Csernicskó István: Államok, nyelvek, államnyelvek. Nyelvpolitika a mai Kárpátalja területén (1867─2010). Gondolat Kiadó, Budapest, 2013. ISBN 978 963 693 253 4

A szociolingvisztika egyik speciális területéről, a nyelvpolitikáról készített időszerű s úttörő történeti szociolingvisztikai munkát c S ernic S kó i S tván . Időszerű a monográfia azért, mert a nyelven kívüli, de a nyelvhasználat lehetőségeit, így alakulását s nyelvi kö - zösségek és nyelvek sorsát nagyban befolyásoló tényezők társasnyelvészeti keretben való módszeres számbavételét minden kisebbségi helyzetben levő közösség esetében sürge - ti az idő

Az iskolán belüli és kívüli nevelés színterei az 1960-as évek Magyarországán – beavatás az úttörőmozgalmi életbe

Kutatásaim az évtized képes magyar pedagógiai szaksajtójának feldolgozására irányulnak, a tudásátadás és nevelés tereit prezentáló vizuális források (fényképek) antropológiai jelentéseinek feltárásával. A forrásbázist hat periodika (Család és Iskola, Gyermekünk, Köznevelés, Óvodai Nevelés, A Tanító, A Tanító Munkája) 1960 és 1970 között megjelent teljes fotóanyaga adja, 5371 képpel. A hagyományosan oktatási-intézményi környezetekre fókuszáló kutatások körét kibővítettem az iskola világán kívülre és az intézményen belüli és kívüli világok közötti átmeneti terekre – jelen tanulmány ennek az elemző munkának egy kis szeletét mutatja be, a mozgalmi életbe való beavatás képiségét

A nőről való gondolkodás

Pukánszky Béla könyve, a 2006-ban megjelent A nőnevelés évezredei, címében sokat ígérő vállalkozás, mely úttörő jellegénél fogva egyszerre magában hordozza egy ilyen vállalkozás előnyeit és hátrányait. Ahogy a bevezetésben is érzékelteti a szerző: nagyon régi lemaradásunkat kell bepótolnunk, ha a lányok nevelésének történetével szeretnénk foglalkozni, melyhez még hiányzik a megfelelő tudományos metodológia, forrásfeltárás. Így egy elfelejtett, nem leírt történet felvázolásáról lehet csak szó, nem részletes áttekintésről

A Grammatica Hungarolatina (1539) szaknyelvi jelentősége

A magyar nyelvszemlélet és grammatikai irodalom fejlődésében úttörő jelentőségű Sylvester János (1504 körül–1552 előtt) munkássága. Jelenlegi ismereteink szerint ő szerkesztette az első rendszeres magyar nyelvtant, a Sárvár melletti Újszigeten 470 évvel ezelőtt, 1539-ben megjelent Grammatica Hungarolatinát. E munkájában a latin grammatika tárgyalásával párhuzamosan kísérletet tett anyanyelve szabályszerűségeinek módszeres feldolgozására. Különösen érdekesek magyar szakkifejezései, amelyek nemcsak a nyelvészetet érintik, hanem más szakterületeket is

A hatalom csúcsain. Magyarországi származású renegátok az oszmán birodalom poltikai elitjében

Az Oszmán Birodalom szinte minden náció számára lehetőséget kínált a felemelkedéshez, természetesen a birodalomhoz való teljes lojalitás esetén. A magyar kutatás viszonylag csekély figyelmet fordított a renegátok kérdésére, Szakály Ferenc úttörő tanulmánya óta kevés munka jelent meg e témában. Pedig a magyarok éppúgy megtalálták a helyüket az Oszmán Birodalomban, mint a bosnyákok, az albánok vagy a grúzok. A 16. század végére egészen komoly magyar csoport mutatható ki a felső vezetésben, s valószínűleg két nagyvezír is magyar származású volt. Jelenlétükkel a történeti kutatásokban mindenképpen számolni kell

"Jóval több hajlam és tanulmány kivántatik, mint sok más pályához”

1945 előtt nem folyt rendszeres könyvtárosképzés Magyarországon. Néhány nagykönyvtár, valamint a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete alkalmi tanfolyamokat szervezett. Az egyetemi képzésben is szerepeltek könyvtári szaktárgyak (ezeket magántanárok tanították), de önálló könyvtártanszékkel egészen 1949-ig nem rendelkezett a hazai könyvtáros szakma. Az ismeretek elsajátítására csak szűk körnek volt lehetősége. Az első hazai könyvtáros-szakvizsgára 1874-ben az ELTE Egyetemi Könyvtár jogelődjében került sor. A tanulmány levéltári források felhasználásával ezt az úttörő és az 1897/98. évi könyvtárosi pályázatot ismerteti, bemutatja a jelölteket, s leírja a szakvizsga folyamatát

Az újklasszikus makroökonómia megértése. Adalékok a realizmus közgazdasági programjához

Az újklasszikus makroökonómia születése óta megosztja a tudományos közvéleményt. Egyesek a modern közgazdasági gondolkodás úttörő törekvéseit látják benne, mások szerint viszont azt e gondolkodás elfajzásának kellene tekinteni, s érdemes lenne megfontolni a vele való teljes szakítást is, hogy tudományunk megmeneküljön az elkerülhetetlen, végső kudarctól. E végletes vélemények rávilágítanak egyrészt arra, hogy az újklasszikus makroökonómia helyzete még ma sincs tisztázva, másrészt pedig arra, hogy a probléma megítélése rendkívül összetett és problematikus. Ez a tanulmány e diskurzust kívánja metodológiai síkra terelni

A tudásátadás, nevelés intézményi és intézményen kívüli terei. (Képelemzések a magyar pedagógiai szaksajtóban, 1960-1970)

19