A kutatások célja a morfológia és a szintaxis, valamint a szinkrónia és a diakrónia közötti összefüggésekre vonatkozó ismereteink mélyítése az ibériai neolatin nyelvek igerendszerét –különösen a perfektum és a futurum analitikus kifejezését– érintő nyelvtani változások történeti-összehasonlító módszerrel történő vizsgálata során. Az elemzést a XIII. és a XVII. század által határolt időszakból származó spanyol, portugál és katalán nyelvű, különböző stilisztikai és műfaji típusokhoz tartozó, nagyrészt prózai szövegekből álló korpuszon végeztük. A kigyűjtött igei szerkezetek rendszerező és statisztikai analízise az alábbi eredményeket hozta. 1. Az Ibériai-félsziget újlatin nyelveiben az összetett perfektumok és az analitikus jövő idő fejlődése más nyelvek esetéhez hasonlóan jól illeszkedik abba az elképzelésbe, amely a szintetikus és analitikus formák ciklikus váltakozását feltételezi. 2. A korai szövegekre valamennyi vizsgált nyelvben jellemzőbb szintaktikai változatosság mértéke szövegtípusonként eltérő: gyakorisága a jogi szövegekben elenyésző, a szépirodalmi prózában magasabb. A szóbeliséggel összefüggésbe hozható szövegek adatai alapján néhány újítás datálása az eddigi elképzeléseknél korábbra tehető. 3. A különböző nyelvváltozatokat figyelembe véve a katalán megőriz némi hasonlóságot más, nem ibériai nyelvekkel, noha ma a beszélt köznyelv tekintetében viselkedése a spanyol és a portugál jellemzőivel nagyjából megegyezik. | The aim of the research was to deepen our knowledge of the correlation between morphology and syntax, synchrony and diachrony through the examination of the verb system of the Iberian Romance languages, with special regard to the analytic expression of the perfectum and the futurum, by applying a historical-comparative method. The analysis was made on corpora in Spa[nish], Por[tuguese] and Cat[alan] dating from the 13th to the 17th century; they are mainly works in prose and heterogeneous in style and genre. The systematizing and statistical analyses of the verb structures gathered from the corpus show the following results. 1. Similarly to the case of other languages, the forming and development of the compound perfecta and the analytic future in the Romance languages of the Iberian Peninsula fit well into the concept of a cyclical alternation of synthetic and analytic forms. 2. The proportion of syntactic diversity more characteristic in the earlier texts in all languages examined is different in each genre: its frequency in legal texts is insignificant, while in literary prose it is higher. On the basis of the data acquired from texts that can be correlated with orality, some innovations may be dated earlier than it has been thought. 3. Examining different variations of the language, the Cat preserves some similarities to other non-Iberian languages; although considering today’s colloquial speech, its characteristics generally coincide with those of Spa and Por
