Influence of the biotope on the tick infestation of cattle and on the tick-borne pathogen repertoire of cattle ticks in Ethiopia

Background: The majority of vector-borne infections occur in the tropics, including Africa, but molecular eco- epidemiological studies are seldom reported from these regions. In particular, most previously published data on ticks in Ethiopia focus on species distribution, and only a few molecular studies on the occurrence of tick-borne pathogens or on ecological factors influencing these. The present study was undertaken to evaluate, if ticks collected from cattle in different Ethiopian biotopes harbour (had access to) different pathogens. Methods: In South-Western Ethiopia 1032 hard ticks were removed from cattle grazing in three kinds of tick biotopes. DNA was individually extracted from one specimen of both sexes of each tick species per cattle. These samples were molecularly analysed for the presence of tick-borne pathogens. Results: Amblyomma variegatum was significantly more abundant on mid highland, than on moist highland. Rhipicephalus decoloratus was absent from savannah lowland, where virtually only A. cohaerens was found. In the ticks Coxiella burnetii had the highest prevalence on savannah lowland. PCR positivity to Theileria spp. did not appear to depend on the biotope, but some genotypes were unique to certain tick species. Significantly more A. variegatum specimens were rickettsia-positive, than those of other tick species. The presence of rickettsiae ( R. africae ) appeared to be associated with mid highland in case of A. variegatum and A. cohaerens . The low level of haemoplasma positivity seemed to be equally distributed among the tick species, but was restricted to one biotope type. Conclusions: The tick biotope, in which cattle are grazed, will influence not only the tick burden of these hosts, but also the spectrum of pathogens in their ticks. Thus, the presence of pathogens with alternative (non-tick-borne) transmission routes, with transstadial or with transovarial transmission by ticks appeared to be associated with the biotope type, with the tick species, or both, respectively

Hemorheological and metabolic consequences of renal ischemia-reperfusion and their modulation by N,N-dimethyltryptamine on a rat model

K

Clinical case report of Hepatozoon canis in the city of Cali

El Hepatozoon canis es un protozoario que parasita los leucocitos de los caninos, su huésped definitivo es la garrapata común (Riphicephalus sanguineus) y el perro es el huésped intermediario, el cual adquiere la infección al ingerir una garrapata infectada con el parásito, este continúa su multiplicación y diseminación en el perro ocasionando sintomatología y daños multisistémicos en el organismo (1). La hepatozoonosis canina es una enfermedad poco estudiada y confundida a nivel mundial con otras enfermedades transmitidas por garrapatas como lo son la Babesiosis y la Ehrlichiosis al presentar cuadros clínicos similares en los pacientes. En el reporte de este caso se evidenció un cuadro clínico poco especíifico con la enfermedad la cuál fue confirmada mediante frotis sanguíneo y observación microscópica al ser una de las formas más adecuadas para la diferenciación del parásito por su morfología específica. Los pacientes con Hepatozoon canis pueden ser asintomáticos o presentar variación en su sintomatología (2). Los pocos reportes a nivel mundial sobre el Hepatozoon canis llevan a un desconocimiento de clínicos y propietarios los cuales descartan la enfermedad y relacionan su sintomatología con otras enfermedades logrando así la no identificación de este protozoo, un mal abordaje y la no resolución del problema. Por esta razón la importancia de reportar y describir este caso clínico, para elaborar guías de abordaje clínico basados en la evidencia, los cuales sean de fácil acceso para los médicos veterinarios (3Hepatozoon canis is a protozoan that parasitizes canine leukocytes, its definitive host is the common tick (Riphicephalus sanguineus) and the dog is the intermediate host, which acquires the infection by ingesting a tick infected with the parasite, it continues its multiplication and dissemination in the dog causing symptoms and multisystemic damage in the body. Canine hepatozoonosis is a disease little studied and confused worldwide with other diseases transmitted by ticks such as Babesiosis and Ehrlichiosis, as it presents similar clinical pictures in patients. In the report of this case, nonspecific clinical picture with the desease was evidenced which was confirmed by blood smear and microscopic observation as it is one of the most appropriate ways for the differentiation of the parasite due to its specific morphology, patients with Hepatozoon canis can be asymptomatic or present variation in their symptoms. The few reports worldwide on Hepatozoon canis lead to a lack of knowledge of clinicians and owners who rule out the disease and relate its symptoms to other diseases, thus achieving a poor approach and nonresolution of the problem. For this reason, the importance of reporting and describing this clinical case, to develop evidence- based medical approach guides which are easily accessible to veterinarians.PregradoMédico(a) Veterinario(a) y Zootecnist

