Aligha vitatható, hogy a magyarországi felvilágosodás korában
Csokonai Vitéz Mihály életműve az az etalon, amely összevetési
alapul, zsinórmértékül szolgál eszmei és művészi teljesítmények
megközelítéséhez, mérlegeléséhez, minősítéséhez. Ez pedig kellő
indokot szolgáltat arra, hogy a felvilágosodás kutatásának aktuális
kérdéseit épp Csokonai szülővárosában tekintsék át a kutatók, s
épp Debrecenben kerüljön sor országos méretű, interdiszciplináris
konferenciára, amelyik a korszak vizsgálatának újabb eredményeit
összegzi, a különféle nézeteket egymással szembesíti, a továbblépés
útjait megkísérli felderíteni, betájolni.
Nem kötődött a rendezvény jubileumhoz, legfeljebb annyiban,
hogy 1995-ben vetette fel a kérdést: jelentett-e az 1795-ös év valamilyen
alapvető cezúrát a magyar - vagy az európai - irodalom
történetében? Folytonosság vagy változás - netán épp fordulat -
jellemzi-e erősebben az 1790-es éveket? Milyen eszmei, esztétikai
erővonalak határozták meg a Martinovics-összeesküvés évtizedének
összképét? Mennyire kell a magyar irodalom történeti periodizációjának
mindezt figyelembe vennie? Mit mutat Csokonai példája:
lehetett-e számára különös jelentősége az 1795-ös évnek?
Ilyenféle kérdésekre keresett választ a Debreceni Akadémiai Bizottság
székházában, 1995 márciusában rendezett konferencia,
amelynek anyagát - tematikus egységekbe rendezve - adja közre
kötetünk. A hazaiak mellett a közép-európai jelenségek is szerepelnek
a témák között, jelezve, hogy a magyar felvilágosodás
elválaszthatatlan az európaitól, szerves része annak, s a komparatisztika
szempontját még a korábbiaknál is erősebben érdemes
érvényesíteni a jövőben. A magyar és európai helyzet együttes
elemzése, a részletek feltárása talán már e kötetben is elősegíti a
felvilágosodásról kialakult kép árnyalását, gazdagítását.Bitskey István, Előszó, 9-10. Csetri Lajos, Folytonosság és változás a felvilágosodás
kori magyar irodalomban, 13-34. Vajda György Mihály, A felvilágosodás századának
fordulója: döntő változások kora az európai irodalomban, 34-54. Debreczeni Attila, Az érzékenység eszmetörténeti vonatkozásai
a XVIII. század végének magyar irodalmában,
55-66. Taxner-Tóth Ernő, Nyomdaipar, újságok és könyvek a felvilágosodás kibontakozásában, 69-80. Pavercsik Ilona, A „megvilágosodott" írók munkái a pesti könyvkereskedelemben, 81-87. Penke Olga, "A Könyveknek veleje" - a felvilágosodás egy rövid műfajának magyarországi története (1780-1830), 88-101. Fekete Csaba, A református egyház a türelmi rendelet után, 102-119. Csorba Sándor, Az 1806-os törésvonal mentén (Kultsár
István és a Hazai Tudósítások), 120-134. Csetri Elek, A magyar jakobinus mozgalom erdélyi összefüggései, 135-144. Egyed Emese, A Barcsay-ügy, 145-158. Vörös Imre, Neoklasszicizmus és forradalom - Marié-
Joseph Chénier munkásságának tükrében, 161-171. Madarász Imre, A felvilágosodás korának olasz klasszikusai a francia forradalomról és Napóleonról, 172-179. Sárközy Péter, Az olasz XVIII. századi művelődés szerepe a magyar felvilágosodás kiformálódásában, 180-201. Szilágyi Ferenc, Voltaire Poéme sur Le Désastre de Lisbonne című versének ismeretlen magyar fordítása a XVIII-XIX. század fordulójáról, 202-221. Kiss Sándor, Stílusvizsgálatok a XVIII. század végének
prózájában, 222-229. Földvári Sándor, A felvilágosodás fordulatának recepciója a kárpátaljai kultúrában (Lutskay Mihály
és nemzedéke), 230-240. Kókay György, A nemzeti fejlődés és az európai integráció
kérdései a XVIII. század végi magyar
irodalomban, 243-250. Margócsy István, A magyar nyelv státusa a XVIII. század második felében, 251-259. Kecskés András, Hagyományőrző és hagyományteremtő
törekvések a versújítás korában, 260-277. Szilágyi Márton, Az Uránia eszmetörténeti helye a források tükrében, 278-294. Fábri Anna, Hősnők és írónők a XVIII-XIX. század fordulójának magyar irodalmában, 295-308. Zentai Mária, Tanúlt fülek és rongyon gyűlt munkák (Csokonai dévajságairól és megítéltetésükről), 309-317. Szajbély Mihály, Költészet és próza viszonya Csokonai Vitéz poétikájában és szépírói kísérleteiben, 318-328. Nagy Imre, A feleslegessé vált áldozat (Ungvárnémeti
Tóth László „Nárcisz"-a és a pásztorjáték), 329-343. Borbély Szilárd, Ahogy Kölcsey olvassa Csokonait, 344-352. Dávidházi Péter, Párbeszéd korszakok határán, Egy
sokatmondó félreértés Kazinczy és Toldy levelezésében, 355-364. Nagy Miklós, XIX. századi szépprózánk a felvilágosodásról,
Martinovicsok mozgalmáról, 365-371. D. Molnár István, 1772, 1795, 1820 körül (Határkövek
a magyar és a lengyel irodalom útján), 372-379. Fried István, A felvilágosodás, a forradalom és öröksége az európai irodalmakban, 380-388. Mezei Márta, Egy korszak vége az irodalomtörténetírásban,
389-398. Bíró Ferenc, 1795: fordulat, korszakhatár vagy más?, 401-410.
Névmutató, 411-423