Clinical experiences in Hodgkin lymphoma in particular with regard to pulmonary complications

A Hodgkin lymphoma (HL) a nyirokrendszer daganatos megbetegedése, mely tipikus klinikai és morfológiai jellemzőkkel bír. A Hodgkin/ Reed-Sternberg (HRS) sejtek B-sejtes eredete ma már nyilvánvaló, a HL egyértelmű oka azonban továbbra sem tisztázott. A HRS sejtek patogenezisében és túlélésében az aberráns jelátviteli útvonalak és a különböző mutációk mellett a megfelelő mikrokörnyezetnek is jelentős szerepe van. A HL a hematológia sikertörténetei közé tartozik, a kezdetben halálos betegségben szenvedők mostanra több mint 80%-a tartósan túlél. Azon relabáló/ refrakter betegek kezelése azonban – akik az autológ transzplantáció után esnek vissza – komoly kihívást jelent. Számukra ma már a monometil auristatin E-vel (MMAE) konjugált anti-CD30 antitest brentuximab vedotin, PD-1 gátló szerek használata, valamint a haploidentikus allogén transzplantáció jelenthet túlélési esélyt. A jelenleg és a közelmúltban első vonalban használt bleomycin tartalmú polikemoterápiák és a mellkast érintő IFRT potenciálisan tüdőkárosító hatású lehet. Vizsgálatunkban a hosszú távú tüdőkárosodást 21 és 45% köztinek találtuk vizsgálómódszertől függően és összefüggést találtunk a dohányzással, a betegek életkorával, és a kumulatív bleomycin dózissal, míg a mellkast érintő irradiáció additív tüdőkárosító hatása nem volt igazolható. A bleomycint inaktiváló enzim, a bleomycin hydroláz (BLMH) génjének polimorfizmusa egy lehetséges tényező lehet, amely befolyásolhatja a bleomycint kapó betegek hosszútávú tüdőfunkcióját. Jelen vizsgálatunkban a BLMH gén A1450G SNP polimorfizmusa szignifikáns különbségeket mutatott korábban ABVD-vel kezelt HL-s betegek hosszú távú pulmonális funkciós vizsgálatainak felmérésekor. A kuratív eredményeség fenntartása mellett javasoljuk bleomycin tartalmú kemoterápiák ciklusszámának csökkentését, illetve felmerül többszörös pulmonális rizikófaktorok fennállása esetén a bleomycin helyettesítése célzott terápiás lehetőségekkel. Hodgkin lymphoma is the malignant disease of the lymphatic system, which holds typical clinical and morphological features. Although the B-cell origin of Hodgkin/ Reed-Sternberg (HRS) cells is now obvious, but the explicit reason of HL is still unknown. Aberrantly activated signaling pathways, several mutations and an appropriate microenvironment have major role in the pathogenesis and survival of HRS cells. HL represents one of the major success stories of hematology. The disease, which was fatal at the beginning, has nowadays 80% of survival rate nowadays. However, treatment of those relapsing/ refractory patients, who fail ASCT is challenging. For them anti-CD30 antibody conjugated with monomethyl auristatin E (MMAE) (brentuximab vedotin), PD-1 inhibitors and haploidentic allogenic transplantation can be the chance to survive. Currently and recently used bleomycin containing polychemotherapy and IFRT involving the chest may cause potential pulmonary toxicity. We found long-term pulmonary toxicity to be 21-45% according to test method, and we found correlation with smoking, age, cumulative bleomycin dose, while additive worsening effect of chest irradiation couldn’t be verified. Bleomycin hydrolase (BLMH), the enzyme inactivating bleomycin may be a possible factor that can affect long-term pulmonary function of patients receiving bleomycin. In the current study BLMH gene SNP A1450G polymorphism led to significant differences in the long term follow-up pulmonary test results of ABVD-treated HL patients. Decrease of bleomycin containing chemotherapy cycles is recommended while maintaining favourable survival rates. Bleomycin may be substituted by targeted therapeutic agents in case of multiple pulmonary risk factors.N

