A metaforikus nyelvhasználat szerepe a terápiás történetmondásban

Írásunk célja, hogy rövid betekintést adjon a metaforikus nyelvhasználat azon felfogásába, mely a terápiás történetmondásra mint speciális osztenzív viselkedésre tekint. Amellett érvelünk, hogy ezek az osztenzív viselkedésként jellemezhető szituációk lehetőséget adnak arra, hogy a kulturálisan releváns reprezentációk megoszthatóak lehessenek a kliensekkel annak érdekében, hogy általuk olyan információk birtokába juthassanak, melyek segíthetik őket. A metaforikus nyelvhasználat ebben a felfogásban úgy értelmezhető, mint a történetmondáson alapuló terápiás diskurzus funkcióinak egy sajátos eszköze

A metaforák jelentésváltozásának szerepe a terápiás történetmondásban relevanciaelméleti perspektívából

Az emberi nyelvhasználat egy sajátos formája a metafora, melynek interpretálása során több kognitív funkció együttes működésére van szükség. A terápiás történetek feldolgozása során olyan kontextuális információk befolyásolhatják az adott nyelvi elemek jelentésének alakulását, melyek egy többelemű modellben írhatóak le attól függően, hogy a szituációban mire irányulnak, ha irányulnak, a résztvevők szándékai és/vagy befogadói attitűdjei. Az írás célja a metaforák szerepének dinamikus értelmezése a Metamorphoses Meseterápiás Módszer (Boldizsár 2010) alkalmazása során. A metaforikus tartalmak interpretációját a terápiás eljárásban a relevanciaelmélet metafora-felfogásából (Sperber–Wilson 1995; Wilson 2011a; b) kiindulva, azt továbbgondolva ismertetjük. Jelen írás kereti között nem célunk állást foglalni abban a kérdésben, hogy melyik kognitív szemléletű értelmezési keret mitől lehet alkalmas a metaforikus kifejezések leírására és miért. Most elsősorban arra törekszünk, hogy arra mutassunk egy lehetséges megoldást, hogy a terápiás történetmondás adta helyzetek miként értelmezhetőek a relevanciaelméleti metafora-felfogás figyelembe vételével. A metafora-feldolgozás több viszonyban jelenik az adott szituációban: így a) a terapeuta és a kliens közti kommunikációban, b) a kliens és a választott történet közti kapcsolatban, valamint c) a kliens saját interpretációi közti lehetőségekben, (a terápiás alkalmazás miatt bekövetkező) változásokban, illetőleg d) csoportterápiás esetekben a csoporttagok közti relációban is értelmeződhet. Ebben a felfogásban szeretnénk röviden megmutatni, hogy a terápiás célú történetmondásban megjelenő nyelvi jelek jelentésének dinamikus változásait milyen tényezők befolyásolhatják egy adott történet és a befogadói attitűd által meghatározott kontextuson belül. Jelen írásunk egy korábban (Papp 2018; Ivaskó–Papp 2019) megjelentetett elképzelés továbbgondolása

Hangkorverzió alkalmazása dysarthriás betegek beszédminőségének javítására

A dysarthria egy gyűjtőfogalom az artikulációs nehezítettségből eredő beszédzavarra, amelynek hátterében számos betegség állhat. A dysarthriás személyek beszédének minősége, érthetősége leromlik, ami az érintettek szociális kapcsolataira és így életminőségére is rossz hatással lehet. A hangkonverziós technológia fejlődésével felvetődik az ötlet, hogy vajon lehetséges-e ezen betegek hangfelvételeinek minőségét, érthetőségét gépi eszközökkel feljavítani, és beszédkommunikációjukat egy ilyen elven működő eszközzel támogatni. Cikkünkben áttekintjük a (neuronhálós) hangkonverziós algoritmusok fő változatait, majd bemutatjuk a dysarthriás betegek felvételein végzett kísérleteink tapasztalatait, és ezek alapján megvitatjuk az egyes módszerek legfontosabb előnyeit és hátrányait

The principles of communicative language use

The paper aims to overview some typical principles of communicative language use in a cognitive pragmatic approach applying a reductionist method in order to demonstrate that the well-known principles can be reduced to a very general rationality (economy) principle. After briefly reviewing the principles the paper re-evaluates them and provides a new classification of them relying on the definition of ostensive-inferential communication. The principles which can be divided into rationality and interpersonality principles are really principles of effective information transmission on objects and selves. They refer to two kinds of language use: informative and communicative ones. The only principles valid for only communicative language use are the communicative principle of relevance and the principle of communicative intention suggested in the present article. Finally, the paper reduces all rationality and interpersonality principles to a very general rationality principle, i.e., the cognitive principle of relevance