A kötődési kapcsolatok stabilitása gyermekkorban = Stability of attachment relationships in childhood

Alacsony szociális rizikójú családokkal folytatott longitudinális vizsgálatunkban elsőszülött gyermekek kötődési kapcsolatainak állandóságát ill. változását, valamint ezek feltételezett korrelátumait elemeztük. A csecsemőkorban megfigyelt anya-gyermek kötődési minőség nem bizonyult stabil mintázatnak sem 1 és 4, majd 4 és 6, sem 1 és 6 éves kor között. Az anyához való kötődés változása elsősorban a fiú gyermekeket érintette, akik egyik életkori összehasonlításban sem mutattak stabil kötődési mintázatot. A lány gyermekek csoportjában ugyakkor folytonosságot találtunk mindhárom mérési időpont között a biztonságos vs. bizonytalan anyai kötődés tekintetében. Az anya-gyermek kötődési kapcsolat kevésbé optimális irányba történő változásának hátterében a gyermek nemét (fiú) és a kumulatív környezeti stresszt (súlyos betegségek, halálozások, szeparációk, stb.) azonosítottuk rizikófaktorként. Az anyához való kötődéssel ellentétben az apa-gyermek kötődési biztonság jelentős stabilitást mutatott 1,5 és 7,5 éves kor között. Kimutattuk, hogy a 6 éves korban anyjukhoz biztonságosan kötődő gyermekek jobbak az érzelmek felismerését és megnevezését vizsgáló feladatban, míg az apához való kötődés minősége ezt nem befolyásolta. Bővítve korábbi felfedezésünket a gyermekek DRD4 genotípusa és az 1 éves kori dezorganizált (D) kötődés kapcsolatáról, jelen kutatásban kimutattuk, hogy ez a genotípus a 4 és 6 éves kori D kötődés megjelenésében, valamint életkori állandóságában is szerepet játszik. | The present research investigated continuity and change in attachment relationships of firstborn children from infancy to childhood in a low-social-risk sample. For the whole sample, no longitudinal stability of mother-child attachment security was found from 1 to 4, from 4 to 6, or from 1 to 6 years. Changes in mother-child attachment mainly concerned boys, who did not show stable attachment patterns over time in any age contrasts. In the group of girls, however, security of attachment to the mother proved stable across all assessment periods. Male sex and cumulative life stress (serious illnesses, major losses, separations, etc.) were identified as risk factors for unfavourable change in mother-child attachment from infancy to childhood. In contrast to mother-child attachment, significant continuity in father-child attachment security was found from 1.5 to 7.5 years. We showed that 6-year secure attachment to the mother was associated with children?s better performance in recognition and labelling of emotions, while quality of attachment to the father was not related to the ?emotion task?. Expanding our previous findings on the association between child DRD4 genotype and 1-year disorganised (D) attachment, the present study showed that this genotype also influences the occurrence of D attachment both at 4 and 6 years of age, and its stability over early childhood

Az iskolai kötődés kapcsolata a serdülők jóllétével és rizikómagatartásával

Az iskolai kötődés biztosítja, hogy a diákok azonosulhassanak az iskolájukkal, az intézmény részének érezzék magukat, és szociális kapcsolatokat alakítsanak ki kortársaikkal és tanáraikkal. Az iskolai kötődés minősége kihat tanulmányi előmenetelükre, tanulási motivációikra, szociális készségeikre, valamint testi és lelki jóllétükre is. Tanulmányunk célja az volt, hogy elemezzük az iskolai kötődés különböző dimenziói (úgymint az iskolához, a tantárgyakhoz, az iskolai környezethez, a kortársakhoz, valamint a tanárokhoz való viszony) és a tanulók jólléte, valamint rizikómagatartása közötti összefüggéseket. A kutatásban 11–18 éves általános és középiskolás tanulók (M = 13,6 év, SD = 1,8; a fiúk aránya = 54,7%) vettek részt, az adatgyűjtés Budapesten és a környező falvakban történt. A dohányzást és alkoholfogyasztást tartalmazó kérdések, valamint az Iskolai Kötődés Kérdőív (Szabó és Virányi, 2011) mellett a következő skálák szerepeltek az elemzésben: WHO Jóllét Kérdőív, Élettel Való Elégedettség Skála, Serdülőkori Pszichológiai Jóllét Kérdőív. Eredményeink szerint a nemdohányzó és alkoholt nem fogyasztó tanulóknál magasabb az iskolai kötődés szintje, mint a szerhasználó társaiknál. Emellett az iskolai kötődés és a mentális egészség kapcsolata között pozitív irányú korreláció található, úgymint az általános jóllét, az élettel való elégedettség és a pszichológiai jóllét esetében. Az iskolai attitűdök, közöttük az iskolai kötődés megismerése kulcsfontosságú az eredményes tanuláshoz, a rizikómagatartások megelőzéséhez, valamint a tanulók jóllétének elősegítéséhez

