Scythian Age settlement near Nagytarcsa

This paper deals with the archaeological material of a Scythian Age settlement excavated near Nagytarcsa in 2007. Located on the higher terrace of a stream, the site represents a characteristic lowland, hamlet-like settlement of the Vekerzug culture, where animal husbandry played an important role in subsistence. Based on diagnostic ceramic finds and radiocarbon dating the settlement can be assigned to the Ha D2 period. The archaeological description, as well as the evaluation of settlement features and finds, is supplemented with a detailed petrographic analysis with an emphasis on wheel-thrown and Hallstatt type ceramics. The petrographic and geochemical analysis of the sherds and sediments collected on the site aim to confirm archaeological interpretations in order to determine the provenance of the ceramics and to assess whether their technological characteristics suggest specialization in production

Archaeological investigations on the Süttő plateau in 2018

The Early Iron Age site complex of Süttő is located on a loess plateau on the right bank of the Danube. After a long history of research of the Early Iron Age fortified settlement, tumulus groups and flat cemetery, between 2013–2017, some pioneer investigations were carried out using non-invasive methods. In 2018, members of the Institute of Archaeological Sciences of the Eötvös Loránd University and the Archaeological Heritage Protection Directorate of the Hungarian National Museum conducted an interdisciplinary research project (archaeological excavation, geophysical measurements, metal detecting survey, systematic field walking, geological drilling) on the plateau in the framework of the Interreg DTP Iron Age Danube project. As a result of intensive research, it became clear that aside from the Early Iron Age necropolis, the eastern part of the plateau was used as a burial site in the Early Bronze Age, as a settlement in the Late Bronze Age, and we must consider the existence of a Late Iron Age settlement in this area as well

Lépésről lépésre: késő vaskori sírmellékletek (edény, bronz karperecek és vasfibula) restaurálása

2019 áprilisában Novajidrány (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) határában egy késő vaskori temető részletét tárta fel a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Örökségvédelmi Igazgatósága. Jelen tanulmány az egyik temetkezésből előkerült, „in situ” felszedett kerámia és benne található fémmellékletek restaurálását mutatja be. Célunk, hogy aprólékosan ismertessük a folyamat módszertani lépéseit és rámutassunk az eljárások alapvető kihívásaira. Az eredmények adalékul szolgálhatnak a régészeti interpretációhoz, ebben az esetben a késő vaskori mellékletadási- és temetkezési szokások értelmezéséhez

New insights on Celtic migration in Hungary and Italy through the analysis of non-metric dental traits

The Iron Age is characterized by an extended interweaving of movements by Celts in Europe. Several waves of Celts from Western and Central Europe migrated southeast and west from the core area of the La Téne culture (between Bourgogne and Bohemia). Through the analysis of non-metric dental traits, this work aims to understand the biological relationship among Celtic groups arrived in Italy and the Carpathian Basin, as well as between local populations and Celtic newcomers. A total of 10 non-metric dental traits were analyzed to evaluate biological affinities among Celts (Sopron-Krautacker and Pilismarót-Basaharc) and Scythians-related populations from Hungary (Tápiószele), Celts from continental Europe (Switzerland and Austria), two Iron Age Etruscan-Celtic sites from northern Italy (Monterenzio Vecchio and Monte Bibele), 13 Iron Age central-southern Italic necropolises, and the northern Italian Bronze Age necropolis of Scalvinetto. Strontium isotopes were measured on individuals from the necropolis of Monte Bibele to infer their local or non-local origin. Results highlight the existence of statistically significant differences between Celts and autochthonous Italian groups. Celtic groups from Hungary and Italy (i.e., non-local individuals of Monterenzio Vecchio and Monte Bibele) share a similar biological background, supporting the historical records mentioning a common origin for Celts migrated to the eastern and southern borders of today’s Europe. The presence of a supposed Steppean ancestry both in Celts from Hungary and Celts from northern Italy corroborates the hypothesis of the existence of a westward migration of individuals and genes from the Steppe towards northern Italy during the Bronze and Iron Age, which contributed to the biological variability of pre-Celtic and later Celtic populations, respectively. Conversely, individuals from central-southern Italy show an autochthonous pre-Iron Age background. Lastly, this work supports the existence of Celtic migratory routes in northern Italy, as shown by biological and cultural admixture between Celts and Italics living together.E.P. was funded from the Erasmus+ Traineeship Program/KA103, Agreement n. 2020-1-IT02-KA103-078332. T.H. and K.G. were supported by the Hungarian Scientific Research Fund (FK128013), the Bolyai Scholarship granted by the Hungarian Academy of Sciences and the ÚNKP-22-5 New National Excellence Program of the Ministry for Culture and Innovation from the source of the National Research, Development and Innovation Fund. The funders had no role in study design, data collection and analysis, decision to publish, or preparation of the manuscript

