Hospital Antibiotic Consumption before and during the COVID-19 Pandemic in Hungary

The aim of this study was to assess antibiotic use in the Hungarian hospital care sector during and before the pandemic. Aggregated systemic antibiotic (ATC: J01) utilisation data were obtained for the 2010–2021 period. Classifications and calculations were performed according to the WHO ATC/DDD index and expressed as DDD per 1000 inhabitants and per day (DID), DDD per 100 patient-days (DHPD) and DDD/discharge. A linear regression (trend analysis) was performed for the pre-COVID years (2010–2019) and a prediction interval was set up to assess whether the pandemic years’ observed utilisation fit in. Antibiotic utilisation was constant in DID before and during the pandemic (2019: 1.16; 2020: 1.21), while we observed a substantial increase in antibiotic use when expressed in DDD per 100 patient-days (2019: 23.3, 2020: 32.2) or DDD/discharge (2019: 1.83, 2020: 2.45). The observed utilisation level of penicillin combinations; first-, third- and fourth-generation cephalosporins; carbapenems; glycopeptides; nitroimidazoles and macrolides exceeded the predicted utilisation values in both pandemic years. Before the pandemic, co-amoxiclav headed the top list of antibiotic use, while during the pandemic, ceftriaxone became the most widely used antibiotic. Azithromycin moved up substantially on the top list of antibiotic use, with a 397% increase (2019: 0.45; 2020: 2.24 DHPD) in use. In summary, the pandemic had a major impact on the scale and pattern of hospital antibiotic use in Hungary

Returned Rate and Changed Patterns of Systemic Antibiotic Use in Ambulatory Care in Hungary after the Pandemic—A Longitudinal Ecological Study

The COVID-19 pandemic affected the epidemiology of infectious diseases and changed the operation of health care systems and health care seeking behavior. Our study aimed to analyze the utilization of systemic antibiotics in ambulatory care in Hungary after the COVID-19 pandemic and compare it to the period before COVID. We defined three periods (24 months each): Before COVID, COVID, and After COVID. Monthly trends in systemic antibiotic (J01) use were calculated using the WHO ATC-DDD index and expressed as DDD/1000 inhabitants/day (DID) and number of exposed patients per active agent. The data were further categorized by the WHO AWaRe classification. In the After COVID period, we detected almost the same (11.61 vs. 11.11 DID) mean monthly use of systemic antibiotics in ambulatory care compared to the Before COVID period. We observed a decrease in the seasonality index in the After COVID period (46.86% vs. 39.86%). In the After COVID period, the use of cephalosporins and quinolones decreased significantly, while in the case of macrolides, a significant increase was observed compared to the Before COVID period, with excessive azithromycin use (66,869 vs. 97,367 exposed patients). This study demonstrated significant changes in the pattern of ambulatory care antibiotic use in Hungary

Impact of the COVID-19 Pandemic on Ambulatory Care Antibiotic Use in Hungary: A Population-Based Observational Study

The COVID-19 pandemic and related restrictions have potentially impacted the use of antibiotics. We aimed to analyze the use of systemic antibiotics (J01) in ambulatory care in Hungary during two pandemic years, to compare it with pre-COVID levels (January 2015–December 2019), and to describe trends based on monthly utilization. Our main findings were that during the studied COVID-19 pandemic period, compared to the pre-COVID level, an impressive 23.22% decrease in the use of systemic antibiotics was detected in ambulatory care. A significant reduction was shown in the use of several antibacterial subgroups, such as beta-lactam antibacterials, penicillins (J01C, −26.3%), and quinolones (J01M, −36.5%). The trends of antibiotic use moved in parallel with the introduction or revoking of restriction measures with a nadir in May 2020, which corresponded to a 55.46% decrease in use compared to the previous (pre-COVID) year’s monthly means. In general, the systemic antibiotic use (J01) was lower compared to the pre-COVID periods’ monthly means in almost every studied pandemic month, except for three months from September to November in 2021. The seasonal variation of antibiotic use also diminished. Active agent level analysis revealed an excessive use of azithromycin, even after evidence of ineffectiveness for COVID-19 emerged