Ki szeret iskolába járni? : Az iskolai kötődés, a motiváció, az énhatékonyság és a tanulmányifelelősség-vállalás vizsgálata

Az iskolai eredményesség és a diákok mentálhigiénés állapota szempontjából is lényeges, hogy a diákok az iskolában jól érezzék magukat, pozitív érzelmekkel kapcsolódjanak az intézményhez és annak egyes elemeihez. Ezt a viszonyulást fejezi ki az iskolai kötődés fogalma (Hirschi, 1969; Szabó és Virányi, 2011). Kérdőíves módszerre épülő vizsgálatunkban 10. és 11. osztályos (N=157) diákok körében kerestünk választ arra, hogy a tanulmányi eredményesség, a motivációs jellemzők, az énhatékonyság és az észlelt tanulmányi felelősség érzése milyen kapcsolatban áll az iskolához való viszonnyal. A 2x2-es célorientációs elmélet (Elliot és Church, 1997; Pajor, 2013) alapján megvizsgáltuk, melyik motivációs stratégia segíti elő leginkább az iskolai kötődést. Eredményeink szerint a közelítő elsajátítási motiváció, a tanulmányi eredményesség és az énhatékonyság érzése jósolja be leginkább az iskolához való kötődés mértékét. Az észlelt tanulmányi felelősség hatását ebben a vizsgálatban nem sikerült bizonyítani

Genetikai hatások a korai kötődés fejlődésében

Bowlby elmélete megjósolta, és a következő évtizedek számos empirikus vizsgálata bizonyította, hogy a korai kötődési viselkedés különféle mintázatainak megjelenését elsősorban a gondozói viselkedés érzékenységének eltérései okozzák. Metaelemzések szerint azonban ezek csak harmadát magyarázzák a kötődési viselkedés varianciájának. A gondozási környezet mellett az 1990-es években felmerült a csecsemők egyéni jellemzőinek, pl. temperamentumának befolyása is a kötődés fejlődésére. A molekuláris genetikai módszerek fejlődése a genetikai vizsgálatok érzékenységének növekedését eredményezte, és 2000-ben kutatócsoportunk publikált elsőként a csecsemőkori kötődés egyéni változatosságának hátterében álló specifikus génhatásokról. Tanulmányunkban áttekintjük, hogy a humán genom projekt eredményeinek köszönhetően miként bővült tudásunk az elmúlt 15 év során. Az áttekintett kutatások fő kérdései, hogy a környezeti tényezők mellett mely gének mely változatai gyakorolnak befolyást a csecsemők kötődési viselkedésére, ezek hogyan befolyásolják a kötődés egyéni változatosságát, s milyen kölcsönhatásban lehetnek a környezeti tényezőkkel. Áttekintjük a bizonyítékokat, amelyek azt sugallják, hogy az idegrendszerben kifejeződő bizonyos gének különböző változatai hozzájárulhatnak a gondozói környezetre való eltérő csecsemőkori érzékenységhez (gén−környezet kölcsönhatások), továbbá hogy a gondozói viselkedés korai eltérései különbözőképpen befolyásolhatják egyes, a kötődés fejlődésében fontos gének működését (epigenetikai hatások). | Bowlby’s theory of attachment predicted, and subsequent empirical research has confirmed, that the development of different patterns of early attachment behaviour primarily depends on variations in the sensitivity of caregiving. However, according to meta-analyses, these caregiving variations account for only a third of the variance in infants’ attachment behaviour. From the 1990s, it has been increasingly recognised that infants’ individual characteristics, such as their temperaments, may influence the development of attachment. Methodological advances in the field of molecular genetics have increased the sensitivity of genetic studies and, in 2000, our research group was the first to publish evidence of specific genetic effects underlying the individual variability of infant attachment behaviour. Below, we review the recent advances in knowledge arising from emerging findings of the Human Genome Project. The main questions addressed by the studies reviewed concern variants of specific genes that may affect infants’ attachment behaviour. They also address the nature of the genetic influences and their potential interplay with environments. We review evidence suggesting that different alleles of specific genes that are preferentially expressed in the brain may contribute to infants’ differential susceptibility to the caregiving environments (gene-environment interactions), and also that early differences in caregiving may differentially influence the expression of genes that are important for attachment development (epigenetic effects)