Examinations of canine leishmaniosis and the parasites vectors in Hungary

Az Európa mediterrán országaiban elterjedt Leishmania (L). infantum a kutyák és emberek szisztémás megbetegedését okozó egysejtű parazita. Az okozott bántalom az ebek egyik legjelentősebb halálozási oka az endémiás térség országaiban. A fertőzött állat évekig tünetmentes maradhat, ezért a parazitát ilyen kutyákkal gyakran hurcolják be nem-endémiás országokba. A L. infantum terjesztésében biológiai vektorai, egyes vérszívó lepkeszúnyog fajok nőstényei vesznek részt. A parazita és vektorainak elterjedését számos környezeti tényező (pl. földhasználat) mellett elsősorban az éghajlat határozza meg. Valószínű, hogy kontinensünkön az elmúlt évtizedek éghajlati és környezeti (társadalmi, gazdasági és ökológiai) változásai okozták egyes, korábban nem-endémiás területeken a L. infantum és a lepkeszúnyogok elterjedését. Magyarországot hagyományosan nem sorolják az endémiás régióba, de földrajzilag határos endémiás országokkal, ezért a parazita és vektorainak terjedése fenyegeti. Korábban hazánkban egyetlen külföldön fertőződött kutya, és kisszámú behurcolt emberi esetet jegyeztek fel. Az 1930-as évek elején az ország délkeleti felében egy vektor jelentőségű lepkeszúnyog faj egyedeit gyűjtötték, de hasonló vizsgálatok sem azelőtt, sem azóta nem folytak az országban. Kutatómunkánk során arra kerestük a választ, hogy vajon előfordulnak-e hazánkban leishmaniával tünetmentesen fertőződött kutyák, ill. vektor lepkeszúnyogok. Ezért az ország több megyéjében 705, háznál tartott kutyát vizsgáltunk meg a L. infantum–mal szemben termelt ellenanyagok kimutatására alkalmas teszt segítségével, de fertőződött ebet nem találtunk. Az ország 216 állatorvosi rendelőjébe / klinikájára egy kérdőívet juttattunk el, amelyben a külföldről esetlegesen hazánk területére behurcolt leishmaniás kutyák előfordulásáról kértünk információkat. Összesen 8 importált esetről szereztünk ilyen módon tudomást. Különböző típusú csapdákkal vizsgáltuk a lepkeszúnyogfajok előfordulását az országszerte. Korábbi csapdázási helyéhez közel fogtuk a Phlebotomus (P.) perfiliewi egyedeit, egy másik vektor jelentőségű faj, a P. neglectus példányait pedig az ország délnyugati részében első alkalommal gyűjtöttük. További két lepkeszúnyogfaj, a P. mascitti és P. papatasi példányait elsőként gyűjtöttük az ország területén, de ezeknek nincs szerepe a L. infantum terjesztésében. A P. perfiliewi és a P. neglectus hazánkban fogott egyedeivel és e fajok külföldről kapott példányaival összehasonlító filogenetikai vizsgálatokat végeztünk, melyek során úgy találtuk, hogy mindkét faj részlegesen izolált populációkban él hazánk területén. A hazánkban előforduló vektor fajok járványtani jelentőségét mérsékeltnek ítéltük, de szerepük a behurcolt leishmaniák átvitelében fogékony kutyákra vagy emberekre nem zárható ki. Vizsgálataink ideje alatt, egy közép-magyarországi kutyakennelben tapasztaltuk az első autochton L. infantum fertőzéses eseteket, de a környéken lepkeszúnyogokat nem sikerült gyűjtenünk, ezért a fertőzés eredete tisztázatlan maradt.Leishmania (L.) infantum is a unicellular parasite causing systemic disease of dogs and humans in the European Mediterraneum. In the endemic regions leishmaniosis is considered to be the main dog killer (Moreno and Alvar, 2002). Infected animals that can stay inapparent for years, are often imported into non-endemic countries (Molina et al., 1994). Leishmania infantum is transmitted by its biological vectors, the females of certain phlebotomine sandfly species. Geographical distribution of the parasite and its vectors is mainly affected by the climate and several minor environmental factors (e.g. landuse) (Ready, 2010). Recent changes in these factors are thought to take responsibility for the ongoing spread of L. infantum and vector sandflies to non-endemic countries on our continent (Naucke és Scmidt, 2004; Maroli et al., 2008). Hungary, traditionally regarded to be non-endemic, is threatened by the spread of the parasite and the vectors due to its position adjacent to endemic countries. Until recently a single case of imported canine infection (Magdus, 2004) and few dozen imported human cases (Várnai et al., 1985; Fried et al., 2003) were known in Hungary. Specimens of phlebotomine sand flies with leishmania-vector competence were trapped in the south-eastern part of the country in the early 1930’ (Szentkirályi and Lőrincz, 1933) but since then no further investigations took place in this topic. During our trials we were searching for the answer whether in-apparently infected dogs or vector phlebotomine sandflies were present in the country. We sampled and examined with L. infantum antigen specific serological tests the blood of 705 rural dogs in several counties, but we couldn’t detect any infested animals. A questioner was prepared and sent to 216 Hungarian veterinary practitioners or clinics. In that we asked the colleagues for informations about imported cases of canine leishmaniosis that might occur in their praxis. Eight imported cases have been revealed that way. Different types of traps were applied to collect sandflies in several parts of the country. Phlebotomus (P.) perfiliewi was collected near to the historical capture sites, while an another species with vector competence, P. neglectus was detected for the first time in Hungary in a south-western county. Two additional sandfly species P. mascitti and P. papatasi have been collected for the first time in the country, but these are not the vectors of L. infantum (Farkas et al., 2011). By the comparative phylogenetic analysis of specimens of P. perfiliewi and P. neglectus collected by us and by cooperative researchers in foreign countries we demonstrated the partly isolated nature of Hungarian sandfly populations. Presence of leishamania-vector sandfly species in the country is of moderate epidemiological importance in our opinion, however, they are able to transmit imported parasites to naïve dogs and humans. In the course of our trials we recognized the first most probably autochtonous cases of canine leishmaniosis in Hungary, in the very center of the country, however the roots of infection remained unclear as we were unable to demonstrate the presence of phlebotomine sand fly species in the area (Tánczos et al., 2012)

Modulation of micro-rheological and hematological parameters in the presence of artificial carotid-jugular fistula in rats

L