A Whirling Dervish: Polynomial-Time Algorithm for the Regional SRLG-disjoint Paths Problem

The current best practice in survivable routing is to compute link or node disjoint paths in the network topology graph. It can protect single-point failures; however, several failure events may cause the interruption of multiple network elements. The set of network elements subject to potential failure events is called Shared Risk Link Group (SRLG), identified during network planning. Unfortunately, for any given list of SRLGs, finding two paths that can survive a single SRLG failure is NP- Complete. In this paper, we provide a polynomial-time SRLG- disjoint routing algorithm for planar network topologies and a large set of SRLGs. Namely, we focus on regional failures, where the failed network elements must not be far from each other. We use a flexible definition of regional failure, where the only restrictions are that i) the topology is a planar graph, ii) each SRLG forms a set of connected edges in the dual of the planar graph, and iii) for each node v, the links incident to v are part of an SRLG. The proposed algorithm is based on a max- min theorem. Through extensive simulations, we show that the algorithm scales well with the network size, and one of the paths returned by the algorithm is only 4% longer than the shortest path on average

Az antibiotikum ambuláns alkalmazásának jellemzői és tendenciái Magyarországon (2010–2019) [The characteristics and trends of Hungarian outpatient antibiotic use (2010–2019)]

Összefoglaló. Bevezetés: Az antibiotikumok észszerű alkalmazása kulcsfontosságú a hatékonyságuk megőrzésében és a néhol kritikus méreteket öltő antibiotikumrezisztencia visszaszorításában. Célkitűzés: A hazai ambuláns antibiotikumfelhasználás jellemzőinek, trendjeinek bemutatása. Módszer: A 2010 és 2019 közötti időszakra vonatkozó, dobozszámban kifejezett ambuláns szisztémás antibiotikumfelhasználási adatokat - a WHO 2019. évi indexe alapján - "defined daily dose" (DDD - napi átlagdózis) egységbe konvertáltuk. Standardizált technikai egységünk a DDD/1000 fő/nap volt (DID). Az antibiotikumfelhasználás értékelésére nemzetközileg elfogadott minőségi indikátorokat alkalmaztunk. Eredmények: Az antibiotikumfelhasználás mértéke kismértékű ingadozást mutatott (min.: 12,9 DID, max.: 14,7 DID), viszont a szezonális ingadozás a teljes megfigyelt időszakban jelentős mértékű volt. A széles versus szűk spektrumú béta-laktámok és makrolidek felhasználási hányadosa évről évre tovább emelkedett (2010: 13,3 vs. 2019: 71,6), a fluorokinolonok alkalmazási aránya továbbra is meghatározó (2010: 14,3%, 2019: 14,5%). A vizsgált 12 minőségi indikátor közül a tanulmány nyitó évében 4, a tanulmány záró évében 6 indikátor esetében a legkedvezőtlenebbül teljesítő európai országok közé tartoztunk. Megbeszélés: A hazai antibiotikumalkalmazás mértéke európai mérce szerint nem magas, de csökkentésére látszik lehetőség; mintázata szuboptimális, és az évek során kedvezőtlen irányba változott. Következtetés: A kapott antibiotikumfelhasználási adatok s azok értelmezése alapján rendkívül sürgető morális kötelesség a szakmai és hatósági intervenciókra épülő hazai antibiotikumstratégia és -akcióterv mielőbbi kidolgozása, implementálása. Orv Hetil. 2022; 163(4): 140-149.Prudent antibiotic use is an important tool to preserve their effectiveness as well as reverse and confine antibiotic resistance.To evaluate the trends and characteristics of Hungarian outpatient antibiotic use.Crude, package level antibiotic sales data for the period 2010-2019 were converted into DDD (defined daily dose) and were standardized for 1000 inhabitants and per year (ATC-DDD index, version 2019). Internationally validated drug-specific quality indicators were used to evaluate antibiotic use.The scale of antibiotic use was stagnating with minimal fluctuation (min.: 12.9 DID, max.: 14.7 DID), and with high intra-year seasonality index. The ratio of the consumption of broad to narrow spectrum beta-lactams and macrolides increased gradually from year to year (2010: 13.3 vs. 2019: 71.6) and the relative consumption of fluoroquinolones is still remarkable (2010: 14.3%, 2019: 14.5%). Out of the twelve surveyed drug-specific quality indicators in the first and last year of analysis, we were ranked among the weakest European countries in the case of four and six indicators, respectively.The scale of Hungarian outpatient antibiotic use is not high, in European comperison, but has some reserve capacity for reduction. The pattern of Hungarian antibiotic use is suboptimal and had further decreased quality through the years.Based on the recorded data of antibiotic use and their interpretation, the development of national antibiotic strategy (including both professional and authority interventions) is a pressing moral obligation. Orv Hetil. 2021; 163(4): 140-149