Genetikai rizikó és szülői gondozás a dezorganizált kötődés hátterében = Genetic risk and maternal behaviour in the development disorganized attachment in infancy

A korai kötődés az utód és a gondozó(k) között kialakuló tartós, személyspecifikus kapcsolat. Alacsony társadalmi rizikó esetén 1 éves csecsemők 15-20 százaléka a normális kötődési viselkedés összeomlását, dezorganizált (D) kötődést mutat stressz helyzetben az anya jelenlétében. A D kötődés összefügg későbbi viselkedési problémákkal, pszichopatológia kialakulásával. E kötődési típus hátterében mind a gondozói viselkedés, mind az újszülöttkori temperamentum hatását kimutatták. Munkacsoportunk elsőként genetikai rizikófaktort, a D4 dopamin receptor gén két polimorfizmusát azonosította. A jelen kutatásban újabb genetikai hatást (a katekol-O-metiltranszferáz génjének polimorfizmusát) tártunk fel. Sikeresen meghonosítottuk az atipikus anyai viselkedés azonosítására szolgáló AMBIANCE kódrendszert, és kapcsolatot mutattunk ki az atipikusság valamint a csecsemőkori D kötődés között. A kötődés szempontjából rizikó allélek jelenléte az anyai genotípusban az anyai atipikussággal függött össze. A D kötődést az anyai atipikusság és a csecsemő genotípus additív módon prediktálta. Természetes gondozási helyzetben és oltás során megfigyelt anyai viselkedés nem mutatott kapcsolatot a csecsemőkori D kötődéssel, az anya genotípusának hatását azonban ezeknél a viselkedéseknél is megfigyeltük. Sikeresen bővítettük a dezorganizált kötődést prediktáló tényezőket részben a korábban kimutatott kapcsolatok replikálásával, részben tudomásunk szerint elsőként azonosított összefüggések feltárásával. | Early mother-infant attachment is an enduring person-specific relationship. In low social risk samples, 15-20 percent of 12-month-old infants show disorganized (D) attachment, a collapse of the normal attachment behaviour under stress in the presence of the mother. D-attachment is related to later childhood and adolescent behaviour problems, psychopathology. Both caregiver behaviour and neonatal temperament has been linked to the development of D attachment. Our team has first identified a genetic risk factor, 2 polymorphisms in the D4 dopamine receptor gene. In the current project, we showed the influence of yet another genetic factor, a polymorphism in the catechol-O-methyltransferase gene. The AMBIANCE coding scheme was successfully introduced in Hungary and maternal atypical behaviour was identified. The link between D-attachment and atypical maternal behaviour was replicated in our sample. The presence of the alleles conferring risk for D-attachment in the maternal genotype was linked to maternal atypicality. D attachment was significantly predicted by atypical behaviour and infant genotype in an additive fashion. Maternal behaviour in a naturalistic setting and during inoculation was not related to infant D. However, maternal genotype seems to influence these behaviours as well. Our previous model predicting D-attachment was successfully expanded also by factors which -to our knowledge- are novel to the field