Pulmonalis eltérések Hodgkin-lymphomában

Absztrakt A Hodgkin-lymphoma kezelése a hematológia sikertörténetei közé tartozik. A korszerű kombinált kemo- és radioterápiának köszönhetően a betegek jelentős része túlél, így előtérbe kerülnek a kezelések mellékhatásai, amelyek a betegek későbbi életminőségét és élettartamát befolyásolhatják. A szerzők a Hodgkin-lymphoma tüdőben előforduló megjelenési formáit és a kezelés következtében kialakuló pulmonalis eltéréseket, szövődményeket elemzik – saját eseteik példáján. A Hodgkin-lymphoma tüdőérintettsége gyakrabban másodlagos, primer pulmonalis érintettség igen ritkán fordul elő. A szerzők saját betegeik vizsgálata során tüdőérintettséget összesen az esetek 8–12%-ában észleltek. A kezelés rövid és hosszú távú pulmonalis mellékhatásait egyrészt az immunszuppresszióval összefüggésben lévő infekciók, másrészt a jelenleg első vonalbeli standard kezelés részét képező bleomycin, illetve a mellkasi irradiáció okozta pneumonitis és fibrosis jelentik. A Hodgkin-lymphoma pulmonalis megjelenése egyrészt diagnosztikai és differenciáldiagnosztikai nehézségeket jelenthet, stádiumot és ennek következtében kezelést módosíthat, másrészt a kialakuló mellékhatások a későbbi élettartamot és életminőséget jelentősen meghatározzák, így felismerésük döntő fontosságú. Orv. Hetil., 2016, 157(5), 163–173

Európai tapasztalatok a társadalmi-gazdasági modellezésben

Syfte: Att undersöka intensivvårdssjuksköterskors upplevelser av att smärtlindra respiratorvårdade patienter där både verbal och icke verbal kommunikation är en utmaning. Bakgrund: Intensivvårdssjuksköterskor möter dagligen respiratorbehandlade patienter som vårdas på grund av svåra sjukdomstillstånd. Denna patientgrupp upplever måttlig till svår smärta och intensivvårdssjuksköterskan ställs inför utmaningen att ge en adekvat smärtlindring. När dessa patienter inte kan kommunicera verbalt måste bedömningen av patientens behov ske utifrån tolkningar av kroppsspråk, ansiktsuttryck och fysiologiska reaktioner. Design: En kvalitativ intervjustudie med induktiv ansats. Metod: Sex intensivvårdssjuksköterskor från två intensivvårdsavdelningar vid samma sjukhus i norra Sverige intervjuades hösten 2014 med stöd av en semistrukturerad intervjuguide. Intervjuerna analyserades med kvalitativ innehållsanalys där tre kategorier och elva subkategorier framkom. Resultat: Analysen resulterade i tre kategorier: att hitta en hållbar medicinsk och omvårdnadsmässig smärtbehandling, att skapa en ömsesidig kommunikation är en utmaning, samarbete och utbildning skapar förutsättningar för en patientsäker vård. Konklusion: För att optimera smärtlindring till respiratorvårdade patienter krävs både omvårdnadsåtgärder samt farmakologisk behandling. Det finns en rädsla att underbehandla smärta vilket kan skapa känslor av otillräcklighet och frustration. Den icke verbala kommunikationen är inte alltid tillräcklig och då krävs en kreativitet hos intensivvårdssjuksköterskorna för att tolka patienternas smärta. Vilka utmaningar intensivvårdssjuksköterskorna än ställs inför har de alltid patienternas bästa i åtanke.

Changing Patterns in the Clinical Pathological Features of Hodgkin Lymphoma: A Report from Debrecen, Hungary