Az antibiotikum ambuláns alkalmazásának jellemzői és tendenciái Magyarországon (2010–2019)

Bevezetés: Az antibiotikumok észszerű alkalmazása kulcsfontosságú a hatékonyságuk megőrzésében és a néhol kritikus méreteket öltő antibiotikumrezisztencia visszaszorításában. Célkitűzés: A hazai ambuláns antibiotikumfelhasználás jellemzőinek, trendjeinek bemutatása. Módszer: A 2010 és 2019 közötti időszakra vonatkozó, dobozszámban kifejezett ambuláns szisztémás antibiotikumfelhasználási adatokat - a WHO 2019. évi indexe alapján - "defined daily dose" (DDD - napi átlagdózis) egységbe konvertáltuk. Standardizált technikai egységünk a DDD/1000 fő/nap volt (DID). Az antibiotikumfelhasználás értékelésére nemzetközileg elfogadott minőségi indikátorokat alkalmaztunk. Eredmények: Az antibiotikumfelhasználás mértéke kismértékű ingadozást mutatott (min.: 12,9 DID, max.: 14,7 DID), viszont a szezonális ingadozás a teljes megfigyelt időszakban jelentős mértékű volt. A széles versus szűk spektrumú béta-laktámok és makrolidek felhasználási hányadosa évről évre tovább emelkedett (2010: 13,3 vs. 2019: 71,6), a fluorokinolonok alkalmazási aránya továbbra is meghatározó (2010: 14,3%, 2019: 14,5%). A vizsgált 12 minőségi indikátor közül a tanulmány nyitó évében 4, a tanulmány záró évében 6 indikátor esetében a legkedvezőtlenebbül teljesítő európai országok közé tartoztunk. Megbeszélés: A hazai antibiotikumalkalmazás mértéke európai mérce szerint nem magas, de csökkentésére látszik lehetőség; mintázata szuboptimális, és az évek során kedvezőtlen irányba változott. Következtetés: A kapott antibiotikumfelhasználási adatok s azok értelmezése alapján rendkívül sürgető morális kötelesség a szakmai és hatósági intervenciókra épülő hazai antibiotikumstratégia és -akcióterv mielőbbi kidolgozása, implementálása

Praenatalisan felismert magzati aortaív-rendellenességek és megszületés utáni következményeik = Prenatally detected aortic arch anomalies and their consequences after birth

