Adósságkezelés: sikerek és kudarcok

A lakhatás az egyik legalapvetőbb emberi szükséglet. A hátralékok miatt elrendelt kilakoltatások megelőzése, a lakhatás feltételeinek megőrzése érdekében az elmúlt másfél évtized alatt több kormányzati adósságkezelési program indult. A cikk e központi programok történetét kíséri végig. A lakossági adósságkonszolidációkra tett kísérletek eddigi mérlege – mint látni fogjuk – inkább a kudarcok felé billen el, mint a sikerek irányába. A programok elemzése, a kudarcok okainak számbavétele hozzájárulhat ahhoz, hogy a következő években eredményesebb programok induljanak, az adósságkezelésben érintett szereplők – a lakosság, a hitelezők, a szociális munkások és a politikusok – maguk is sikerként és ne kudarcként éljék meg az erőfeszítéseiket

A segélyezés Bermuda-háromszöge

A jelenlegi segélyezési rendszer alapjait az 1993-as szociális törvény rakta le. A szociális törvény elsősorban a felnőtt korúak pénzbeni támogatásait szabályozta és változatlanul hagyta a gyermekeket megillető ellátásokat. Az elmúlt tíz évben a szociális törvény szinte minden évben módosult, 1997-ben elfogadták a gyermekvédelmi törvényt, amely megreformálta a gyermekek segélyezését. 1997 óta a segélyezési rendszerben lényegesebb jogkiterjesztés, változás nem történt, így joggal merül fel a kérdés, hogy vajon az elmúlt öt évben milyen tendenciák, változások jellemezték a szociális biztonsági rendszer utolsó láncszemét, amely a jövedelemmel nem vagy alacsony jövedelemmel rendelkezők támogatását hivatott biztosítani

Coping Strategies of Elite Hungarian Junior Handball Players

Several studies provided instruments, with the possibility to measure self-assessment and coping strategies. This study aimed to study differences in coping strategies by age groups and gender in handball players. For psychological profile the Athletic Coping Skills Inventory (ACSI-28) was applied, at elite Hungarian junior handball teams (n=288) in 2016-2017. On the scales Coping with Adversity and Freedom From worry males acquired significantly higher average values, females showed higher mean values of Goal Setting / Mental Preparation and Coachability. On Freedom from Worry, the oldest players performed the best, Coachability was highest in the youngest group. High values of Concentration were measured by playmakers, which was significantly higher than that of other offensive roles. With the results of our study, we would like to draw attention to the fact that for successful preparation, the knowledge of the athlete's coping skills and their self-knowledge are in dispensable.Jelen tanulmányunkban magyar utánpótlás korú (14-19 éves) kézilabdázók (n=288) sportolói megküzdési stratégiáit vizsgáltuk a nemek, életkorok és a kézilabda posztok tekintetében, AthleticCopingSkillsInventory (ACSI-28) segítségével. A Csapásokkal való megküzdés (11,69 vs. 11,00; F=2,670 p<0,01) és a Szorongásmentesség (9,94 vs. 9,12; F=2,670 p<0,01) skálákon a férfiak értek el szignifikánsan magasabb átlagot. Ezzel szemben a nők magasabb átlagot mutattak a Célkitűzés/mentális felkészültség (12,12 vs. 11,56; F=-2,121 p<0,05) és az Edző által irányíthatóság (13,28 vs. 12,12; F=-4,107 p<0,01). A Szorongásmentesség(10,55 vs. 9,88 vs. 8,83; F=6,880 p<0,01) skálán a legidősebb játékosok érték el a legmagasabb értékeket. Az Edző által irányíthatóság (F=9,617 p<0,01) a legfiatalabbak körében volt a legmagasabb. A kézilabda posztok alapján megállapíthatjuk, hogy a Koncentráció (F=2,612 p<0,05) és az Önbizalom/teljesítmény motiváció (F=3,067 p<0,05) skálákon mutatkoztak szignifikáns különbségek a csoportátlagokban. A Koncentráció tekintetében az irányítóknál látunk magas átlagot, amely szignifikánsan magasabb, mint a többi támadó poszton játszók esetében.Az Önbizalom esetében a szélsők csoportjában találhatóak a legmagasabb értékek. A tanulmányunk eredményeivel arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy az edzőknek a sikeres felkészülés érdekében figyelembe kell venniük a játékosaik nemét, életkorát, posztját, hiszen a teljesítmény növeléséhez elengedhetetlen a sportoló megküzdési képességeinek ismerete és a játékos önismerete

