"A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1996-2000" című kötet elkészítése = "Bibliography of the Hungarian Literary History 1996-2000"

A jelenlegi kötet az Irodalomtudományi Intézet vállalkozásában több évtizeddel ezelőtt indult bibliográfiai sorozathoz illeszkedik. A most készülő 10. kötettel zárulhat le az az egyedülálló vállalkozás, mely célul tűzte a magyar irodalomtörténeti szakirodalom összegyűjtését, és egy jól használható irodalomtudományi szakbibliográfia összeállítását. A készülő kötet az 1996 és 2000 között megjelent több mint félszáz irodalmi, társadalomtudományi és kritikai folyóirat, számos monográfia és tanulmánykötet analitikusan feldolgozott bibliográfiai tételeit tartalmazza. A feladat körültekintő munkát igényel. Megnehezítette a munka előrehaladását a nagy bibliográfiai tapasztalatokkal rendelkező B. Hajtó Zsófia, valamint a témavezető, dr. Kókay György betegsége és halála. Azon kívül közbejött az irodalomtörténeti bibliográfia 1991?1995 kötetének nyomdai munkálata, a korrektura-javítások és a névmutató készítése. Mindezen tényezők miatt az elérendő cél, a kötet végleges formába öntése, nem valósulhatott meg. Bár az anyaggyűjtés jelentős része befejeződött, és folyamatos a szerkesztés, a minimálisra csökkent létszámú Bibliográfiai osztály számára a munka befejezése jelentős kihívás. A munka a nehézségek miatt újabb pályázati forrás segítségével készülhet el. Eredményeként felszámolódik az irodalomtudomány feldolgozásában meglévő űr, mely az OSzK 1990-ig tartó magyar irodalomtudomány bibliográfiai feldolgozása okozott. | This volume is a part of the bibliographical series launched by the Institute of Literary Studies decades ago. Volume 10 that is being produced now will conclude the unique enterprise the aim which was twofold: on the one hand to collect the bibliography of the litarary history of Hungary, and on the other to provide the users with useful technical bibliography. It contains the analitically processed material of more than fifty periodicals of literature, social sciences and criticism as well as that of several monographies and studies published between 1996 and 2000. The task has been far from being easy as adequate classification postulates proper knowledge of the contents of the items. As it is known the work was hindered by the tragic deaths of B. Hajtó Zsófia and dr. Kókay György. The typographical work (proofreading, correcting, indexing) on the previous volume also made the process on the new one slower. Because of all these factors the original deadline could not be met, although most of the research has been finished and the editorial work is continuously being done. Due to the afore-mentioned difficulties new tender sources are needed for volume 10 to be completed and published. As a result a gap - caused by the lack of a proper bibliography of the literary studies between 1996 and 2000 - is to disappear

Csokonai könyvtár (Bibliotheca studiorum litterarium)

