A genealógiai kutatás lehetőségei a bécsi Kriegsarchivban

A könyvfejezetben a Habsburg Birodalomban mindvégig jelentős szerepet játszó hadsereg személyügyi anyagainak legfontosabb típusai, a mustrajegyzékek, állománytáblázatok, a revíziós listák, az újoncozási- és áthelyezési listák, a törzskönyvi lapok, a minősítési jegyzékek, a katonai anyakönyvek és a nyugdíjazási jegyzőkönyvek, illetve ezen forrástípusok fejlődése, szerkezeti felépítése és főbb tartalmi jegyei kerülnek bemutatásra. Ezek a többnyire adatgazdag irategyüttesek ugyanis széleskörű lehetőséget biztosítanak a mindenkori haderőben szolgálatot teljesítő személyekkel kapcsolatos genealógiai és életrajzi jellegű kutatások számára is, amit jelentős mértékben megkönnyít, hogy a vonatkozó források többsége egy helyen, a bécsi Hadilevéltárban található. Ismertetésre kerülnek továbbá a nem kimondottan személyügyi katonai forrásoknak tekinthető, de genealógiai szempontból releváns iratanyagok (Udvari Haditanács iratai, Régi Tábori Akták) is. Az említett forrásegyüttesek keletkezésének és mindenkori őrzési helyének áttekintése révén egyúttal a bécsi hadilevéltár fejlődéstörténete is vázlatosan bemutatásra kerül. Végezetül pedig a szerző a 18–19. század fordulójának császári-királyi tisztikarára irányuló saját kutatásainak tapasztalatait és módszertanát mutatja be néhány érzékletes példán keresztül

A genealógiai kutatás lehetőségei a bécsi Kriegsarchivban

A könyvfejezetben a Habsburg Birodalomban mindvégig jelentős szerepet játszó hadsereg személyügyi anyagainak legfontosabb típusai, a mustrajegyzékek, állománytáblázatok, a revíziós listák, az újoncozási- és áthelyezési listák, a törzskönyvi lapok, a minősítési jegyzékek, a katonai anyakönyvek és a nyugdíjazási jegyzőkönyvek, illetve ezen forrástípusok fejlődése, szerkezeti felépítése és főbb tartalmi jegyei kerülnek bemutatásra. Ezek a többnyire adatgazdag irategyüttesek ugyanis széleskörű lehetőséget biztosítanak a mindenkori haderőben szolgálatot teljesítő személyekkel kapcsolatos genealógiai és életrajzi jellegű kutatások számára is, amit jelentős mértékben megkönnyít, hogy a vonatkozó források többsége egy helyen, a bécsi Hadilevéltárban található. Ismertetésre kerülnek továbbá a nem kimondottan személyügyi katonai forrásoknak tekinthető, de genealógiai szempontból releváns iratanyagok (Udvari Haditanács iratai, Régi Tábori Akták) is. Az említett forrásegyüttesek keletkezésének és mindenkori őrzési helyének áttekintése révén egyúttal a bécsi hadilevéltár fejlődéstörténete is vázlatosan bemutatásra kerül. Végezetül pedig a szerző a 18–19. század fordulójának császári-királyi tisztikarára irányuló saját kutatásainak tapasztalatait és módszertanát mutatja be néhány érzékletes példán keresztül

Culture, resistance and violence: guarding the Habsburg Ostgrenze with Montenegro in 1914

Between 1878 and 1918 the Eastern border (Ostgrenze) of the Habsburg Monarchy, and in particular the mountainous regions between Hercegovina and Montenegro, posed security challenges. The people of the region had strong local traditions and a reputation for resistance to outside authority (having fought against Ottoman power for centuries). In 1878, the village of Klobuk had tried to fight off the Habsburg invader and had only slowly been subdued. Thereafter the new authorities built up a formidable line of defence along their new border with Montenegro including the garrisons at Trebinje, Bileća and Avtovac. After the annexation of Bosnia and Hercegovina in 1908, the security situation became tense, a situation exacerbated by fear of South Slav expansion after the Balkan Wars of 1912–13 (which went hand in hand with propaganda that depicted the Serbs and Montenegrins as violent by nature). Orthodox Serbs living along the Montenegrin border were increasingly viewed with suspicion. During the summer of 1914, when anti-Serb feeling reverberated around the Monarchy, men from the villages closest to the border were either hanged or deported. The implementation and interpretation of Habsburg military regulations (Dienstreglement) meant that the Orthodox population in the border areas suffered disproportionately in 1914