Bevezetés: Az aortaív magzati rendellenességei gyakran társulnak a szív és egyéb szervek eltéréseivel, kromoszómaaberrációkkal és a légcső/nyelőcső postpartum kompressziós tüneteivel. Célkitűzés: Tanulmányunk az aortaív-rendellenességek intrauterin kimutatását, a társuló malformációk, a genetikai eltérések és a megszületés utáni következmények vizsgálatát célozta. Módszer: Retrospektív kohorsztanulmány egy hazai tercier praenatalis centrumban, szülészeti és magzati kardiológiai ultrahangvizsgálattal 2016 és 2020 között igazolt aortaív-rendellenességekben. A genetikai vizsgálat kariotipizálással és fluoreszcens in situ hibridizációval történt. A születés utáni következményeket a megszületést követő 24 hónapig vizsgáltuk. Eredmények: Összesen 11 380 várandós nő vizsgálata során a magzati aortaív-eltérés prevalenciája 0,25% volt. A 28 igazolt jobb oldali aortaív-esetből 27 esetben genetikai vizsgálat is történt. A magzati ultrahangvizsgálat során jobb oldali V jel 4 magzatnál, a többi esetben pedig U jel volt látható, melyből 4 esetben teljes kettős aortaív igazolódott. A jobb oldali aortaív 18 esetben (67%) volt izolált. A társult rendellenesség 3 esetben cardialis, 7 esetben extracardialis volt. A leggyakoribb szíveltérés a Fallot-tetralógia (2/27), a leggyakoribb extracardialis eltérés a thymushypoplasia, az arteria (a.) umbilicalis singularis és az a. subclavia eltérései voltak. DiGeorge-szindrómát 1 esetben (3,7%) igazoltunk. A jobb oldali V-jel-esetek 75%-a conotruncalis szívrendellenességgel társult. A terhesség kimenetele és a postpartum következmények 24 esetben (89%) voltak ismertek. A postnatalis diagnózis 2 esetben tért el a praenatalistól, a diagnózis konkordanciája 93% volt. Az izolált esetek 17/18 terhességben élve születéssel végződtek. Születés utáni kompressziós tünet 9 esetben (42,9%) alakult ki vascularis ring miatt, 6 gyermeknél (28,6%) műtétre is szükség volt. Következtetés: A magzati aortaív-betegségek multidiszciplináris kórképek, melyek megfelelő ultrahangvizsgálati módszerek alkalmazásával méhen belül felismerhetők. A társuló szervi rendellenességek miatt alapos szülészeti és kardiológiai magzati ultrahangvizsgálat javasolt, a genetikai betegségek miatt invazív beavatkozás és a megszületés után speciális követés indokolt. Orv Hetil. 2023; 164(28): 1111–1120. | Introduction: Aortic arch anomalies are frequently associated with cardiac or extracardiac malformations, chromosomal aberrations and postpartum esophagus/trachea compression. Objective: We aimed to establish the prevalence of associated cardiac and extracardiac malformations, the frequency of chromosomal aberrations in fetuses with the diagnosis of aortic arch anomalies and to assess the pregnancy and the postnatal outcome. Method: Retrospective cohort study of all fetuses with aortic arch anomalies and genetic diagnosis in a tertiary referral obstetric and fetal cardiology centre between 2016 and 2020. Postpartum data were collected within 24 months after birth. Results: In a cohort of 11.380 pregnant women, the prevalence of aortic arch anomalies was 0.25%. Among 28 cases of right aortic arch anomalies, in 27 fetuses prenatal genetic diagnosis was available. We diagnosed 4 fetuses with mirror-image branching (right sided V-sign) and 23 fetuses with U-sign (4 fetuses with complete double aortic arch). 18 cases (66%) were isolated. Associated anomalies were cardiac in 3 cases and extracardiac in 7 cases (33%). The most frequent cardiac anomaly was tetralogy of Fallot (2/27), the extracardiac anomalies were thymus hypoplasia, single umbilical artery and subclavian artery malformations. In 1 case (3.7%), fluorescent in situ hybridization diagnosed 22q11.2 microdeletion. 75% of fetuses with right sided V-sign were associated with conotruncal malformations. Pregnancy and postpartum outcome were known in 24 pregnancies. Postnatal diagnosis was different from prenatal in 2 cases, the concordance rate was 93%. Isolated cases resulted in live birth in 17/18 pregnancies (93%). The frequency of postpartum trachea/esophagus compression was 42,9% (9 cases) due to vascular ring, in 6 children (28,6%) operation was necessary. Conclusion: Fetal aortic arch anomalies are multidisciplinary diseases to be diagnosed by proper prenatal ultrasound examination. Associated fetal anomalies necessitate extended obstetric and cardiac sonography, invasive prenatal testing should be offered, and thorough postnatal long-term follow-up is recommended