Introduction. Hodgkin lymphoma shows a well-known geographic pattern, but temporal changes have been found recently as well. Patients and Methods. 439 Hodgkin lymphoma patients' clinicopathological and treatment data were processed in calendar periods of approximately ten years. The patients were treated at our department from 1980 until the end of 2008. Results. The first period (1980–89) contained 177 patients, the second (1990–99) 147, and the third (2000–08) 115 Hodgkin lymphoma patients. The mean age of the patients was 40.1, 35.9, and 36.8 years in order. The male/female ratio: 1.42, 1.45, 1.05 in order. Contrary-wise a unimodal age group pattern could have been seen with an incidence peak between 30 and 39 in the past decades. The incidence of classical mixed cellularity histological subtype is decreasing (43.7%, 58.23%, 42.6%, P = 0.0098 (it is only significant in the second period)); classical nodular sclerosis shows an increasing tendency (25%, 27.32%, 34.78%, P = 0.1734). The first incidence peak is predominantly created by classical nodular sclerosis, meanwhile the second peak by classical mixed cellularity. The number of early-stage patients (59.12%) is beyond the advanced stage (40%) in the last decade. Meanwhile, the number of second-stage patients was increasing (25.8%, 26.35%, 49.56%  P < 0.0001) and of patients in third stage was decreasing (53.4 %, 50.67%, 20%  P < 0.0001). The 5- and 10-year overall survival data were progressing: 59.7 %, 77.4 %, and 90.5 % and 44.1 %, 70.6 % and 90.5 % (expected survival) in the last decade. Conclusions. Changes can be explained by the altered nature of Hodgkin lymphoma, the changes in socioeconomic status and the development of diagnostic and therapy methods

Hypoxia related carbonic anhydrase IX expression is associated with unfavourable response to first-line therapy in classical Hodgkin's lymphoma

L

Új lehetőségek a refrakter és relabált Hodgkin-lymphomás betegek kezelésében

Absztrakt Bevezetés: A Hodgkin-lymphoma 80–90%-ban gyógyítható, azonban a betegek körülbelül 30%-a relabál, és csak ezeknek a betegeknek a felében érhető el gyógyulás autológ őssejt-transzplantáció alkalmazásával. Célkitűzés: 1980. január 1. és 2014. december 31. között kezelt és gondozott Hodgkin-lymphomás betegek túlélési adatainak, a relapsusok gyakoriságának elemzése, az új terápiás lehetőségek bemutatása. Módszer: A betegek adatainak retrospektív elemzése. Eredmények: Összesen 715 beteget kezeltek (382 férfi és 333 nő, átlagéletkoruk a betegség diagnosztizálásakor 38 év). A relabáló betegek aránya a legutolsó időszakban 24,87%-ról 8,04%-ra csökkent. Az elvégzett autológ haemopoeticus transzplantációk száma a relabáló/refrakter betegek között nőtt, 2000-től kezdve 75%-ot ért el. A teljes túlélés szignifikánsan javult; az 5 éves teljes túlélés 1980–1989 között 64,4%, 1990–1999 között 82,4%, 2000–2009 között 88,4%, 2010–2014 között 87,1% volt. A relapsusmentes túlélés nem mutatott szignifikáns változást. Következtetések: A kezelési eredmények javultak. A relabáló és refrakter betegeknek az utóbbi évek új kezelési lehetőségei nyújthatnak még több esélyt a gyógyulásra. Orv. Hetil., 2015, 156(45), 1824–1833

Rapidly Progressing Refractory Hodgkin Lymphoma: A Case Report and a Possible Explanation

Introduction. Hodgkin lymphoma is a highly curable lymphoid malignancy; however treatment of a significant number of patients remains challenging. Case Report. The authors present an unusually rapidly progressing case of refractory advanced stage classical nodular sclerosis subtype Hodgkin lymphoma with unfavorable prognosis. A 66-year-old male patient was refractory for first-line doxorubicin, bleomycin, vinblastin, dacarbazine (ABVD) treatment with persistent disease; therefore physicians changed treatment for dexamethasone, cytarabine, and cisplatin (DHAP) and later ifosfamide, gemcitabine, and vinorelbine (IGEV) regimen. Unfortunately the patient developed acute kidney and respiratory failure and died after 6 months of treatment. Current and retrospective histological examination of the patient’s lymph node biopsy, skin lesion, and autopsy revealed the same aberrantly expressing CD4 positive nodular sclerosis subtype Hodgkin lymphoma. Conclusion. Aberrant expression of T-cell antigens on the Hodgkin and Reed/Sternberg cells could be associated with inferior outcome. T-cell associated antigens should be investigated more often in patients not responding sufficiently to treatment and hence treatment should be intensified or targeted therapy (brentuximab vedotin) should be considered