Koponyaűri aneurysmák hemodinamikai elemzése: vérzési kockázat és műtéti hatékonyság = Hemodynamic analysis of intracranial aneurysms: risk of bleeding and efficacy of treatment

Koponyaűri aneurysmák áramlástani elemzését végeztük idealizált 2D és 3D geometriai modelleken valamint valós aneurysmákról készült rotációs angiográfia 3D rekonstrukciójából készült véges elemes modelleken, számítógépes áramlás szimulációval. Idealizált modelleken összefüggést találtunk az aneurysma bemeneti nyílásának ("nyak") átmérője illetve területe és az aneurysmán belüli rotációs áramlás mértéke között. A nyak magassága befolyásolta a kialakuló örvényáramok helyét és számát. A legnagyobb nyíróerő a nyak áramlásirány szerinti távoli pontján lép fel. Valós aneurysmák véges elemes modelljein az áramlási mintát meghatározta, hogy az aneurysma a szülőér kanyarulatának küső vagy belső ívén, vagy elágazási pontján alakult-e ki, valamint hogy nyaka körkörösen, vagy csak egy oldalon érinti a szülőér falát. További különbséget eredményezett az aneurysma legnagyobb magassága és a szülőér hossztengelye által bezárt szög. Az érfalat falát körkörösen involváló zsákoknál szabálytalan örvényáramlást, a szülőérrel párhuzamosan elrendezett aneruysmáknál pedig sugár-áramlást észleltünk. Utóbbi esetekben az aneurysmzsák távoli fala áramlás elosztóként viselkedik. A dynamikus nyomás ilyenkor egyenetlen, az áramláselosztó pontnak megfelelően kisebb csúcsot mutat, míg más esetekben a zsák fala mentén egyenletes. Nem talátlunk egyértelmű összefüggést a nyíróerők eloszlásával kapcsolatban. Mindezek alapján megalapozottan feltehető, hogy a körkörös nyakkal eredő illetve a szülőér hossztengelyével párhuzamosan elrendezett aneurysmák hemodynamikai terhelése és vérzési kockázata magasabb lehet. | Peri-aneurysmal flow was studied in 2D and 3D idealized geometric models of sidewall aneurysms and on finite element models of real human intracranial aneurysms based on 3D reconstruction of rotational angiographic images using computerized flow simulations. On ideal models, the diameter and surface of the aneurysm?s entrance ("neck") significantly impacted the amount of rotational flow within the aneurysm sac and the heights of neck affected the number and site of intra-aneurysmal vortices. The peak shear stress was found at the upstream edge of the neck. On real aneurysm models, the flow pattern was influenced by the location of aneurysms on the inner or outer surface of a loop of the parent artery, by the limited or circumferential involvement of the parent artery?s wall and by the angle between the parent artery?s main axis and the heights of the aneurysm sac. Vortex flow was found in sidewall aneurysms with limited neck involvement, irregular vortex in those with circumferential involvement and jet flow in aneurysms with a parallel arrangement in relation to the parent artery. Dynamic pressure was unevenly distributed over the wall of the aneurysm in these later cases, while there was no peak of pressure in the others. No firm relationship was found between aneurysm geometry and shear stress distribution. These results suggest that aneurysms in a parallel position to the parent artery and those with circumferential involvement of the parent artery?s wall may have an increased hemodynamic stress and subsequently a higher likelihood of rupture

Anterior communicating artery aneurysm rupture and functional outcome in short-term: clipping versus coiling

Our research aims to assess the change in the grade of responsiveness using the Hunt and Hess score as well as the modified ranking scale in patients suffering from anterior communicating artery rupture. We retrospectively analyzed data from 11-patients who suffered from an anterior communicating artery aneurysm rupture that caused a subarachnoid hemorrhage. Severity was assessed using the Hunt and Hess scale grade and modified ranking scale. Anterior communicating artery rupture caused a subarachnoid hemorrhage in 40.81% of all aneurysm ruptures that took place at the Circle of Willis. Unfortunately, 4-patients deceased (3.4%) at a median age of 52-years (range 34-75-years), three of which deceased after coiling and one after clipping. In 71-patients (61.2%) endovascular coiling was performed - 33-males and 38-females - and in the remaining 45-cases, (38.8%) clipping was indicated - 24-males and 21-females. Overall, the pre-interventional median Hunt and Hess scale was 2, which remained after the intervention. When relating the outcome score to the intervention performed, we found that the Hunt and Hess scale score was 3 before coiling and 2 before clipping, whereas afterward, there was a slight increase to 2 and 2, respectively. The modified ranking scale was 2 after clipping, respectively, coiling (P = 0.218). No significant differences were observed between the different groups. Our results show that clipping is as effective as coiling in terms of the Hunt and Hess scale and the rate of mortality in the short-term

A biológiai indikátorok információ-tartalmának felhasználása Budapest környezeti viszonyainak értékelésére

Az ipari tevékenység, közlekedés, valamint a különböző fűtőanyagok felhasználása következtében Budapest talajában és a fák leveleiben mind több (és mind nagyobb mennyiségben) toxikus elem mutatható ki. Számos fafaj levele (mint bio-akkumulátor) a terhelés mértékétől függően képes az egyes elemeket nagyobb mennyiségben felhalmozni. Biológiai indikációjuk alapján meghatározható Budapest egyes területeinek immissziós terhelése, ill. az emberi egészségre toxikus elemek előfordulása

