The various biological functions are mainly mediated by the activation fragments of C3, via their interaction with different complement receptors expressed by different cell types. Our goal was to reveal new regulatory functions of C3. We have described so far unknown molecular and cellular interactions, further analysed the CR1-mediated inhibiton of lymphocyte functions and the role of C3 in the function of antigenpresenting cells. We extended our studies to autoimmune patients – such as RA and SLE -, furthermore to EAE, the mouse modell of SM. Our results are important not only beacuse they help better understand basic immunological processes, but also because we could identify a promising target-molecule for the treatment of autoimmune disorders. We published our results in peer-reviewed international journals (total IF: 66), furthermore two PhD-degrees were accomplished and further two will be obtained based on this OTKA-project. Our results urged us to extend the research to a new area, namely the development of a protein-microarray system, which can be used to detect complement activation initiated by antibodies. This work was accomplished by a cooperation with Drs. J.Prechl and K.Papp at the Immunology Research Group of the HAS at ELU

The Heat Shock Factor A4A confers salt tolerance and is regulated by oxidative stress and the Mitogen-Activated Protein kinases, MPK3 and MPK6

Heat-shock factors (HSFs) are principal regulators of plant responses to several abiotic stresses. Here we show that estradiol-dependent induction of HSFA4A confers enhanced tolerance to salt and oxidative agents, whereas inactivation of HSFA4A results in hypersensitivity to salt stress in Arabidopsis. Estradiol-induction of HSFA4A in transgenic plants decreases, while the knockout hsfa4a mutation elevates hydrogen peroxide accumulation and lipid peroxidation. Overexpression of HSFA4A alters the transcription of a large set of genes regulated by oxidative stress. In yeast two-hybrid and bimolecular fluorescence complementation (BiFC) assays HSFA4A shows homomeric interaction which is reduced by alanine replacement of three conserved cysteine residues. HSFA4A interacts with mitogen-activated protein kinases MPK3 and MPK6 in yeast and plant cells. MPK3 and MPK6 phosphorylate HSFA4A in vitro on three distinct sites, Ser309 being the major phosphorylation site. Activation of the MPK3 and MPK6 MAPK pathway led to the transcriptional activation of the heat-shock protein gene HSP17.6A. In agreement that mutation of Ser309 to alanine strongly diminished phosphorylation of HSFA4A, it also strongly reduced the transcriptional activation of HSP17.6A. These data suggest that HSFA4A is a substrate of the MPK3/6 signalling and it regulates stress responses in Arabidopsis

Thrombomodulin-dependent effect of factor VLeiden mutation on factor XIII activation, on the cross-linking of fibrin and alpha-2-plasmin inhibitor and its consequences on fibrinolysis