Az élelmezésbiztonság világgazdasági dimenziói = Food security in global context

Bár a világon megtermelt élelmiszer-mennyiség elegendő a növekvő népesség ellátására, mégis közel 1 milliárd ember nem jut elég táplálékhoz. Az elégtelenül tápláltak 40%-a Kínában és Indiában van, ahol a hazai termelés mindenáron való növelésével, az élelmiszer-önellátás megvalósításával, illetve az elosztás javításával kísérlik meg az élelmezésbiztonságot növelni. Az afrikai lakosság 30%-a nem jut elegendő élelemhez, így élelmiszersegélyre és szociális programokra szorul, ami csak időlegesen enyhít az élelmezési válságon. Mind az Európa Unió, mind pedig Kelet-Közép-Európa elegendő élelmiszert termel, ugyanakkor a lakosság kielégítő táplálkozása alapvetően jövedelmi kérdés. A jövőben is számolni kell azzal, hogy az élelmiszer-kereslet és -kínálat egyensúlya időlegesen és regionálisan megbomlik, hiszen a keresletet alakító tényezők (népesség- és jövedelemnövekedés, urbanizáció) biztosan növekedni fognak, míg a kínálatot olyan tényezők csökkenthetik, mint a termőföld- és vízhiány, a hozamnövelés költségei, az időjárás ingadozása vagy az energianövények termesztése. Az élelmiszer, akárcsak az előállításához szükséges föld és víz stratégiai cikkekké válnak, így felértékelődnek azok az országok, amelyek ilyen javakkal nagymértékben rendelkeznek. Újra kell gondolniuk azon országoknak, régióknak az agrárpolitikájukat (például az EU-nak és Magyarországnak is), akik eddig csak saját érdekeiket tartották szem előtt, s képtelenek voltak globálisan és perspektivikusan gondolkodni. A fogyasztói magatartást is meg kell változtatni: az emelkedő élelmiszeráraknak élelmiszer-takarékosságra kellene sarkallnia a pazarlókat. | Though global food production is sufficient to feed the growing world population, around 1 billion people are still undernourished. 40% of them live in China and India where increasing food availability, food self-sufficiency and improving food accessibility are the main priorities of food security. 30% of the African population have no access to sufficient food: food aid and social programmes could provide only temporary relief. Even though the EU and the Central and Eastern European countries are basically self-sufficient in the main food items, food accessibility also depends on the income situation of the population. In the future one should reckon with temporary and regional (local) imbalances between food demand and supply. While food demand will certainly increase due to population and income growth, urbanisation, changing food consumption patterns, food supply might be constrained by land and water scarcity, increasing production costs, global warming, biofuel production and oil price increase. Food as well as land and water will be of strategic importance. Consequently, food producers and countries with abundant land and water resources will become upgraded. Many countries and regions (including the EU and Hungary) should reconsider their agricultural policy in a global context. Under rising food prices consumer behaviour should also be changed from food wasting towards food saving

Bioadsorption characteristics of Pseudomonas aeruginosa PAOI

Biosorption of Cd(II) and Pb(II) ions from aqueous solution using lyophilized Pseudomonas aeruginosa (PAOI) cells were observed under various experimental conditions. The effect of pH, initial metal concentration, equilibration time and temperature on bioadsorption was investigated. The optimum pH value for Pb(II) adsorption was found to be 5.0, and for Cd(II) 5.0 − 6.0. The Pb(II) and Cd(II) bioadsorption equilibrium were analyzed by using Freundlich and Langmuir model using nonlinear least-squares estimation. The experimental maximum uptake capacity of Pb(II) and Cd(II) was estimated to be 164 mg g-1 and 113 mg g-1, respectively. For biosorption kinetic study the pseudo second-order kinetic model was applied at various temperatures. The temperature had no significant effect on Pb(II) bioadsorption. In case of Cd(II) bioadsorption the adsorbed amount decreased with increasing temperature

