Fábián A., Pogátsa Z. (szerk.): Az európai kohéziós politika gazdaságtana

recenzi

Performance analysis of wireless sensor networks

L

A városi hőmérsékleti többlet területi eloszlásának statisztikus modellezése a beépítettségi paraméter alapján, Szegeden és Debrecenben

A városi települések leginkább kutatott éghajlati sajátossága az ún városi hősziget (Urban Heat Island, UHI), mely az erősen urbanizált részek és a külterületek között kimutatható jelentős hőmérsékleti különbségben realizálódik. A hősziget intenzitása a városi területek esetében szignifikáns időbeli és térbeli változást mutat (Oke, 1997; Kuttler, 1998). Általánosságban elmondhatjuk, hogy a hősziget markáns kifejlődéséhez kedvező időjárási helyzetet a csapadék hiánya, a szélcsend vagy gyenge szél és a kevés felhőzet jellemzi. A kialakult hősziget intenzitásának maximumát leggyakrabban néhány órával napnyugta után tapasztalhatjuk (Oke and Maxwell, 1975). A városi hőmérsékleti többlet – a hősziget – kialakításában meghatározó szerepet játszó fizikai folyamatok rendkívül bonyolultak, hiszen időbeli lefutásuk gyors és egy erősen változó geometriájú és sokféle anyagminőségű városi felszínen keresztül fejtik ki hatásaikat. Ennek ellenére, a szakirodalomban fellelhetőek az UHI intenzitás becslésére statisztikus modellek: pl. szélsebesség, területhasznosítási típusok, népesség alapján (Park, 1986); rövidhullámú besugárzás, szélsebesség és felhőzet mennyisége alapján (Chow et. al., 1994); beépítettségi arány, magasság, szélsebesség, idő, hőmérsékleti amplitudó alapján (Kuttler et. al., 1996); beépítettségi arány, égbolt-láthatósági index, épületmagasság, vízfelszín arány alapján (Bottyán and Unger, 2003). Munkánk során – a fentiekből kiindulva – statisztikus modellek segítségével adunk becslést az átlagos maximális UHI intenzitás területi eloszlására Szegeden és Debrecenben, figyelembe véve a városi felszínek eltérő beépítettségi tulajdonságát, valamint az évszakos változékonyságot