Universities in Imperial Austria 1848–1918

"Combining history of science and a history of universities with the new imperial history, Universities in Imperial Austria 1848–1918: A Social History of a Multilingual Space by Jan Surman analyzes the practice of scholarly migration and its lasting influence on the intellectual output in the Austrian part of the Habsburg Empire. The Habsburg Empire and its successor states were home to developments that shaped Central Europe's scholarship well into the twentieth century. Universities became centers of both state- and nation-building, as well as of confessional resistance, placing scholars if not in conflict, then certainly at odds with the neutral international orientation of academe

The formation and allegiance of the Romanian military elite originating from the Banat military border

The present thesis examines the formation and loyalties of the Romanian officers originating from the Banat Military Border who reached the rank of general in the Austro-Hungarian army between 1870 and 1918. As such, it covers an important blind spot in English-, German-, and Romanian-language historiography as, on the one hand, it contributes a multiple case study, based on extant personal testimonies, to the historical literature on the Habsburg officer corps and, on the other hand, it validates and brings together into a coherent narrative the snippets of historical evidence invoked in Romanian bibliography on the topic. The thesis goes beyond the above-indicated time span and follows the development of the Banat Military Border from its establishment in the eighteenth century to its dissolution at the end of the nineteenth century. Particular emphasis is placed on the formative environment of the military elites under discussion, whether this means historical or legal precedent, official stereotypes, or community identity and symbolism. The Border generals are presented in their relationships to the state (in its various instantiations), the army and civil authorities, as well as in their relations with the Romanian intelligentsia of the Empire. The main goal of the thesis is to account for their sense of identity and allegiance: who were these generals? to whom were they loyal

Hortikulturne vrste lokrumskih vrtova u periodu nadvojvode Maksimilijana Habsburškog (1859.–1869.) i njihovo sadašnje stanje