ÖSSZEFOGLALÁS Az V-ös faktor Leiden mutációja (FVLeiden) egy relatíve gyakori mutáció a kaukázusi populációban, mely heterozigóták esetén 5-8-szoros, homozigótákban 50-80-szoros vénás tromboembóliás rizikót jelent. FVLeiden esetén az aktív FV (FVa) és a FV aktivált protein C (APC) indukálta proteolítikus hasítása gátolt, így a trombin generáció csökkenése elmarad és a prokoaguláns aktivitás down-regulációja, illetve a FV antikoaguláns hatása is gátolt. A FVLeiden trombin generáción túlmutató közvetett hatásai kevésbé ismertek, így pl. a mutációnak a XIII-as faktor (FXIII) aktivációra, az alvadék keresztkötéseinek kialakulására gyakorolt hatását eddig nem vizsgálták. Munkánkban tizenöt egészséges, ismert FVLeiden genotípusú egyén plazmájában a véralvadás fiziológiás, extrinszik útját rekombináns humán szöveti faktort, foszfolipidet és Ca2+-ot tartalmazó oldattal aktiváltuk rekombináns humán trombomodulin (rhTM) jelenlétében és hiányában. A különböző időközökben nyert alvadékokat SDS-PAGE és Western blotting technikákkal analizáltuk, majd a FXIII aktiválódás, a fibrin keresztkötések illetve az alfa-2-plazmin inhibitor és fibrin közti keresztkötések kialakulásának mértékét kvantitatív denzitometriával értékeltük. Kísérleteinket tisztított, vad típusú FV-tel illetve homozigóta mutáns FVLeiden-nel kiegészített FV hiányos plazmákkal is elvégeztük. Az rhTM-nek a szöveti plazminogén aktivátorral (tPA) indukált alvadék lízisre kifejtett in vitro hatását turbidimetriás módszerrel vizsgáltuk FV vad típusú FVLeiden homozigóta egyénektől nyert plazmákban. A FV vad típusú egyének plazmájában az rhTM jelentősen lelassította a FXIII aktivációját, a fibrin gamma-láncok dimerizációját illetve a alfa-2-plazmin inhibitor-fibrin gamma-lánc közti heterodimerek/oligomerek kialakulását. Az rhTM-nek ez a hatása FVLeiden hordozók esetében csak elhanyagolható mértékben érvényesült. Az rhTM lelassította a tPA-indukált alvadék lízisét és ez a hatás kifejezettebb volt a FVLeiden hordozó egyének plazmájában. Amennyiben a trombin által aktiválható fibrinolízis inhibitor aktív formájának (TAFIa) hatását karboxipeptidáz gátló szer hozzáadásával felfüggesztettük, rhTM jelenlétében a lízis idő a FV vad típusú plazmákban jelentősen megrövidült, ami a lassúbb alfa-2-plazmin inhibitor-fibrin keresztkötések kialakulásával magyarázható. Ez a hatás a FVLeiden hordozók esetében nem volt megfigyelhető. A FVLeiden hordozók plazmájában az rhTM-nek a FXIII aktivációra, a fibrin láncok keresztkötésére, illetve a alfa-2-plazmin inhibitor-fibrin keresztkötések kialakulására kifejtett késleltető hatása nem érvényesül, és ez az alvadék fibrinolízisének gátlásához vezet. Eredményeink a FVLeiden mutáció trombózis hajlamot fokozó hatásának új biokémiai mechanizmusára világítanak rá. SUMMARY Factor V Leiden mutation (FVLeiden) mutation is common among Caucasians and it is associated with a 5-8-fold increased risk of venous thromboembolism in heterozygotes and with a 50-80-fold risk among homozygotes. FVLeiden is associated with an impaired down-regulation of the procoagulant activity exerted by activated FV and with the loss of FV anticoagulant function; hereby it compromises the down-regulation of thrombin generation. The downstream consequences of FVLeiden, which might be connected to increased thrombin generation, have been revealed only partially. The effect of FVLeiden on factor XIII (FXIII) activation, on the cross-linking of fibrin chains and alpha-2-plasmin inhibitor to fibrin has not been investigated. In the plasma samples of fifteen healthy individuals with known FVLeiden genotype the physiological, extrinsic pathway of coagulation was initiated by recombinant human tissue factor, phospholipids and Ca2+ in the presence and absence of recombinant human thrombomodulin (rhTM). Clots were recovered after various time intervals, the extent of FXIII activation, fibrin cross-linking and alpha-2-plasmin inhibitor-fibrin cross-linking were analyzed by SDS-PAGE and Western blotting, then quantified by densitometry. The experiments were also carried out using FV deficient plasma supplemented with purified wild type FV or FVLeiden. The effect of rhTM on tissue plasminogen activator (tPA) induced clot lysis was measured by turbid metric method. RhTM significantly delayed the activation of FXIII, fibrin cross-linking and the formation of alpha-2-plasmin inhibitor-fibrin gamma-chain heterodimers/oligomers in the plasma from FV wild type individuals. This effect of rhTM was impaired in the presence of FVLeiden. RhTM delayed tPA-induced clot lysis and this effect of rhTM was more pronounced in plasma containing FVLeiden. When active thrombin activatable fibrinolysis inhibitor (TAFIa) was inhibited by carboxypeptidase inhibitor, rhTM accelerated clot lysis in the presence of wild type FV, which is explained by the delayed alpha-2-plasmin inhibitor-fibrin cross-linking. This effect of rhTM did not prevail in the presence of FVLeiden. FVLeiden abrogates the delaying effect of rhTM on FXIII activation, on fibrin chain cross-linking and on alpha-2-plasmin inhibitor-fibrin cross-linking, which contribute to the impaired fibrinolysis. Our results reveal a novel mechanism that contributes to the increased thrombosis risk in FVLeiden carriers.N

