MODEL GRAMATIKE OVISNOSTI U PRISTUPU MAĐARSKOM STRUKTURNOM FOKUSU

The paper combines aspects of dependency grammar and cognitive grammar to propose a new model of Hungarian clausal structure (in a rudimentary form), with special regard to structural focus and negation. Under the assumptions of the model, the core of Hungarian syntax can be described in terms of various types of symbolic relations (formally encoded semantic relations) between the predicate and its dependents. Supplementing the traditional set of relational categories {subject, object, adverbial}, which are relevant for Hungarian morphology, I introduce a second dimension of description with the relational categories {elaborator, extender, restrictor}, bearing on word order and prosody. This opens the way for a new approach to Hungarian structural foci and the sentential negator, interpreted as instantiating a particular type of symbolic relation to the predicate.U članku se kombinirajući elemente gramatike ovisnosti i kognitivne gramatike predlaže (u rudimentarnom obliku) novi model rečenične strukture u mađarskom, s posebnim osvrtom na strukturni fokus i negaciju. U okviru ovog modela, jezgro sintakse mađarskog jezika se opisuje pomoću različitih tipova simboličkih relacija (formalno kodiranih semantičkih relacija) izme đu predikata i njegovih dopuna. Dopunjujući tradicionalni skup relacijskih kategorija {subjekt, objekt, priloška oznaka} koje su relevantne u mađarskome, uvodi se druga dimenzija opisa s relacijskim kategorijama {elaborator, proširivač, restriktor} koje se odnose na red riječi i prozodiju. Time se otvara mogućnost novog pristupa strukturnim fokusima i rečeničnom negatoru u mađarskome koje se interpretira kao poseban tip simboličke relacije predikata

Versengő metaforák: a mondat forrástartományai

Absztrakt A tanulmány a MONDATSZERKEZET fogalmi feldolgozását támogató metaforák kognitív nyelvészeti elemzését nyújtja. A kognitív nyelvészet alapfeltevéseivel összhangban a cikk kiindulópontja, hogy ennek az igen elvont fogalmi tartománynak a megkonstruálása szükségképpen metaforákon alapul. A szerző amellett érvel, hogy a különböző szintaktikai elméletek különbségei összefüggenek az általuk előnyben részesített metaforákkal. Az összetevős szerkezeti elemzésben A MONDAT ÉPÜLET metafora irányítja a szintaktikai elemzést, míg a függőségi nyelvtan A MONDAT CSALÁD metaforára támaszkodik jelentős mértékben. A tanulmány második része az erdélyi polihisztor Brassai Sámuel tanító metaforáit elemzi (A MONDAT FEUDÁLIS TÁRSADALOM; A MONDAT NAPRENDSZER), amelyek egyaránt a mondat függőségi elemzését támogatják. A szerző a fogalmi integráció elméletében fejti ki e két metafora implikációit, és amellett érvel, hogy mindkettőnek megvannak a maga előnyei a mondatszerkezet értelmezésében