Endogén pszichózisok klinikuma, összehasonlító nozológiája, genetikai, pszichometriai szociológiai és experimentális vizsgálata, 21-33 éves követéses vizsgálatuk alapján = Clinical, sociological, psychometric, experimental, genetic research and comparative nosology, of functional psychoses based on their 21-33-year follow through investigation

A hagyományos pszichopatológiában manifeszt és látens tünetek között észlelhető "szakadék" feltöltését az úgynevezett "alaptünetek" általunk alkotott becslésskálába foglalásának és az általunk konceptualizált Morbaffin Személyiségtípusok Skáláinak az alkalmazásával mutattuk meg. A "Spontán önjellemzés" innovációt bevezetve sajátos megoszlást mutattunk ki egyfelől normálkontroll személyek vs. betegek, másfelől különböző betegcsoportok között. Egy másik innovációnk a "reliabilitás validitása" terminus bevezetése és verifikálása. Ezt a negyed évszázad időkülönbséggel felvett pontozó skálák és a vizsgáló pontozók közötti egyezések vizsgálatával verifikáltuk. Ajánljuk a rendszeresítését. A Wechsler intelligenciateszt morbospecificitásának komparatív nozológiai vizsgálata során szignifikáns deficiteket mutattunk ki a 21-33 éves kórlefolyásban. Tudomásunk szerint elsőként vizsgáltuk meg a Leonhardi nozológiai rendszer validitását hosszú távú követéses katamnesztikus felméréssel. Ezt a nozológiai osztályozást egy sor összefüggésben validnak találtuk. Megállapítottuk a hallucináció hosszú távú változásainak nozospecifikus mintáit. A témavezető tudomány-logikai elemzést írt a pszichiátriai jelenlegi kríziséről. Továbbá két határterületi kérdést elemzett: "Szellem és kórságai", "Deviancia és rendszerváltozás". Kimutattuk, hogy a szám-szimbólum teszttel mért neurokognitív deficit a betegségfolyamat intenzitásának és tartamának függvénye. Pethő Bertalan | We demonstrated the relevance of a special psychopathological dimension between the definitive symptoms on one hand and the latent disturbances on the other by using two rating scales developed by us. We have found nosospecific pattern by introducing an innovative term and method named "Spontaneous self-characterization". Based on analyses of the data of psychopathological rating scales on one hand and on analyses of ratings of independent investigators on the other we introduced the new term "of reliability". We verified it by comparison of two series of assessments of the same population followed-up after a quarter of century. Using the Wechsler Intelligence Scale we have found nosospecific patterns of deficits being manifested in the 21-33-year course of illness. To our knowledge no previous long-term studies of the Leonhardean classification of endogenous psychoses have been conducted. Our prospective study started in 1967-1976. The same population was followed-up by participation of a "blind control" psychiatrist in 1997-2002. Hebephrenias, group of normal persons, of schizophrenias and of systematic paraphrenias proved to be valid. Bipolar manic-depressive psychoses, cycloid psychoses and unipolar depression were also valid by forming "nosological families". The digit symbol coding impairment was found to represent the disease process, which ultimately results in a "defect-state". Bertalan Peth

Quality of life of patients with epilepsy (Hungarian survey)

We assessed the quality of life (QOL) of patients with epilepsy using the Quality of Life in Epilepsy Inventory (QOLIE-31). As the first step we compared our results with the data from an American survey in order to validate the test in Hungary. The results show that the Hungarian values were lower but that they followed the same trends as the American data. There was only one controversial result in the question-group of the 'the effects of treatment', which could be explained by the differences in habits and conventions, opportunities and expectations between Hungarian and American epileptic patients. We found significant differences in many aspects of quality of life with respect to (a) gender (general quality of life, seizure worry), (b) pharmacological treatment form (cognitive functions, medication effects, total score and social and role functioning) and (c) economic activity of patients (cognitive functions, emotional well-being, energy/fatigue, medication effects, overall quality of life, overall scores, seizure worry, social and role functioning). We have tried to explain the differences found by taking either the characteristics of epilepsy or the social background of the epileptic patient into consideration. Based on previous knowledge we have tried to define the situations where the assessment of quality of life for people with epilepsy, may be beneficial to their core. (C) 2001 BEA Trading Ltd

Gyorsan növekvő óriás solitaer fibrosus pleuratumor

A pleura solitaer fibrosus tumora viszonylag ritkán előforduló, mesenchymalis sejtekből kiinduló daganat. A legtöbb beteg még nagy tumorméret ellenére is sokáig teljesen tünetmentes. Általában jóindulatú, ám gyakori a lokális recidíva, így különösen fontos az ép széllel történő eltávolításuk. Esetünkben a 77 éves férfi beteget nehézlégzéses panaszok miatt készült mellkasi röntgenfelvétel alapján szűrték ki. A mellkas-CT-vizsgálat egy jobb oldali, rekesz fölötti, éles szélű, dorsalisan elhelyezkedő terimét írt le. Transthoracalis ’core’ (vastagtű-) biopszia történt, mely igazolta a pleura solitaer fibrosus tumorát. Műtét során egy 17 × 16 × 5 cm-es tumort in toto sikerült eltávolítani. Az enyhe tünetekkel jelentkező betegek mellkasröntgen-felvételén látott homogén, éles szélű elváltozások kapcsán gondolni kell a solitaer fibrosus tumor lehetőségére. Mivel kialakulhat a szövettanilag benignus solitaer fibrosus pleuratumor malignus transzformációja, a műtét során teljes reszekcióra kell törekedni. A lokális recidíva lehetősége miatt a beteg szoros klinikai és radiológiai utánkövetése javasolt. Orv Hetil. 2024; 165(19): 754–758