Megjegyzések a szkíta kori Alföld-csoport veremházainak kérdéséhez

Jelen tanulmányban a kora vaskori szkíta kultúrájú Alföld-csoport veremházairól való ismereteinket szeretném bővíteni egy Hajdú-Bihar megyei régészeti feltárás tapasztalatai alapján. A dolgozatban felhasználom az új, nagy felületű ásatásokról (Nyíregyháza, Manda-bokor, Salgótarján, Ipari park II) publikált kora vaskori (szkíta kori) leletanyagot a félig földbe mélyített veremházak áttekintéséhez és kulturális kapcsolatainak vizsgálatához

Szolnok – Milléri-holtág part I-II. több korszakú lelőhely őrlőkő leletei archeometriai vizsgálatának előzetes eredményei : Új adatok a domoszlói piroxénandezit nyersanyag régészeti elterjedéséhez

Szolnok – Milléri-holtág part I-II. több korszakú lelőhely Szolnok északkeleti határában, a várostól mintegy 5 km-re, a Milléri-holtág magaspartján található. A közel 27 000 m2 nagyságú lelőhely teljes felületű megelőző feltárását a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai két ütemben, 2014-ben és 2015-ben végezték el, az M4-es autópálya építéséhez kapcsolódóan. A feltárt objektumok többsége egy középsővaskori (szkíta), illetve egy késő vaskori (kelta), szórt szerkezetű, falusias jellegű településrészlethez tartozott. Ezek mellett újkőkori, késő bronzkori és középkori (Árpád-kori) objektumok is napvilágra kerültek. Érdemes megjegyezni, hogy a szkíta kori Vekerzug-kultúra itt feltárt településrészletén kizárólag kör vagy ovális alaprajzú struktúrák rajzolódtak ki, hiányoznak a korszak más településeit jellemző négyszögletes alaprajzú épületnyomok. A régészeti leletanyag azonban teljesen szokványos jellegű: a kerámiaanyag gerincét a vaskori házi kerámia hosszú életű, általános típusai (fazekak, tálak) alkotják. A késő vaskori objektumok emlékanyaga csak nagyon kevéssé tér el a korábbi időszak edénytípusaitól, a leletanyag szétválasztása lényegében csak a zárt egységben feltűnő egy-egy jellegzetes forma és díszítés alapján lehetséges. A lelőhelyen feltárt kőzetanyagú szerszámkövek (elsősorban őrlőkövek) részletes kőzettani és geokémiai vizsgálata alapján a leggyakoribb nyersanyagtípus azonosítható az utóbbi években intenzíven kutatott domoszlói (Mátra hegység) piroxénandezit nyersanyaggal, de kisebb számban ettől eltérő andezitek is előfordulnak a leletanyagban. Ez utóbbiak forrásterületének meghatározása további kutatásokat igényel, amelyekbe be kell vonni határon túli területeket (Kárpátalja, Kelet-Szlovákia, Erdély) is