Aligha vitatható, hogy a magyarországi felvilágosodás korában Csokonai Vitéz Mihály életműve az az etalon, amely összevetési alapul, zsinórmértékül szolgál eszmei és művészi teljesítmények megközelítéséhez, mérlegeléséhez, minősítéséhez. Ez pedig kellő indokot szolgáltat arra, hogy a felvilágosodás kutatásának aktuális kérdéseit épp Csokonai szülővárosában tekintsék át a kutatók, s épp Debrecenben kerüljön sor országos méretű, interdiszciplináris konferenciára, amelyik a korszak vizsgálatának újabb eredményeit összegzi, a különféle nézeteket egymással szembesíti, a továbblépés útjait megkísérli felderíteni, betájolni. Nem kötődött a rendezvény jubileumhoz, legfeljebb annyiban, hogy 1995-ben vetette fel a kérdést: jelentett-e az 1795-ös év valamilyen alapvető cezúrát a magyar - vagy az európai - irodalom történetében? Folytonosság vagy változás - netán épp fordulat - jellemzi-e erősebben az 1790-es éveket? Milyen eszmei, esztétikai erővonalak határozták meg a Martinovics-összeesküvés évtizedének összképét? Mennyire kell a magyar irodalom történeti periodizációjának mindezt figyelembe vennie? Mit mutat Csokonai példája: lehetett-e számára különös jelentősége az 1795-ös évnek? Ilyenféle kérdésekre keresett választ a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában, 1995 márciusában rendezett konferencia, amelynek anyagát - tematikus egységekbe rendezve - adja közre kötetünk. A hazaiak mellett a közép-európai jelenségek is szerepelnek a témák között, jelezve, hogy a magyar felvilágosodás elválaszthatatlan az európaitól, szerves része annak, s a komparatisztika szempontját még a korábbiaknál is erősebben érdemes érvényesíteni a jövőben. A magyar és európai helyzet együttes elemzése, a részletek feltárása talán már e kötetben is elősegíti a felvilágosodásról kialakult kép árnyalását, gazdagítását.Bitskey István, Előszó, 9-10. Csetri Lajos, Folytonosság és változás a felvilágosodás kori magyar irodalomban, 13-34. Vajda György Mihály, A felvilágosodás századának fordulója: döntő változások kora az európai irodalomban, 34-54. Debreczeni Attila, Az érzékenység eszmetörténeti vonatkozásai a XVIII. század végének magyar irodalmában, 55-66. Taxner-Tóth Ernő, Nyomdaipar, újságok és könyvek a felvilágosodás kibontakozásában, 69-80. Pavercsik Ilona, A „megvilágosodott" írók munkái a pesti könyvkereskedelemben, 81-87. Penke Olga, "A Könyveknek veleje" - a felvilágosodás egy rövid műfajának magyarországi története (1780-1830), 88-101. Fekete Csaba, A református egyház a türelmi rendelet után, 102-119. Csorba Sándor, Az 1806-os törésvonal mentén (Kultsár István és a Hazai Tudósítások), 120-134. Csetri Elek, A magyar jakobinus mozgalom erdélyi összefüggései, 135-144. Egyed Emese, A Barcsay-ügy, 145-158. Vörös Imre, Neoklasszicizmus és forradalom - Marié- Joseph Chénier munkásságának tükrében, 161-171. Madarász Imre, A felvilágosodás korának olasz klasszikusai a francia forradalomról és Napóleonról, 172-179. Sárközy Péter, Az olasz XVIII. századi művelődés szerepe a magyar felvilágosodás kiformálódásában, 180-201. Szilágyi Ferenc, Voltaire Poéme sur Le Désastre de Lisbonne című versének ismeretlen magyar fordítása a XVIII-XIX. század fordulójáról, 202-221. Kiss Sándor, Stílusvizsgálatok a XVIII. század végének prózájában, 222-229. Földvári Sándor, A felvilágosodás fordulatának recepciója a kárpátaljai kultúrában (Lutskay Mihály és nemzedéke), 230-240. Kókay György, A nemzeti fejlődés és az európai integráció kérdései a XVIII. század végi magyar irodalomban, 243-250. Margócsy István, A magyar nyelv státusa a XVIII. század második felében, 251-259. Kecskés András, Hagyományőrző és hagyományteremtő törekvések a versújítás korában, 260-277. Szilágyi Márton, Az Uránia eszmetörténeti helye a források tükrében, 278-294. Fábri Anna, Hősnők és írónők a XVIII-XIX. század fordulójának magyar irodalmában, 295-308. Zentai Mária, Tanúlt fülek és rongyon gyűlt munkák (Csokonai dévajságairól és megítéltetésükről), 309-317. Szajbély Mihály, Költészet és próza viszonya Csokonai Vitéz poétikájában és szépírói kísérleteiben, 318-328. Nagy Imre, A feleslegessé vált áldozat (Ungvárnémeti Tóth László „Nárcisz"-a és a pásztorjáték), 329-343. Borbély Szilárd, Ahogy Kölcsey olvassa Csokonait, 344-352. Dávidházi Péter, Párbeszéd korszakok határán, Egy sokatmondó félreértés Kazinczy és Toldy levelezésében, 355-364. Nagy Miklós, XIX. századi szépprózánk a felvilágosodásról, Martinovicsok mozgalmáról, 365-371. D. Molnár István, 1772, 1795, 1820 körül (Határkövek a magyar és a lengyel irodalom útján), 372-379. Fried István, A felvilágosodás, a forradalom és öröksége az európai irodalmakban, 380-388. Mezei Márta, Egy korszak vége az irodalomtörténetírásban, 389-398. Bíró Ferenc, 1795: fordulat, korszakhatár vagy más?, 401-410. Névmutató, 411-423