Statistical evaluation of measured biomechanical properties of human brain aneurysm samples

Background and purpose – Human brain aneurysms may often prove fatal if not re cognized in time and treated accordingly. The understanding of development and rupture of aneurysms can significantly be im proved by the application of numerical mod elling, which in turn, requires the knowledge of mechanical properties of vessel wall. This study aims to identify assumed differences with respect to age, sex, spatial orientation, and rupture by utilizing detailed statistical analysis of uniaxial tensile measurements of human brain aneurysm samples, performed by the authors in a previous project. Methods – At surgery of 42 patients, aneu rysm fundi were cut distally to the clip. In each case, depending on size, varying num ber of stripes (altogether 88) were prepared and uniaxial stressstrain measurements were performed. Quantities related to the capacity, energy absorption or stiffness were determined and statistically analysed. Results – The number of specimens in the aneurysm sample was sufficient to establish statistical differences with respect to sex and rupture (p<0.05). No significant differences were detected in orientation, though higher values of stresses and deformations were ob tained in the circumferential direction com pared to the meridional direction. Conclusion – Significant differences bet ween sexes with respect to ultimate defor mations were demonstrated according to expectation, and the hypothesis on equal ity of energy capacity could be supported. Similarity of curves with respect to specimen orientation was also observed and ruptured aneurysm sacs tended to be smaller in size. It seems that differences and trends de scribed in this paper are realistic and need to be applied in numerical modelling

Szomszédos csigolyatörések előfordulása percutan vertebroplastica után = Frequency of adjacent vertebral fractures following percutaneous vertebroplasty

Háttér és célkitűzés: A percutan vertebroplastica (PVP) rendkívül hatékony módszer az osteoporoticus csigolyatörések okozta fájdalom csökkentésében. A beavatkozás után azonban a betegek egy része újabb kompressziós törést szenved. A vizsgálat célja az újabb törések gyakoriságának felmérése, valamint a PVP okozati szerepének becslése volt a kezelt betegcsoportban. Betegek és módszer: A retrospektív vizsgálatban áttekintettük az 5 és fél év alatt, csontritkulás talaján csigolyatörést szenvedett és PVP-vel kezelt, egymást követő betegek adatait. A vizsgálati csoportot a teljes populáció azon tagjai alkották, akik a csigolyastabilizáció után újabb törést szenvedtek. A vizsgálat elsődleges végpontja a PVP után kialakult újabb törések előfordulásának gyakorisága volt. A másodlagos végpontot a korábban kezelt csigolyákkal szomszédos szegmentumokban, 90 napon belül kialakult újabb törések képezték, ugyanis ebben a csoportban feltételezhető leginkább a PVP biomechanikai kiváltó szerepe. Eredmények: Összesen 396 beteget kezeltünk PVP-vel osteoporoticus csigolyatörés miatt. Az átlagéletkor 68±11 év volt. A betegek 77%-a nő. Összesen 73 beteg szenvedett a PVP után újabb törést (vizsgálati csoport), amely a teljes populáció 18,4%-át képezte. Ebben a csoportban egy főre átlagosan 3,8 csigolyatörés jutott. A PVP-vel szomszédos törések szignifikánsan gyakrabban fordultak elő, mint a távoli szegmentumot érintő fracturák. Összesen 44 beteg szenvedett szomszédos csigolyatörést a PVP utáni 90 napon belül, ők a teljes populáció 11%-át képviselték. A teljes populációhoz viszonyítva ebben a csoportban szignifikánsan kevesebb volt a férfi. Következtetés: PVP után közel minden ötödik betegnek van arra esélye, hogy újabb törést szenvedjen, azonban a korábban elvégzett csigolyastabilizációnak valószínűleg csak minden tizedik betegnél lesznek biomechanikai következményei, egy újabb fractura formájában. A legnagyobb kockázatúak a több törést szenvedett, súlyos csontritkulásban szenvedő nőbetegek. | Introduction and aims: Percutaneous vertebroplasty (PVP) proved to be very effective in the treatment of pain caused by osteoporotic vertebral compression fractures. A certain proportion of patients, however, suffer a new fracture after treatment. Our purpose was to analyze the frequency of new fractures, and to estimate the causative role of PVP in the treated population. Methods: The retrospective study reviewed all consecutive patients treated with PVP for osteoporotic compression fractures during a 5.5 years period. The study group comprised those patients, who suffered a new fracture during the follow up. The primary endpoint was the frequency of new fractures. The secondary endpoint was the occurrence of new fractures in a timeframe of 90 days after treatment that were adjacent to the previously treated segments. The causative role of PVP was estimated to be the highest in this subgroup. Results: Altogether 396 consecutive patients were treated with PVP for osteoporotic compression fractures. Mean age was 68+11 years, and 23% of the population was male. The study group comprised 73 patients (18.4%). In this subgroup the patients had an average of 3.8 vertebral fractures. After PVP, adjacent fractures were significantly more likely, than distal fractures. Altogether 44 patients (11% of the entire population) suffered an adjacent fracture in 90 days after PVP. In this group there were significantly less male patients as compared to the entire population. Conclusions: After PVP almost every fifth patient is at risk for developing a new fracture, however, it is likely to be related to the vertebral augmentation in every tenth subject only. Female patients with severe osteoporosis are probably facing the highest risk for developing new fractures