Az ige történeti morfoszintaxisa az iberoromán nyelvekben = Iberoromance Historical Syntax

A kutatások célja a morfológia és a szintaxis, valamint a szinkrónia és a diakrónia közötti összefüggésekre vonatkozó ismereteink mélyítése az ibériai neolatin nyelvek igerendszerét –különösen a perfektum és a futurum analitikus kifejezését– érintő nyelvtani változások történeti-összehasonlító módszerrel történő vizsgálata során. Az elemzést a XIII. és a XVII. század által határolt időszakból származó spanyol, portugál és katalán nyelvű, különböző stilisztikai és műfaji típusokhoz tartozó, nagyrészt prózai szövegekből álló korpuszon végeztük. A kigyűjtött igei szerkezetek rendszerező és statisztikai analízise az alábbi eredményeket hozta. 1. Az Ibériai-félsziget újlatin nyelveiben az összetett perfektumok és az analitikus jövő idő fejlődése más nyelvek esetéhez hasonlóan jól illeszkedik abba az elképzelésbe, amely a szintetikus és analitikus formák ciklikus váltakozását feltételezi. 2. A korai szövegekre valamennyi vizsgált nyelvben jellemzőbb szintaktikai változatosság mértéke szövegtípusonként eltérő: gyakorisága a jogi szövegekben elenyésző, a szépirodalmi prózában magasabb. A szóbeliséggel összefüggésbe hozható szövegek adatai alapján néhány újítás datálása az eddigi elképzeléseknél korábbra tehető. 3. A különböző nyelvváltozatokat figyelembe véve a katalán megőriz némi hasonlóságot más, nem ibériai nyelvekkel, noha ma a beszélt köznyelv tekintetében viselkedése a spanyol és a portugál jellemzőivel nagyjából megegyezik. | The aim of the research was to deepen our knowledge of the correlation between morphology and syntax, synchrony and diachrony through the examination of the verb system of the Iberian Romance languages, with special regard to the analytic expression of the perfectum and the futurum, by applying a historical-comparative method. The analysis was made on corpora in Spa[nish], Por[tuguese] and Cat[alan] dating from the 13th to the 17th century; they are mainly works in prose and heterogeneous in style and genre. The systematizing and statistical analyses of the verb structures gathered from the corpus show the following results. 1. Similarly to the case of other languages, the forming and development of the compound perfecta and the analytic future in the Romance languages of the Iberian Peninsula fit well into the concept of a cyclical alternation of synthetic and analytic forms. 2. The proportion of syntactic diversity more characteristic in the earlier texts in all languages examined is different in each genre: its frequency in legal texts is insignificant, while in literary prose it is higher. On the basis of the data acquired from texts that can be correlated with orality, some innovations may be dated earlier than it has been thought. 3. Examining different variations of the language, the Cat preserves some similarities to other non-Iberian languages; although considering today’s colloquial speech, its characteristics generally coincide with those of Spa and Por

Morfoszintaktikai változások a XV. és XVI. századi iberoromán nyelvekben = Morphosyntactic Changes in the Iberoromanic Languages of the XV th and XVI th Centuries.

A kutatások célja az ibériai neolatin nyelvek –eddig csak külön-külön vizsgált– főnévi és melléknévi igeneves szerkezeteiben a XV. századtól mutatkozó szórendi változások összehasonlító elemzése volt. A középkori –XIII-XIV. századi– és preklasszikus –XV. és részben XVI. századi– spanyol, portugál és katalán nyelvű, különböző műfajú szövegekből álló, mintegy 210.000 szó terjedelmű prózai korpuszból kigyűjtött körülbelül 6400 szerkezet rendszerező és statisztikai analízise az alábbi eredményeket hozta. A vizsgált főnévi és melléknévi szerkezetek fejlődésében párhuzamok mutathatók ki. Az igei összetevőknek a középkori állapotban szabadabb sorrendje mindkét esetben az ún. V2 szórendnek tulajdonítható. A mai állapotra jellemző kötött rend –és ezzel összefüggésben az archaizáló struktúrák eltűnése– a V2 rendszert felváltó SVO szórend kialakulásával jött létre. A korai szövegekre jellemző archaikus struktúrák megoszlása mind a középkori, mind a preklasszikus nyelvállapotban szövegtípusonként eltérő: gyakoriságuk a jogi szövegekben elenyésző, a szépirodalmi prózában magasabb. Ez az összetevők felszíni sorrendjében is megmutatkozó különböző diszkurzív funkciókkal magyarázható. Az archaikus struktúrák gyakorisága a XV. századi szövegekben –főként a humanista szerzők irodalmi műveiben– valamivel magasabb, mint az előző időszakban. Ez azonban nem a mondatszerkezet természetes fejlődésével magyarázható, hanem az akkor divatos latinizáló stílusnak tulajdonítható. | The aim has been to give a comparative analysis of the word order changes in the Iberian Romance languages taking place from the 15th century, in structures with the infinitive or the participle; these have only been studied separately before. The systematic and statistical frequency analysis of the approximately 640 structures taken from a prosaic corpus of about 210.000 words of Medieval (13th-14th c.) and Pre-classic (15th-16th c.) Spanish, Portuguese and Catalan texts of different genres has shown the following results: Parallelisms can be traced in the development of the examined structures. The freer word order in medieval times can be attributed in both cases to 'word order V2'. The order of the structures today – and the disappearance of the archaizing structures – took shape when the V2 system gave place to the word order SVO. The frequency of the archaic structures, characteristic of these early texts, depends on the type of text analyzed in both states of the language: they appear very rarely in legal texts, while their frequency in literary prose is higher. This can be attributed to the different discursive functions also present in the superficial order of components. The frequency of the archaic structures in 15th century texts – especially in literary texts – is higher than in the period before. However, this cannot be explained by the natural development of sentence structure; rather it is due to the Latinizing style fashionable at the time

A new occurrence of a classic "Árpád-type" mollusc fauna from the Upper Miocene of Kozármisleny, southern Hungary

A classic but very rare “Árpád-type”mollusc assemblage, representing the endemic fauna of the Late Miocene–Early Pliocene Lake Pannon, was discovered in Kozármisleny (near Pécs, southern Hungary). The fossils were collected from silt layers deposited in the shallow sublittoral zone of Lake Pannon, exposed in an 8–10 m high road cut. The assemblage contained some very rare species, including the type species of the genus Lymnocardium, L. haueri (M. HÖRNES). Palynological investigations from the same layers failed to yield age-diagnostic dinofl agellates, and pointed to a brackish – freshwater depositional environment and warm temperate climate