A szándékos önszabályozás, a mentalizáció és az időperspektíva kapcsolata fiatal felnőttek esetében

Vizsgálatunk egyrészt arra irányult, hogy kimutassuk, van-e kapcsolat a mentalizációs képesség és a szándékos önszabályozás folyamatai között, másrészt a mentalizációs képesség és az időhöz való viszony összefüggését vizsgáltuk fiatal felnőttek körében, különös tekintettel a jövőorientált időperspektívára. Kutatásunkban 852 fiatal felnőtt vett részt (átlagéletkor = 22,3 év; szórás = 3,91; Nférfi = 240; Nnő = 612), akik egy nagyobb kutatás részeként a Reflektív Funkció Kérdőívet, a Zimbardoféle Rövidített Időperspektíva Kérdőívet, az Én a Jövőben Skálát és a Szelekció-OptimalizációKompenzáció (SOC) Kérdőív rövidített változatát töltötték ki. Az eredmények azt mutatták, hogy a bizonytalan mentalizáció, azaz az egyén csökkent képessége arra, hogy saját szándékait értelmezze, mérsékelt pozitív együttjárást mutatott a jövőre vonatkozó kilátások bizonytalanságával, illetve az énhatékonyság hiányával, emellett mérsékelt pozitív együttjárást azonosítottunk a múlt–negatív időperspektívával. Mediációs elemzéseink igazolták a bizonytalan mentalizáció mediáló hatását a szándékos önszabályozás folyamatai és az időperspektíva, valamint a jövőszemlélet között. Eredményeink hozzájárulhatnak annak megértéséhez, hogy azok a fiatalok, akik mentalizációja bizonytalan, kevésbé képesek megtervezni a jövőt, időszemléletükben inkább a pillanatnyi örömök hangsúlyozódnak, és az önszabályozási folyamataikban is kevésbé hatékonyak. Meglévő erőforrásaikat nehezebben tudják átcsoportosítani, céljaikat újragondolni, ha a helyzet úgy kívánja. Ezen eredmények a rugalmas alkalmazkodóképesség hiányát vetítik elő, amely a fiatalkori fejlődés egyik meghatározó erőforrása

Új vizeken járok – a felnőttkori pályaváltás pszichés erőforrása

Jelen tanulmányban a sikeres pályaváltást kísérő pszichés erőforrásokat kívántuk feltárni. Célunk volt, hogy rávilágítsunk azokra a faktorokra, melyek gátolják ennek az átmenetnek a sikerét fiatal és középkorú felnőttek (25-50 évesek) körében. Félig-strukturált interjút készítettünk tíz résztvevővel. Az interjúkból négy témakör rajzolódott ki: (a) értékek (azaz célok, külső és belső motivációs tényezők), (b) kontrol (vagyis, hogy mennyire érzi a személy, hogy rajta múlik a pályaváltás sikere), (c) érzelmek (például: öröm, büszkeség, düh, szomorúság) valamint (d) családi támogatás jelentősége. Az adatok alátámasztják azt a nézetet, miszerint a pályaváltás komplex folyamatának támogatásához elengedhetetlen a megfelelő képesítés mellett a fenti témakörök vizsgálata, bizonyos esetekben szükséges a beavatkozás ennek az átmeneti időszaknak a lezárásához