A Newly Developed Sublingual Tonometric Method for the Evaluation of Tissue Perfusion and Its Validation In Vitro and in Healthy Persons In Vivo and the Results of the Measurements in COPD Patients

Introduction. Since its first publication in the medical literature, an extremely large number of references have demonstrated that the tonometric measurement of tissue perfusion is a reliable indicator of the actual condition of critically ill patients. Later a new method was developed by the introduction of sublingual tonometry for the determination of tissue perfusion. In comparison with gastric tonometry, the new method was simpler and could even be used in awake patients. Unfortunately, at present, because of severe failures of manufacturing, the device is withdrawn from commerce. Materials and Methods. In this study, we present a new method using a newly developed tool for the PslCO2 measurement in sublingual tonometry as well as the data for its validation in vitro and in vivo and the results of 25 volunteers and 54 COPD patients belonging to different GOLD groups at their hospitalization due to the acute exacerbation of the disease but already in a stable condition at the time of the examination. Results and Conclusion. The results of the performed examinations showed that the method is suitable for monitoring the actual condition of the patients by mucosal perfusion tonometry in the sublingual region

Dipyridamole in Heart Failure due to Dilated Cardiomyopathy: A Pilot Study

Introduction: Dipyridamole (DIP) might be beneficial in heart failure (HF). It has been reported to improve symptoms in observational, small‑scale studies. The PRoFESS study for secondary prevention of stroke observed a reduction in the risk of HF with acetylsalicylic acid (ASA) plus DIP in comparison with clopidogrel. The present pilot study was aimed at assessing the clinical effects of DIP and ASA in dilated cardiomyopathy. Materials and Methods: Nineteen outpatients with nonischemic HF, New York Heart Association (NYHA) Class II, ejection fraction (EF) <40%, were randomized to ASA 25 mg, or ASA 25 mg plus DIP 200 mg (ASA + DIP), twice daily. They were evaluated at baseline and after 6 months for symptoms, EF, and exercise capacity through 6‑min walk test. Results: Eleven subjects were in the ASA group and 8 in the ASA + DIP. Dyspnea improved, without differences between the two arms: n = 6/5/0/0 for NYHA I/II/III/IV in ASA, n = 4/3/1/0 in ASA + DIP. EF increased in both groups (ASA: from 34 [28–35%] to 40 [32–46%]; ASA + DIP from 32.5 [25.75–34%] to 36 [31.5–46%]). No change in meters walked or points in the Borg scale was observed. In a similar population, an adequately powered study would need to recruit 38 subjects. Conclusion: The study, although underpowered, did not show any difference between the two treatment strategies. While this appears in contrast with previous studies, the strict inclusion criteria, the randomized, double‑blind design, and the clinical end‑points give strength to our findings. A properly sized trial would be within the capabilities of a single center

Primer pulmonalis epitheloid haemangioendothelioma = Primary pulmonary epitheloid haemangioendothelioma

Köhögés, fogyás, effort dyspnoe miatt került felvételre 2009 júliusában a 49 éves nőbeteg. A radiológiai vizsgálatok a már korábban is észlelt, változatlan megjelenésű pulmonalis kerekárnyékok mellett a jobb felső lebenyben lágyrész-árnyékot ábrázoltak, jobb hilusi és mediastinalis lymphadenomegaliával. A bronchoszkópia során nyert minta patológiai feldolgozása pulmonalis epitheloid haemangioendotheliomát igazolt, amely egy nagyon ritka endothelialis tumor, főként középkorú betegeket érint, női predominanciával. A betegség az esetek közel felében panaszt nem okoz, véletlenül kerül felismerésre, máskor mellkasi fájdalom, effort dyspnoe, köhögés, köpetürítés jelentkezik. Leggyakrabban multiplex, bilaterális nodulusok láthatók radiológiai vizsgálatokkal. Gyakran okoz komoly differenciáldiagnosztikai problémát. Jelenleg ritkasága miatt nincs elfogadott terápiás protokollja: sebészi kezelés, kemoterápia mellett palliatív irradiáció, immun- és hormonterápia jöhet szóba. A szerzők in vitro vizsgálatokkal keresték a leghatékonyabb kezelési lehetőséget, és az eredményeket felhasználva kezdtek kemoterápiás beavatkozást betegüknél, amely részleges regressziót eredményezett. Orv. Hetil., 2011, 152, 834–839. | A 49-year-old female patient was admitted in July 2009 because of cough, weight loss and effort dyspnoe. Chest X-ray and CT showed multiple bilateral nodules which have been identified earlier and these nodules were unchanged. However, there was a new parenchymal lesion in the right upper lobe, and new right hilar and mediastinal lymphadenomegaly was also found. Sample was taken by bronchoscope and the pathological diagnosis was pulmonary epitheloid haemangioendothelioma. This rare endothelial tumor usually affects middle-aged patients with a female predominance and it presents with chest pain, effort dyspnoe, cough, sputum, or it may remain asymptomatic. Multiple bilateral nodules are usually detected by radiologic examination. The diagnosis of this tumor is often challenging and, because of its rarity, it does not have any standard therapeutic regimen. Treatment can be surgery, chemo-, radio-, hormone- or immunotherapy. In order to find the most effective anticancer treatment, authors performed in vitro studies. On the basis of the results, chemotherapy was initiated which resulted in a partial regression. Orv. Hetil., 2011, 152, 834–839