Pszichoszociális változás és az átalakulás retorikája a tizenkét lépéses mozgalmakban = Psychosocial change and the rhetoric of transformation in Twelve Steps movements
Kutatásunkban felépülő szenvedélybetegek interjúszövegeit vizsgáltuk, komplex tartalomelemző eljárásokkal. Két eltérő felépülési modellt vázoltunk fel: az egyik a domináns kultúrával több izomorfiát mutató Alkoholizmus Ellenes Klubok, a másik pedig a 12-lépéses közösségek alternatív, komplementer jellegű gyakorlata. A 12-lépéses közösségeknél hangsúlyosabb a tanulási folyamat, a személyesen megélt igazság keresése, a kontroll rendszerszintű értelmezése. A markáns dialogikus jelleg és a szelf-reflektivitás arra utal, hogy a tagok az autobiografikus hozzáállás kialakításával, a mentalizációs képesség fejlesztésével segítik a felépülést. Az Alkoholizmus Ellenes Klubok tagjainál gyakoribb a versengés, az „abszolút” típusú kognitív szűrők, az általánosítások, a konverzációs sablonok. Fontosak a kauzális magyarázatok, mint a koherencia megteremtésének legfőbb eszközei, jellemző a spiritualitás konform értelmezése, gyakoribbak a felépülő családjára tett utalások. A felépülés közös tényezői: a sorstársi közösség (közös tapasztalatok, egymás szolgálata); a tág értelemben vett spiritualitás; a törekvés, hogy értelmezzék saját tapasztalataikat, és újrarendezzék saját történeteiket. Újabban a forrás-szűkítések hatására a deficit modellek helyett az erőforrás-alapú felépülési modellek előtérbe kerülnek. Kutatásunk - az egészségtanulás jegyében – előkészítése a generativitás, az intergenerációs transzmisszió megváltoztatása és a poszt-traumás növekedés további kutatási programjainak. | In the current study interviews with recovering addicts were analyzed with complex methods. Two different recovery models were identified: one reflecting the conventions of Anti- Alcoholism Club members, isomorphic with the dominant culture; and the alternative, complementary culture of 12-step fellowships. 12-step communities highlight the learning process during recovery, search for some personal truth, and systemic forms of control. The dialogic nature of the texts, together with self-reflectivity, indicates that members facilitate their recovery by establishing an autobiographic stance and developing mentalization capacity. With AAC members, a competitive approach could be identified. Cognitive filters, generalizations and conventional phrases were characteristic of the texts. Linear causal explanations served as means to establish coherence. Spirituality was understood in a more conservative manner. References to the recovering addict’s family were significantly more frequent. Common factors of recovery: fellows’ community (similar experiences, serving one another); spirituality (in any sense); striving for making meaning of own experiences, and restructure personal stories accordingly. Recently, strength-based recovery models as cost-effective therapeutic solutions have been emphasized. Our research may serve as a basis for further studies in health learning concerning generativity, changing intergenerational transmission models and post-traumatic growth