A kötődéskutatás pedagógiai vonatkozásai. Az anya-gyermek kötődés és zavarai

Napjainkban egyre nagyobb azoknak a gyerekeknek az aránya, akik különböző interperszonális problémákkal küzdenek. E problémák hátterében gyakran kötődési zavarok húzódnak meg, amelyek ismerete mindenképpen szükséges a nem megfelelő viselkedés intézményes keretek között történő hatékony kezeléséhez. A tanulmány első részében összefoglaljuk az anya-gyermek közötti kötődés kutatásának főbb elméleti kereteit, legfontosabb mérőeszközeit és vizsgálati eljárásait, majd ismertetjük a kötődési zavarok néhány sajátosságát

Genetikai és környezeti hatások kölcsönhatása a csecsemőkori kötődés alakulásában = Interaction of genetic and environmental influences in the development of infant attachment

Vizsgáltuk a genetikai és a környezeti tényezők hatásait, valamint a gén-környezet kölcsönhatást a korai kötődés jellemzőire. Fontosabb eredményeink: 1. A családi genotípusok és az öröklésmenet vizsgálatával megerősítettük az elsőszülött csecsemők DRD4 genotípusának és anyához való kötődésének asszociációját. A kötődés és a szülői DRD4 genotípusok között nincs összefüggés (Gervai et al., 2005). 2. Kimutattuk, hogy a BCsV elsőszülött csecsemők szülőkhöz való kötődése között szignifikáns egyezés van, és az apához való kötődés biztonsága összefügg a csecsemő DRD4 genotípusával (Tóth et al., előkészületben). 3. Kimutattuk, hogy a szerotonin transzporter gén 5-HTTLPR genotípusa nem függ össze a kötődéssel, de a DRD4 genotípussal együtt hat az idegenfélelem mértékére (Lakatos et al., 2003). 4. Kidolgoztuk a magyar kisgyermekes családokban a jelentős életesemények súlyozásának módját (Danis et al., elfogadva). Becsültük a környezeti stressz mértékét a csecsemők első életévére (Danis et al., előkészületben). 5. Kimutattuk a dezorganizált kötődés és az atipikus anyai viselkedés kapcsolatát és felfedeztük a csecsemők DRD4 genotípusának módosító hatását. A DRD4 gén 7-ismétlésű változatának hiányában az anyai atipikus viselkedés összefügg a dezorganizált kötődéssel, a 7-ismétlésű változatot hordozó csecsemők azonban érzéketlenek az anyai viselkedés atipikusságára. Az eredményeket közlő cikket meghívták a Social Neuroscience különszámába (Gervai et al., közlésre benyújtva). | The research concerned genetic and environmental effects on infant attachment, and gene-environment interactions. 1. We confirmed the association of firstborn infants? DRD4 genotype and attachment to the mother by examining family genotypes and the pattern of allele transmissions. Parental DRD4 genotypes were not associated with infant attachment (Gervai et al., 2005). 2. We found a significant association between infant attachment to the parents. Further, security of attachment to the father was associated with the infant?s DRD4 genotype (Tóth et al., in prep). 3. The 5-HTTLPR repeat polymorphism of the serotonin transporter promoter region was not associated with infant attachment, but together with the DRD4 genotype it affected the degree of stranger fear (Lakatos et al., 2003). 4. We obtained Hungarian weights for significant life events in families with young children (Danis et al., accepted). Using these, we estimated life-stress for the first year of infants? life (Danis et al., in prep). 5. We found an association between disorganized attachment and atypical maternal behavior, which was moderated by infant genotype. In the absence of the DRD4 7-repeat allele, atypical maternal behavior was strongly related to infant disorganization, but infants with the 7-repeat allele were insensitive to maternal atypical behavior. The paper describing the results was invited for publication in Social Neuroscience (Gervai et al., submitted)

