Újabb adatok a myositisspecifikus és -asszociált antitestekről juvenilis és felnőttkori myositisekben

Absztrakt Az idiopathiás inflammatorikus myopathiák ismeretlen etiológiájú heterogén betegségcsoportot képeznek. Az elmúlt évtizedekben a korai diagnózisnak és az azt követően elkezdett agresszív immunszuppresszív kezelési protokolloknak köszönhetően a betegek túlélési esélyei világszerte javultak. Az elmúlt években az immunológia és molekuláris biológia területén végzett kutatások eredményeként egyre több információ áll rendelkezésre a betegségek patomechanizmusával kapcsolatban. A korábban megalkotott, Peter és Bohan szerinti klinikai tüneteken alapuló kritériumrendszerhez a későbbiekben leírt myositisspecifikus autoantitesteket figyelembe vevő klinikai-szerológiai csoportosítás tette lehetővé a betegséglefolyás pontosabb prognosztizálását és az immunszuppresszív kezelés várható hatásosságának pontosabb megítélését. A myositisspecifikus antitestek kimutatásával jelentősen nőtt az overlap myositisek közé sorolható betegek száma, ami szükségessé tette az új klinikai-szerológiai klasszifikáció kifejlesztését, ami prediktív értékű a társuló overlap jelenségre tekintettel, illetve prognosztikai értékű a terápiára való reagálás és betegséglefolyás tekintetében. Ebben az irodalmi összefoglalóban a szerzők célja volt rávilágítani az újonnan felismert autoantigén targetek klinikai és patogenetikai jelentőségére. Orv. Hetil., 2016, 157(29), 1179–1184

[Polymyositis-dermatomyositis recognized during the follow-up of a patient with type 2 diabetes].

Polymyositis-dermatomyositis is a rare systemic autoimmune disease which belongs to the class of idiopathic inflammatory myopathies. The disease exhibits high inter-individual variability, but chronic myositis is a common feature. As different manifestations often appear in atypical forms, establishing the precise diagnosis can be rather complicated. The prognosis and the patient's life expectations highly depend on whether the clinician considers this possibility in the diagnostic process or not. The authors present the case of a 50-year-old woman who was referred to hospital with suspected myopathy by her general practitioner. The history of the patient, the overall clinical picture and some marked laboratory abnormalities raised the possibility of polymyositis-dermatomyositis, which was unequivocally confirmed by immunological tests. Drug therapy was started immediately with the administration of high dose corticosteroid (1-2 mg/kg/day methylprednisolone), which was found to be an effective strategy leading to fast and remarkable improvement in the patient's condition. From the first hospital day, the patient also received insulin therapy in order to prevent any potential corticosteroid-induced imbalance in her carbohydrate metabolism. The long-term patient management was provided by an interdisciplinary team the members of which (both clinicians and other health care professionals) worked according to a co-ordinated, complex care plan, and managed not only the "physiological functions" but the different psychological and social problems as well, which are usually associated with the disease. The follow-up period of this polyphase disease process lasted for 4.5 years, during which only two relapses occurred, and muscle strength typically varied between 3 and 4 on a five grade scale with the exception of the relapse periods. Good outcome was attributed to the strict follow-up and individualized therapy/care. Orv. Hetil., 2012, 153, 467-474

Az anti-Jo-1-pozitív antiszintetáz szindróma jellegzetességei gondozott betegeink alapján

Absztrakt Bevezetés: Az idiopathiás inflammatorikus myopathiák a proximális végtagizmok szimmetrikus gyengeségével jellemezhető szisztémás autoimmun betegségek. Az anti-Jo-1 antitest jelenléte jellegzetes klinikai tünetegyüttessel (myositis, arthritis, interstitialis tüdőbetegség, Raynaud-jelenség, láz, mechanikus kéz), az antiszintetáz-szindrómával társul. Célkitűzés: A Debreceni Egyetem, Klinikai Központ, Klinikai Immunológiai Tanszék által gondozott anti-Jo-1-pozitív betegek demográfiai adatainak, klinikai tüneteinek, illetve az alkalmazott kezelésüknek a vizsgálata. Módszer: 49 anti-Jo-1-pozitív beteg dokumentációjának retrospektív vizsgálatát végezték. Eredmények: A demográfiai és klinikai adatok nagymértékben hasonlítottak az irodalomban megtalálható más centrumok eredményeihez. Igazolták, hogy az anti-Jo-1-titer korrelál a betegség aktivitását is jelző kreatinkináz- és C-reaktív-protein-szintekkel. Kimutatták, hogy a betegség diagnózisakor mért bizonyos laboratóriumi eredmények (C-reaktív protein, Sjögren-szindrómához társuló antigén A, reumafaktor-pozitivitás), illetve klinikai tünetek jelenléte (láz, vasculitises bőrtünetek) az antiszintetáz-pozitív betegcsoporton belül rosszabb prognózisra utalhatnak. Következtetés: A fenti esetekben erélyesebb immunszuppresszív kezelés válhat szükségessé. Orv. Hetil., 2016, 157(15), 575–583

A természetes immunrendszer molekuláris komponenseinek (CD14, Toll like receptorok) vizsgálata autoimmun (polymyositises-dermatomyositises) és atherosclerosisos betegekben = Characterisation of the molecular components of innate immunity (CD14, Toll-like receptors) in patients suffering from autoimmune disorders (polymyositis-dermatomyositis) and atherosclerosis

