A nem állami szereplők elleni önvédelem a nemzetközi jogban

A disszertáció könyv formában megjelent a következő adatokkal: Kajtár Gábor: A nem állami szereplők elleni önvédelem a nemzetközi jogban. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 2015. ISBN: 978963312226

A nem állami szereplők elleni önvédelem jogának módszertani, dogmatikai és ideológiai kritikája

A tanulmány célja kettős. Egyrészt annak összefoglalása, hogy milyen mértékben hatott a 9/11-es terrortámadás és az azt követő terrorizmus elleni háború, valamint a Bush- doktrína a hatályos nemzetközi jogra, különösen annak jus contra bellum normáira. Képes volt-e a nemzetközi jog e két óriási kihívásra megfelelően reagálni? Milyen mértékben ala - kult át az önvédelem joga, és megengedi-e a nem állami szereplőkkel szembeni közvetlen, fegyveres erő alkalmazásával járó védekezés lehetőségét is? Bár az állami gyakorlat és a Nemzetközi Bíróság döntései világos képet mutatnak, az e tárgyban megjelent szakiroda- lom áttekintéséből kitűnik, hogy jelentős ellentét feszül a nemzetközi jogászok véleménye között azt illetően, hogy milyen választ adnak e kérdéskörre. A nemzetközi jogászok egyik csoportja csupán kisebb változások bekövetkezését mutatja ki, míg a másik radikális vál- tozásokról, sőt az egész ENSZ-rendszer működésképtelenségéről és bukásáról értekezik. Ezért a tanulmány másik célja annak felvázolása, hogy melyek lehetnek az eltérések okai és hogy azok igazolhatók-e a nemzetközi jog keretei között. A jus contra bellum szakiro- dalmának áttanulmányozása után három olyan ok határozható meg, amelyek a nemzet- közi jogászok egymástól radikálisan eltérő véleményeit magyarázzák. Ezek módszertani, dogmatikai és ideológiai természetűek. Az eltérés okainak tudatosítása nélkül nem szün- tethető meg a süketek párbeszéde, és egy olyan rendszert sem lehet felvázolni, amely adott esetben a legtöbb nemzetközi jogász számára elfogadható

A nem állami szereplők elleni fegyveres fellépés lehetőségei és problémái

Jelen fejezet az elmúlt évek legfontosabb jogintézményi kihívására koncentrál, nevezetesen a betudás drasztikus tágítására, illetve elhagyására a jus ad bellum területén, majd pedig az ún. vonakodik vagy képtelen (unable or unwilling) doktrína megjelenésére. A fejezet négy fő részre oszlik. A bevezetés után az első rész feltárja az önvédelmi jog és a betudás kérdésének hagyományos kapcsolatát 1945 után és igazolja annak fennálltát 2001-ig. A második rész az azt követő másfél évtizedet vizsgálja, rámutatva arra, hogy a 9/11 utáni változások és hatásuk a jus contra bellum rendszerére erősen eltúlzottak. A harmadik rész a 2015 utáni és máig tartó folyamatokat elemzi, a cezúrát ehhez az úgynevezett Iszlám Állam megjelenése, jelentős területfoglalása és az ellene történő átfogó nemzetközi fegyveres fellépés alkotja. Ennek részeként kitér a „vonakodik vagy képtelen” doktrína jelentette kihívásra is. Ezen belül bemutatja a doktrína eredetét, természetét és lehetséges jogalapjait,valamint kritikusan elemzi annak szokásjogi gyengeségeit. Végül, egyfajta konklúzióként a fejezet kísérletet tesz az államok jogos biztonságpolitikai igénye és a hatályos nemzetközi jog közötti jelenlegi feszültség kibékítésére, mindezt végig a betudási paradigma keretei között maradva