Közös figyelem, atipikus anyai viselkedés és kötődés

Háttér és célok A közös figyelem képességének jellemzően 9 hónapos kori megjelenését követően a csecsemő triádikus (felnőtt—csecsemő—tárgy) interakciók során oszthatja meg a tárgyakkal, eseményekkel kapcsolatos élményeit egy másik személlyel. E képesség fejlődési ütemében megfigyelhető egyéni változatosságot a csecsemő adottságai mellett a gondozói környezet szocio-emocionális jellemzői is befolyásolhatják az interakciók minőségén keresztül. Módszer Kutatásunkban a csecsemők 9 hónapos korában, részben kötött játékhelyzetben figyeltük meg anya—csecsemő párok triádikus helyzet létrehozására irányuló kezdeményező viselkedését, valamint közös fi- gyelmi tevékenységét. A viselkedési jellemzőket az egyéves korban mért kötődés minőségével és az anyai érzelmi kommunikáció atipikusságának mértékével vetettük össze. Eredmények Ahol több párhuzamos (egyszerű) közös figyelem jellemezte az interakciót, ott az anya kevesebb időt töltött passzív monitorozással, viszont többször hívta fel a csecsemő figyelmét a tárgyra dinamikus animálással, és többször pillantott a csecsemő arcára kezdeményezés közben. Ugyanakkor a fejlődésben újabb minőségi lépést jelentő koordinált (megosztott) közös figyelem legerősebb prediktorának a csecsemő összetett, az anya és a tárgy közti tekintetváltással is együtt járó válasza bizonyult. A közös figyelem viselkedések nem függtek össze az anyai atipikus viselkedéssel és a dezorganizált kötődéssel. A párhuzamos — nem koordinált — közös figyelem magas aránya viszont a bizonytalanul kötődő diádok interakciójában volt leginkább jellemző, ami az inszenzitív, a gyermek érdeklődését korlátozó gondozói viselkedés befolyására utalhat. Következtetések A 9 hónapos kori interakciók során megfigyelt koordinált közös figyelem vélhetően inkább a csecsemő fejlődési üteme által meghatározott készségek (pl. tekintetváltogatás), mint az anya egyéni viselkedésének függvénye. Ez magyarázhatja, hogy — ellentétben a párhuzamos közös figyelemmel — a korai koordinált közös figyelem egyéni variabilitása nem mutatott kapcsolatot a kötődés minőségével, amelyet elsősorban a gondozói viselkedés alakít. | Background and aims Infants’ capacity to engage in joint attention emerges at around 9 months of age, and enables the infant to share object- and event-related experiences with a social partner during triadic (adult — infant — object) interactions. Besides maturation, individual differences in development of joint attention skills might also be influenced by the child’s socio-emotional environment through the quality of interactions with the caregivers. Methods Mothers and their 9-month-old infants were observed during semi-structured play. Bids for establishing triadic attention and episodes of dyadic joint attention behaviours were recorded, and associations with the quality of attachment and maternal atypical behaviour assessed at 12 months were tested. Results Longer duration of parallel (simple) joint attention was associated with less passive maternal monitoring, more maternal entertaining initiations (labelled as animation), with more initiations accompanied by looking at the infant’s face. The higher level coordinated (shared) joint attention, on the other hand, was best predicted by the most complex infant response type to a maternal bid, including a gaze shift between the mother and the newly engaged object. Joint attention behaviours were related neither to atypical maternal behaviour nor to disorganised attachment. Above average level of parallel — not coordinated — joint attention, however, characterised interactions of insecurely attached dyads, which might be explained by insensitive caregiving imposing control over the child’s interest and autonomy. Conclusions Coordinated joint attention observed at 9 months of age is more likely to be determined by infants’ developing abilities (e.g., rapid gaze shifts between an object and the partner), than by the variations in mothers’ interactive behaviour. This could explain why individual variability in early coordinated joint attention — as opposed to parallel joint attention — was not associated with the quality of attachment