This research, conducted within the ornamental gardens of the Island of Lokrum and based on the original archival documents from Trieste State Archives (AST) and Austrian State Archives (OeStA) in Vienna, was aimed at creating the first unique list of horticultural plant taxon planted on the island during the reign of the Archduke Ferdinand Maximilian Habsburg (1859-69). The research identified 213 taxa, including 184 species, 4 varieties, 8 hybrids and 17 cultivars. There were 193 allochthonous taxa, mostly originating from Central and South America (66), including 47 Asian species, 21 Australian species, 17 African species and 13 South American species. The Archive lists 20 taxa autochthonous in Croatia. While the number of the autochthonous taxa had apparently been higher, the historical documents have mostly recorded only the introduction of exotics. At that time, the following taxa were for the first time introduced in this part of the Adriatic, on the Island of Lokrum: Ananas comosus, Musa x paradisiaca, M. acuminata, Eucalyptus diversifolia, E. globulus, Araucaria araucana, A. columnaris, A. angustifolia, A. bidwillii, A. cunninghamii, Bougainvillea spectabilis and Citrus reticulata. At the location of the ornamental gardens, 51 ornamental allochthonous taxa and 20 autochthonous taxa were identified today. Within this number, only 21 allochthonous taxa and 9 autochthonous taxa remain present since the period of Maximilian. According to the 2018-2019 inventory, 71 taxa have been inventoried within the ornamental gardens on Lokrum, belonging to 43 families and 64 genera. Due to lack of intensive maintenance of the gardens, the majority of allochthonous, exotic species failed to survive within the autochthonous island vegetation. The list of taxa from Maximilian’s gardens presented in this paper and retrieved from the archival sources, will be the starting point of the restoration process that awaits these gardens.Cilj je ovog istraživanja u okviru ornamentalnih lokrumskih vrtova, a temeljem izvornih arhivskih dokumenata pohranjenih u Državnom arhivu u Trstu (AST) i Državnom arhivu u Beču (OeStA), po prvi puta napraviti jedinstveni popis planski sađenih hortikulturnih biljnih svojti iz razdoblja uprave nadvojvode Ferdinanda Maksimilijana Habsburškog na otoku Lokrumu (1859-69). Nadalje, cilj rada je prikazati u kojem omjeru su se danas očuvale planski sađene hortikulturne vrste iz Maksimilijanova vremena. Hortikulturne vrste u smislu ovog istraživanja, podrazumijevaju ne samo popise ukrasnih vrsta drveća i grmlja, nego i povrća, voća te zeljastih trajnica koje su sađene u tom razdoblju. Zbog vrijedne graditeljske baštine otok Lokrum (72 ha) je u cijelosti zajedno s povijesnom jezgrom Dubrovnika 1979. godine uvršten na listu svjetske kulturne baštine UNESCO. U biljnogeografskom pogledu Lokrum pripada eumediteranskome području vazdazelenih šuma i makije hrasta crnike reda Quercetalia ilicis Br.-Bl. (1931) 1936 (Ilijanić i Hećimović 1989). U tablici 1 skupno su prikazani rezultati popisa bilja iz Maksimilijanovog razdoblja te inventarizacije sadašnjeg stanja. Ukupno je inventarizirano 256 svojti od čega 225 vrsta, 1 podvrsta, 3 varijeteta, 8 križanaca (hibrida) i 19 kultivara. Svojte pripadaju u 179 različitih rodova iz 80 porodica. Iz Maksimilijanova razdoblja utvrđeno je 213 svojti, od čega 184 vrste, 4 varijeteta, 8 križanaca i 17 kultivara. Alohtonih, egzotičnih svojti je bilo 193, od čega najviše s područja Srednje i Južne Amerike 66, azijskih vrsta 47, Australije 21, s Afrike 17 te s područja Sj. Amerike 13. Prema skupinama biljaka najviše je bilo trajnica (50; 23,5 %), slijede bjelogorične (26) i crnogorične stablašice (22, ukupno 48; 22,5 %) te grmolike (44; 20,1 %), dok je danas od ukupno 71 svojte (koja pripada u 43 porodice i 64 roda) prema inventarizaciji utvrđeno najviše grmolikih (20; 28,2 %), slijede bjelogorične stablašice (12) i trajnice (12; 16,9 %). U arhivskim popisima se nalazi 20 svojti autohtonih u Hrvatskoj. Pri tome je broj autohtonih svojti bio izgledno veći, no u povijesnim dokumentima se u većini slučajeva pratila isključivo introdukcija egzota. Na Lokrumu su tada po prvi puta na ovome dijelu Jadrana introducirane sljedeće svojte; Ananas comosus, Musa × paradisiaca, M. acuminata, Eucalyptus diversifolia, E. globulus, Araucaria araucana, A. columnaris, A. angustifolia, A. bidwillii, A. cunninghamii, Bougainvillea spectabilis i Citrus reticulata. Od ukupno utvrđenih 51 ornamentalnih alohtonih svojti danas što je četvrtina u odnosu na Maksimilijanovo razdoblje, tek je 21 očuvana tj. ima kontinuitet iz tog vremena. Također, utvrđeno je da je danas na prostoru ornamentalnih vrtova prisutno 20 autohtonih svojti (od toga je 9 autohtonih ostalo prisutno iz Maksimilijanovog doba). Veći udio alohtonih egzotičnih biljaka nije uspio opstati zbog izostanka intenzivnog održavanja vrtova. Prema inventarizaciji 2018.-2019., danas je u okviru ornamentalnih vrtova na Lokrumu inventarizirana 71 svojta, koja pripada u 43 porodice i 64 roda. Na otoku su danas prisutne 3 invazivne vrste: Nicotiana glauca, Robinia pseudoacacia i Opuntia ficus-indica. Otok Lokrum je danas u cijelosti zaštićen kao posebni rezervat šumske vegetacije uključivo područje ornamentalnih vrtova iz Maksimilijanova razdoblja. Prema tomu bi eventualna reintrodukcija određenih svojti trebala biti sukladna ekološkim, fitocenološkim i krajobraznim značajkama područja Lokruma. Pri obnovi vrtova trebala bi se razmatrati selektivna reintrodukcija, onih svojti koje značajno doprinose obnovi stilskih karakteristika ovih vrtova u vremenu u kojem su stvarani. Pri tome isključujući sve invazivne, ali i potencijalno invazivne svojte koje nisu na službenim popisima invazivnih biljaka, poput svojti iz roda Pittosporum, Mesenbriamthemum, Acacia i dr. Ovdje objavljen popis svojti ornamentalnih Maksimilijanovih vrtova iz arhivskih izvora, bit će polazište za proces obnove koji ove vrtove očekuje