A kutatómunka legfontosabb új eredményei: 1., A CD14/sCD14/TLR4 valamint a TLR2 változásai nem hozhatók összefüggésbe a PM és DM eltérő patomechanizmusával. 2., A szérum sCD14 aktivitási marker PDM-ben, ami vélhetően a molekula pozitív akut fázis fehérje voltával függ össze. 3., Az PDM aktív szakaszában emelkedett szérum sCD14 forrása az 56 kDa-os, GPI-farok mentes, intracelluláris CD14 direkt szekréciója. 4., A CD14 gén C(-159)T SNP T/T genotípusa fokozott hajlamot jelenthet a myositises betegekben a krónikus betegséglefolyás kialakulására. 5., Az LPS/PG stimuláció hatására bekövetkező sejtaktiváció csökkenése volt észlelhető a PDM-es betegek monocytáiban a kontrollokhoz képest. 6., A TGFβ1 SNP-i összefüggést mutattak a betegség aktivitásával PM-ben és DM-ben, a szérum TGFβ1 szint pedig magasabb volt a myositises betegekben. 7., A sclerodermas betegekben az IL10 és az IL6 SNP-inek genotípus-arányában volt szignifikáns eltérés a kontrollok adataihoz viszonyítva. 8., A kortikoszteroid terápia in vivo csökkentette az SLE-s betegek mononukleáris sejtjeinek CD14-expresszióját, LPS-kötését és LPS-indukálta sejtaktivációját. 9., A fertőzéseken gyakran áteső SLE-s betegek monocytáinak CD14/TLR4 expressziója szignifikánsan alacsonyabb volt a fertőzés nélküli betegek adataihoz képest. 10., Az intrinsic atópiás dermatitises betegek leukocytáin a CD14, TLR2, TLR4, és CD180 expresszió emelkedést mutatott az egészséges kontrollokhoz képest. | The most important new results of the study 1., Alterations of CD14/sCD14/TLR4 and TLR2 are not associated with the different pathomechanisms of PM and DM. 2., Serum sCD14 is a marker of disease activity in PDM, probably because it is a positive acute phase protein. 3., The source of the increased amount of serum sCD14 in the acute phase of PDM is the direct secretion of the 56 kDa intracellular CD14 lacking the GPI-tail. 4., The T/T genotype of the C(-159)T SNP of the CD14 gene seems to mean increased susceptibility to chronic disease course in patients with myositis. 5., The LPS-PG-induced cellular activation was diminished in the monocytes of PDM patients compared to healthy controls. 6., The SNPs of TGFβ1 showed association with the disease activity in PM and DM and the serum TGFβ1 level was increased in patients with myositis. 7., The genotype rate of the SNPs of IL6 and IL10 was significantly different in patients with scleroderma compared to controls. 8., In vivo corticosteroid therapy decreased the CD14-expression, CD14-mediated LPS-binding and LPS-induced cellular activation of mononuclear cells in SLE patients. 9., The CD14/TLR4-expression was significantly lower on monocytes of SLE patients with repeated severe infections compared to patients without infections. 10., Leukocytes of patients suffering from the intrinsic form of atopic dermatitis showed higher CD14, TLR2, TLR4 and CD180 expression compared to that of healthy controls

Pharmacological management of dermatomyositis

K

A juvenilis és felnőttkori dermatomyositises betegek klinikai jellemzői

Absztrakt Bevezetés: A juvenilis és felnőttkori dermatomyositisek szisztémás autoimmun megbetegedések, jellegzetességük a proximális végtagizomzat szimmetrikus gyengesége és típusos bőrtünetek megjelenése. Célkitűzés: A felnőttkori, illetve gyermekkori dermatomyositises betegek összehasonlítása tüneteik, laboratóriumi és immunszerológiai paramétereik, terápiára adott válaszuk, illetve kórlefolyásuk alapján. Módszer: A szerzők a vizsgálatban részt vevő betegek klinikai dokumentációinak retrospektív elemzésével összehasonlították a juvenilis és felnőttkori dermatomyositises betegcsoportokat a célkitűzésben megadott szempontok alapján. A kutatásba 27 juvenilis (átlagéletkor: 8,7 év, átlagos követési idő: 104,6 hónap) és 30 felnőttkori (átlagéletkor: 50,3, átlagos követési idő: 58,1 hónap) dermatomyositises beteget vontak be. Eredmények: A juvenilis dermatomyositises betegek között gyakrabban került sor cyclosporin A és intravénás immunglobulin alkalmazására. A felnőtt korú betegek között az akut betegségkezdet gyakrabban fordult elő. Gyermekekben a tünetek fokozatosan jelentkeznek. Következtetések: A szerzők eredményei egyeznek a szakirodalomban leírtakkal. Megfigyeléseik szerint a két alcsoport klinikailag és terápiás szempontból is különbözik. Betegeik rendszeres gondozása a remisszió elérése után is szükséges – elkerülve ezzel a rossz betegcompliance-t –, ezáltal csökkenthető a relapsusok száma és súlyossága. Orv. Hetil., 2015, 156(37), 1491–1496

Long-term treatment of refractory myasthenia gravis with subcutaneous immunoglobulin

K