Idegenhonos halfajok megjelenése és terjedése a Duna magyarországi szakaszán - Történeti áttekintés = Occurrence and spread of nonnative fish species in the Hungarian section of River Danube – A historical review

A  total  of  32  fish  species  have  been  introduced  into  the  inland  waters  of  Hungary,  either  intentionally  or  accidentally. Of these, a total 24 species can be found on the Hungarian section of the River Danube, and 15  fish  species  of  them are  considered as invasive.  These  non‐native  fish  species  belong  to  7  families and  the  origins of the species are  from  three continents: Asia (7), Europe (10) and North – America (7). This paper  provides a summary of data of the first record, way of introduction, mode of area expansion, impact on native  fish and estimated area of recent distribution on the Hungarian section of the River Danube. Ten of the non‐ native fish species currently occupy more than 50% of the River Danube and his tributaries and flood‐plains  territory  (Ctenopharyngodon idella, Pseudorasbora parva, Carassius gibelio, Hypophthalmichtys sp., Lepomis  gibbosus,  Babka  gymnotrachelus  Neogobius  fluviatilis,  Neogobius  melanostomus,  Ponticola  kessleri,  Proterorhinus semilunaris). Some exotic fish species have only a few data about their distribution (Acipenser  baerii, Polyodon spathula, Rutilus meidingeri, Coregonus sp., Ictalurus punctatus, Ponticola syrman). This paper  is aimed to review the impacts of introduced freshwater fish in Hungarian Section of the River Danube based  on collected data. | A  hazai  hal‐  és  halászatbiológiai  kutatások  összesen  32  betelepített  (gazdasági  vagy  akvarisztikai  célból),  valamint areaexpanzió  útján  bekerült  halfajt írtak le a Magyarország  vizeiből. Ezek  közül  napjainkra  24  faj  előfordulása  igazolt  a  hazai  Duna‐szakaszról,  melyek  közül  15  faj  tekinthető  invazívnak.  Az  általunk  idegenhonosnak tekintett halfajok rendszertanilag 7 családba sorolhatók, 7 Ázsiából, 10 Európából, 7 Észak‐ Amerikából  származik.  Jelen  tanulmányunkban  rendszerezni  kívántuk  a  vonatkozó  szakirodalmat,  összegyűjteni  a  halfajok  első  igazolt  előfordulási  adatait,  meghatározni  a  vízrendszerbe  kerülés  módját,  a  terjedés  valószínűsíthető  okait,  az  őshonos  halfaunára  gyakorolt  hatásaikat  és  a  jelenlegi  elterjedésük  mértéket. Az idegenhonos  fajok  közül  9   a magyarországi Duna‐szakaszon és  a  hozzá  kapcsolódó  víztestek  jelentős részében gyakori (előfordulási gyakoriságuk >50%): Ctenophatyngodon idella, Pseudorasbora parva,  Carassius  gibelio, Hypophthalmichtys sp.,  Lepomis  gibbosus,  Babka (Neogobius)  gymnotrachelus, Neogobius  fluviatilis, Neogobius melanostomus, Ponticola (Neogobius) kessleri, Proterorhinus semilunaris.  Számos  fajból  csak  szórványos  előfordulási  adatok  állnak  rendelkezésre  (Acipenser  baerii,  Polyodon  spathula,  Rutilus  meidingeri,  Coregonus  sp.,  Ictalurus  punctatus,  Ponticola  (Neogobius)  syrman).  Munkánk  célja  a  jelenleg  igazoltan  előforduló  idegenhonos  halfajok  megjelenésének  és  hatásaiknak  az  összegzése  a  magyarországi  Duna‐szakaszon

Repeatability, Reproducibility, Separative Power and Subjectivity of Different Fish Morphometric Analysis Methods

We compared the repeatability, reproducibility (intra- and inter-measurer similarity), separative power and subjectivity (measurer effect on results) of four morphometric methods frequently used in ichthyological research, the "traditional" caliper-based (TRA) and truss-network (TRU) distance methods and two geometric methods that compare landmark coordinates on the body (GMB) and scales (GMS). In each case, measurements were performed three times by three measurers on the same specimen of three common cyprinid species (roach Rutilus rutilus (Linnaeus, 1758), bleak Alburnus alburnus (Linnaeus, 1758) and Prussian carp Carassius gibelio (Bloch, 1782)) collected from three closely-situated sites in the Lake Balaton catchment (Hungary) in 2014. TRA measurements were made on conserved specimens using a digital caliper, while TRU, GMB and GMS measurements were undertaken on digital images of the bodies and scales. In most cases, intra-measurer repeatability was similar. While all four methods were able to differentiate the source populations, significant differences were observed in their repeatability, reproducibility and subjectivity. GMB displayed highest overall repeatability and reproducibility and was least burdened by measurer effect. While GMS showed similar repeatability to GMB when fish scales had a characteristic shape, it showed significantly lower reproducability (compared with its repeatability) for each species than the other methods. TRU showed similar repeatability as the GMS. TRA was the least applicable method as measurements were obtained from the fish itself, resulting in poor repeatability and reproducibility. Although all four methods showed some degree of subjectivity, TRA was the only method where population-level detachment was entirely overwritten by measurer effect. Based on these results, we recommend a) avoidance of aggregating different measurer's datasets when using TRA and GMS methods; and b) use of image-based methods for morphometric surveys. Automation of the morphometric workflow would also reduce any measurer effect and eliminate measurement and data-input errors