Kőnig Kelemen és Az Egység Útja című folyóirat indulása

In der ökumenischen Bewegung des XX-en Jahrhunderts spielte die Zeitschrift „Der Weg der Einheit" eine bedeutende Rolle. Die Periodik erschien ab Januar 1943 bis November 1944. Von katolischer und protestantischer Seite wird das von Kelemen König redigierte Presseprodukt positiv bewertet. Die Fachleute schrieben anerkennend vor allem über die aufrichtige Bestrebung des Blattes zur Verbesserung der Beziehungen unter den Kirchen. In der Horthy-Ara belasteten öftere Meinungsunterschiede, sogar heftige Streite das Verhältnis zwischen der katolischen und reformierten Kirche. Die Zahl der Auseinandersetzungen verminderten sich aber am Ende der 1930-er Jahre, und die Gegenmänner beweisen ein aussöhnenderes Benehmen gegen einander. Im Jahre 1937-38 entfaltete sich ein Meinungsaustausch in der ungarischen Presse unter katolischen und protestantischen Persönlichkeiten über die Chance der religiösen Union der Christlichen. Die Zusammenarbeit der historischen Kirchen Betreibenden wurden von der Erkennung geführt, daß die Existenz des Christentums neben den linksgerichteten Ideologien auch durch den Nazismus gefährdet ist. Sie bewerteten die Lage so, daß die Verteidigung gegen die erstarkten christenfeindlichen Strömungen nur mit dem Zusammenschluß der Kirchen erfolgreich sein kann. Gleichzeitig verbanden sie den Schutz des christlichen Glaubens mit der Bewahrung der Unabhängigkeit des Landes. Man schrieb je mehr über „seelische Einheit des Ungarntums" die vor allem durch Annäherung verschiedener religiösen Gruppen zu erreichen schien. An diesem Punkt schloß sich der Franziscaner Kelemen König an die Diskussionan. König verschaffte sich als Pfarrer der Berliner Botschaft Ungarns Erfahrungen über das Schicksal der von der nazistischen Unterdrückung leidenden Katoliker und Protestanten. Nach seiner Rückkehr in Ungarn hat er das Buch „Die Einheit der christlichen Kirchen. Mit besonderer Rücksicht auf den deutschen Protestantismus" geschrieben. Er drängte auf die Annäherung der Konfessionen und das Zustandebringen ihrer Einheit. Sich aber auf dem offiziellen Standpunkt der katoüschen Kirche beharrend hielt er die religiöse Unio nur dadurch für möglich, wenn darin die führende Rolle des Papstes anerkannt wird. Diese Voraussetzung wurde von den Protestanten abgelehnt, obwohl sie die Zusammenarbeit für ebenso wichtig gahalten haben. Um der Annäherung zwischen den Katolikern und Protestanten noch größeren Schwung zu geben liess er die Zeitschrift „Der Weg der Einheit" im Januar 1943 losgehen. Auf diesen Schritt dürfte es nur mit der Bewilligung der höchsten Führung der katolischen Kirche darangekommen sein. Im Einverständnis mit Jusztinian Serédi hat das Klerus die Ausgabe des Blattes zugelassen, um die „verirrten Brüder0 auf den von Rom festgesetzten Weg zurückzufuhren. Die Zeitschrift hat ihr Ziel nicht erreicht. Jedoch haben die Superintendanten der reformierten Kirche, László Ravasz und Imre Révész die Initiative mit gutem Wille empfangen. Trotz des praktischen Mißerfolgs hat das Blatt der Besserung der Verhältnisse zwischen den beiden Kirchen beigetragen