Constructing and Crossing Boundaries in a New (?) Europe

During the last two decades, discourses over the transition process shifted toward a theoretical diversity and a deeper understanding of ‘how modernity was reworked in postsocialist context’. It was widely argued that changing social relations were shaped not only by norms and institutions of Neoliberal capitalism, but also by established networks, institutional and regulatory structures and actors that/who gave diverse responses to the profound and thorough transformation of the society. This paper aims at understanding how geopolitical discourses over the Balkan and its place in the ‘new Europe’ shaped social relations and produced daily practices nested into those webs, through the perception and interpretations of post-socialist transformation by Hungarian migrants who left the war-hit Yugoslavia

The Layers of Dependence and the Changing Role of the State – Conceptualising Urban Change in the East of Europe

The conceptualisation of the „urban” in Eastern Europe is inevitably related to being European – being involved in the flows of ideas, technologies and institutional practices shaping urban space – as well as to experiencing and researching urban change in the East, that has always been the nearest “other” to the western “core” of Europe. Inspired by the non-essentialist interpretations of the transition of urban space in the East of Europe, by Lefebvre’s theory of the “production of space”, as well as by experiencing urban change and East - West relations in everyday practice, we argue for a dependence - and state-centred conceptualisation of urban change in the East of Europe. Our key argument is that while “eastern” cities are heavily dependent on the global circulation of capital and its space-producing logic, this dependence has many interrelated layers that should be discovered and conceptualised at various non-global scales, particularly, in the context of “project Europe” (EEA) and of the changing role of the (nation-)state

Függőség és egyenlőtlen fejlődés a vidéki terekben - az élelmiszer-ágazat változó erőviszonyai és lokális beágyazottsága

A piac intézményesítése óta letelt bő két évtizedben a térbeli-társadalmi egyenlőtlenségek tartós fennmaradása – újratermelődése – a kelet-közép-európai térség egyik meghatározó folyamata. Ennek egyik metszete a vidéki térségek jelentős részének tartós „leszakadása” a gazdasági szerkezetváltás és innovációk ha- zai és európai magterületeitől. Ez megragadható a hagyományos statisztikai módszerekkel is, de a vidéki térségek marginalizálódásának átfogóbb, mélyebb megértése az ott működő, élő gazdasági szereplők társadalmi kapcsolatainak és stratégiáinak feltárásával lehetséges. Ezért tanulmányomban az élelmiszerágazat belső hatalmi viszonyaiból kiindulva igyekszem képet alkotni – a globális értéktermelési hálózatok koncepciójára építkezve – a lokális ágazati szereplők mozgásteréről, a globális piaci, az intézményi-szabályozási és a lokális társadalmi változásokra adott válaszaikról, s ez utóbbiaknak a vidéki terek marginalizációs folyamataiban betöltött szerepéről