Emlőrákban megbetegedett nők perioperatív viszonyulása a komplementer és alternatív medicinához az Országos Onkológiai Intézetben végzett felmérés alapján

Bevezetés: A komplementer és alternatív medicina (KAM) egyre népszerűbb a daganatos betegek körében világszerte. Az emlőrákkal diagnosztizált nők 45%-a használ KAM-ot, a fiatalabb betegek 62,5%-a. Magyarországon eddig egyet- len tanulmány jelent meg a témában, mely szerint a magyar, emlődaganattal küzdő nők 84,4%-a használ valamilyen komplementer terápiát. Egyes KAM-modalitások alkalmazása a gyógyszerkölcsönhatások miatt kockázatot hordoz. Fontos megismernünk a magyar páciensek igényeit és szokásait a KAM-használattal kapcsolatban, mely ismeret a klinikai gyakorlatban közvetlenül hasznosítható. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a magyar emlőrákos nők körében felmérni a KAM alkalmazásának mértékét, megvizs- gálni ennek okait és az ezzel összefüggő demográfiai, pszichológiai és klinikai faktorokat. Módszer: Kérdőíves vizsgálatunkat az Országos Onkológiai Intézet Emlő- és Lágyrészsebészeti Osztályán végeztük az osztályon bent fekvők körében (n = 146). Felmértük a szociodemográfiai adatokat, a KAM-használat jellemzőit, a KAM iránti attitűdöt és az egészségkontroll-igényt. A kérdőív adatait klinikai adatokkal egészítettük ki. Eredmények: A válaszadók 36%-a felkeresett KAM-szolgáltatót, 71%-a használ KAM-készítményt, és 64%-a alkalmaz önsegítő gyakorlatot. Ezekről a betegek többsége egészségügyi szakembertől tájékozódik. A mintában a holisztikus szemlélet, valamint a belső és a társas külső kontroll dominál. A KAM-szolgáltatókat felkeresőknek és a KAM-készít- ményt alkalmazóknak erősebb a belsőkontroll-igényük. A KAM-szolgáltatást vagy önsegítő gyakorlatot alkalmazók kedvezőbben ítélik meg saját egészségi állapotukat. Következtetés: A betegeknek a számukra fontos személyektől, elsősorban a kezelőszemélyzettől kapott információ döntő az egészségükkel kapcsolatos viselkedésben, közöttük a KAM-választásban. Fontos látnunk a páciensek nagyfokú bizalmát az egészségügyi szakemberek iránt és erős igényét a KAM-mal kapcsolatos információk megbeszélésére, valamint az egészségük iránt érzett felelősségvállalásra és a kezelésben való aktív részvételre

Thrombomodulin-dependent effect of factor V(Leiden) mutation on factor XIII activation

Introduction: Factor V Leiden mutation (FVLeiden) is associated with impaired down-regulation of activated FV procoagulant activity and loss of FV anticoagulant function that result in an increased risk of venous thromboembolism. As the downstream effects of FVLeiden on clot formation and fibrinolyis have only partially been revealed, we investigated its effect on the activation of factor XIII (FXIII) and the cross-linking of fibrin. Methods: In the plasma samples of fifteen healthy individuals with known FV genotypes coagulation was initiated by recombinant human tissue factor and phospholipids with or without recombinant human thrombomodulin (rhTM). FV deficient plasma supplemented with purified wild type FV or FVLeiden were also investigated. Clots were recovered and analyzed by SDS-PAGE and quantitative densitometric evaluation of Western blots. Results: rhTM considerably delayed the activation of FXIII in the plasma from FV wild type individuals. This effect of rhTM was significantly impaired in the plasma from FVLeiden carriers. The results were confirmed in experiments with FV deficient plasma supplemented by FV prepared from wild type individuals or FVLeiden homozygotes. Fibrin γ-chain dimerization was also considerably delayed by rhTM in plasma samples from individuals without Leiden mutation, but not in plasma samples from FVLeiden heterozygotes or homozygotes. The difference between heterozygotes and homozygotes was not statistically significant. Conclusion: The highly diminished delaying effect of TM on FXIII activation and on the cross-linking of fibrin in FVLeiden carriers might represent a novel mechanism contributing to the increased thrombosis risk of these individuals