Társadalmi támogatottság mentén kialakuló konfliktusok az öngyilkosság megelőzésében

A tanulmány az egyik, a lelki egészségvédelem terén megjelenő és megoldásra váró kérdéskör körüljárására vállalkozik: a hazai öngyilkossági helyzetet, valamint az ehhez kapcsolódó, különböző szintű prevenciós törekvéseket, s azok társadalmi-gazdasági támogatottságát elemzi. Egyúttal a társadalmi és mentálhigiénés összefüggések vizsgálatán keresztül kíván rávilágítani a különböző szinteken megjelenő egyéni és társadalmi konfliktusokra

A rupturák, "mismatch"-ek és "mikrodiszszinkronizmusok" és ezek befolyásolásának szerepe a szenvedélybetegek reintegrálásában és a reintegráló szertartásokban = Role of "ruptures", "mismatches" and microdyssynchronies and their resolutions in the reintegration of chemical dependents and in reintegration ceremonies

Milyen szerepet játszanak a rupturák, a "mismatch"-ek és a "mikrodiszszinkronizmusok" a terápiás folyamatok egyes fázisaiban? Hogyan befolyásolhatják a reintegráló rituálék a személyiségfejlődés elakadásainak korrekcióját, a reziliencia tartalékainak felszabadítását? A kutatás során három vizsgálatot végeztünk: 1. Egy terápiás közösség felépülő és visszaeső szerfüggőinek programzárás alkalmával elmondott beszédeinek összehasonlító vizsgálata (min. 2 éves utánkövetési adatok ismeretében). 2. A józan és "domináns" kultúra közti kapcsolatok. 3. Longitudinális vizsgálat: az 1.összehasonlító elemzés kiterjesztése az egy éves józan "születésnapon" elhangzott szövegekre. Ad. 1. Tartalomelemzésünk eredményei szerint a felépülők beszéde jól leírható az átmeneti rítus, mint szimbolikus halál és újjászületés terminusaiban. A visszaesők elsősorban kollektív sablonok mögé rejtőznek, a saját élet irányításának felelősségét elvetik. Ad. 2. A józanok beszédkódjának főbb elemei: a rituális térbeli és időviszonyok erőteljes megjelenítése, a traumatizáló élettapasztalat szabad megjelenítése a narratívában, a személy-a-társas-hálózatban koncipiálása és a kontrollhoz való eltérő viszonyulás. A paradoxonok elfogadása és integrálása. Ad 3. A visszaesők szövegeiben gyakori volt a "kellene" jellegű megnyilatkozás, kevés a személyes és a szakrális tartalom. Ezek a jegyek a programzáró idejére markánsabbá váltak. Mindezek által új ismereteket nyertünk a közösségek működésének lényegi vonásairól. | What is the role of ruptures, mismatches and microdyssynchronisms in the therapeutic process? How can reintegration rituals promote the correction of personality development and the development of resilience? 3 analyses were carried out to answer these questions: 1. The comparative study of speeches held on the reintegration (graduation) ceremony by recovering and relapsing addicts in a therapeutic community. (2 or more years of follow-up.). 2. Relations between the sober and the dominant culture 3. A longitudinal study, comparing texts of the first sober birthday to the ones in the 1. analysis. Ad.1. Speeches of recovering addicts can be understood in terms of rites of transition (symbolic death and rebirth). Relapsing addicts used linguistic stereotypes and refused the responsibility of governing one?s own life. Ad. 2. Main elements of the sober speech code: ritual ("sacred") spatial and temporal relations, open representation of traumatizing experiences, conceiving humans as persons-in-the-community and a different relation to control. Accepting and integrating paradoxes. Ad. 3. Those who relapsed emphasized ?shoulds? and their speeches rarely contained personal or ?sacred? content. These features became more and more marked. The significance of the research: The identification of communicative signs of relapse helps in planning more effective therapeutic strategies in aftercare. Our results contribute to understanding some core features of human communities

Pszichoszociális változás és az átalakulás retorikája a tizenkét lépéses mozgalmakban = Psychosocial change and the rhetoric of transformation in Twelve Steps movements

Kutatásunkban felépülő szenvedélybetegek interjúszövegeit vizsgáltuk, komplex tartalomelemző eljárásokkal. Két eltérő felépülési modellt vázoltunk fel: az egyik a domináns kultúrával több izomorfiát mutató Alkoholizmus Ellenes Klubok, a másik pedig a 12-lépéses közösségek alternatív, komplementer jellegű gyakorlata. A 12-lépéses közösségeknél hangsúlyosabb a tanulási folyamat, a személyesen megélt igazság keresése, a kontroll rendszerszintű értelmezése. A markáns dialogikus jelleg és a szelf-reflektivitás arra utal, hogy a tagok az autobiografikus hozzáállás kialakításával, a mentalizációs képesség fejlesztésével segítik a felépülést. Az Alkoholizmus Ellenes Klubok tagjainál gyakoribb a versengés, az „abszolút” típusú kognitív szűrők, az általánosítások, a konverzációs sablonok. Fontosak a kauzális magyarázatok, mint a koherencia megteremtésének legfőbb eszközei, jellemző a spiritualitás konform értelmezése, gyakoribbak a felépülő családjára tett utalások. A felépülés közös tényezői: a sorstársi közösség (közös tapasztalatok, egymás szolgálata); a tág értelemben vett spiritualitás; a törekvés, hogy értelmezzék saját tapasztalataikat, és újrarendezzék saját történeteiket. Újabban a forrás-szűkítések hatására a deficit modellek helyett az erőforrás-alapú felépülési modellek előtérbe kerülnek. Kutatásunk - az egészségtanulás jegyében – előkészítése a generativitás, az intergenerációs transzmisszió megváltoztatása és a poszt-traumás növekedés további kutatási programjainak. | In the current study interviews with recovering addicts were analyzed with complex methods. Two different recovery models were identified: one reflecting the conventions of Anti- Alcoholism Club members, isomorphic with the dominant culture; and the alternative, complementary culture of 12-step fellowships. 12-step communities highlight the learning process during recovery, search for some personal truth, and systemic forms of control. The dialogic nature of the texts, together with self-reflectivity, indicates that members facilitate their recovery by establishing an autobiographic stance and developing mentalization capacity. With AAC members, a competitive approach could be identified. Cognitive filters, generalizations and conventional phrases were characteristic of the texts. Linear causal explanations served as means to establish coherence. Spirituality was understood in a more conservative manner. References to the recovering addict’s family were significantly more frequent. Common factors of recovery: fellows’ community (similar experiences, serving one another); spirituality (in any sense); striving for making meaning of own experiences, and restructure personal stories accordingly. Recently, strength-based recovery models as cost-effective therapeutic solutions have been emphasized. Our research may serve as a basis for further studies in health learning concerning generativity, changing intergenerational transmission models and post-traumatic growth