Diagnosztikus értékű-e a szénhidrátszegény transzferrin nem alkoholos zsírmájban? = Does carbohydrate deficient transferrin have diagnostic value in non-alcoholic fatty liver disease?

A nem alkoholos zsírmáj (NAFLD) szerzett metabolikus májbetegség, amely a májsejtekben a trigliceridek lerakódása következtében jön létre és együtt jár nekrobiotikus gyulladásos reakcióval, fibrosissal és akár májcirrhosissal. Alkoholos eredetű zsírmájtól (AFLD) való elkülönítése néha gondot okoz. Az anamnézis ismeretében ez egyszerűbb, de ha az egyén az alkoholfogyasztásra vonatkozóan nem nyilatkozik, az elkülönítés nehézségbe ütközhet. Célkitűzés: Célunk volt a szénhidrátszegény transzferrin (CDT) meghatározása nem alkoholos zsírmájban szenvedő betegeknél, valamint a vizsgálat során észlelt kiugró értékek elemzése a betegek anamnézise alapján. Betegek és módszerek: A vizsgált csoportot 39 beteg alkotta, akiknél a hasi ultrahangvizsgálat a zsírmájra jellemző alaki eltérést mutatott. Közülük 21 nőbeteg és 18 férfi beteg volt. A betegeknél a CDT mérésén kívül meghatároztuk a testtömegindex- (BMI-) értéket és a HOMA-indexet. Eredmények: A betegek életkorában nem találtunk szignifikáns eltérést a nemek között. A CDT átlagértéke 2,39±0,52% volt, a férfiaknál 2,51±0,61, a nőknél 2,28±0,4; a nemek szerinti csoportfelosztásnál nem találtunk szignifikáns eltérést a csoportok között. A CDT-értékek eloszlása normális mintázatot mutatott. A BMI a túlsúlyosság tartományába esett, és ennél az értéknél sem volt szignifikáns eltérés a nemek között. Következtetés: Eredményeink alapján is valószínűsíthető, hogy az NAFLD és az AFLD a CDT% értéke alapján is elkülöníthető, és ez az érték a gamma-glutamil-transzpeptidáz értékénél specifikusabb markernek tekinthető, de esetében is fontos az anamnézis, az egyéb tényezők figyelembevétele és a lehető legtüzetesebb tisztázása. | Non-alcoholic fatty liver disease (NAFLD) is an acquired metabolic liver disease in the consequence of triglyceride accumulation within liver cells. It is accompanied by necrobiotic inflammatory reaction, fibrosis and also by liver cirrhosis. Its distinction from alcoholic fatty liver disease (AFLD) can be difficult. Clear anamnesis may help, but if the patient does not inform us about the alcohol consumption, the differentiation is not easy. Aim: Our aim was to determine the value of carbohydrate deficient transferrin (CDT) in patients with non-alcoholic fatty liver disease, as well as to analyze the background of high CDT values, according to the anamnesis. Patients and methods: 39 patients (21 female and 18 male) with ultrasound signs of fatty liver disease were studied. CDT, body mass index (BMI) and HOMA index were determined. Results: Mean value of CDT was: 2.39±0.52% (in male 2.51±0.61, in female 2.28±0.4). No significant difference was found among the two sexes. The diversity of CDT values was normal. The value of BMI belonged to the overweight area without any significant difference between the two sexes. Conclusion: On the basis of the results, NAFLD and AFLD can be differentiated according to the CDT value, and this value could be a higher specific value than the activity of gammaglutamyl transpeptidase, however, anamnesis and other factors are as well very important in achieving the correct diagnosis

Atrasentan and renal events in patients with type 2 diabetes and chronic kidney disease (SONAR): a double-blind, randomised, placebo-controlled trial

Background: Short-term treatment for people with type 2 diabetes using a low dose of the selective endothelin A receptor antagonist atrasentan reduces albuminuria without causing significant sodium retention. We report the long-term effects of treatment with atrasentan on major renal outcomes. Methods: We did this double-blind, randomised, placebo-controlled trial at 689 sites in 41 countries. We enrolled adults aged 18–85 years with type 2 diabetes, estimated glomerular filtration rate (eGFR)25–75 mL/min per 1·73 m 2 of body surface area, and a urine albumin-to-creatinine ratio (UACR)of 300–5000 mg/g who had received maximum labelled or tolerated renin–angiotensin system inhibition for at least 4 weeks. Participants were given atrasentan 0·75 mg orally daily during an enrichment period before random group assignment. Those with a UACR decrease of at least 30% with no substantial fluid retention during the enrichment period (responders)were included in the double-blind treatment period. Responders were randomly assigned to receive either atrasentan 0·75 mg orally daily or placebo. All patients and investigators were masked to treatment assignment. The primary endpoint was a composite of doubling of serum creatinine (sustained for ≥30 days)or end-stage kidney disease (eGFR <15 mL/min per 1·73 m 2 sustained for ≥90 days, chronic dialysis for ≥90 days, kidney transplantation, or death from kidney failure)in the intention-to-treat population of all responders. Safety was assessed in all patients who received at least one dose of their assigned study treatment. The study is registered with ClinicalTrials.gov, number NCT01858532. Findings: Between May 17, 2013, and July 13, 2017, 11 087 patients were screened; 5117 entered the enrichment period, and 4711 completed the enrichment period. Of these, 2648 patients were responders and were randomly assigned to the atrasentan group (n=1325)or placebo group (n=1323). Median follow-up was 2·2 years (IQR 1·4–2·9). 79 (6·0%)of 1325 patients in the atrasentan group and 105 (7·9%)of 1323 in the placebo group had a primary composite renal endpoint event (hazard ratio [HR]0·65 [95% CI 0·49–0·88]; p=0·0047). Fluid retention and anaemia adverse events, which have been previously attributed to endothelin receptor antagonists, were more frequent in the atrasentan group than in the placebo group. Hospital admission for heart failure occurred in 47 (3·5%)of 1325 patients in the atrasentan group and 34 (2·6%)of 1323 patients in the placebo group (HR 1·33 [95% CI 0·85–2·07]; p=0·208). 58 (4·4%)patients in the atrasentan group and 52 (3·9%)in the placebo group died (HR 1·09 [95% CI 0·75–1·59]; p=0·65). Interpretation: Atrasentan reduced the risk of renal events in patients with diabetes and chronic kidney disease who were selected to optimise efficacy and safety. These data support a potential role for selective endothelin receptor antagonists in protecting renal function in patients with type 2 diabetes at high risk of developing end-stage kidney disease. Funding: AbbVie

IGF-1 and IGFBP3 as indirect markers of hepatic insulin resistance and their relation to metabolic syndrome parameters in liver steatosis patients

Objective. The aim of the present study was to assess insulin-like growth factor 1 (IGF-1) and IGF-binding protein 3 (IGFBP3) as markers of insulin resistance in patients with prediabetes and type 2 diabetes mellitus (TDM2)

A nem alkoholos zsírmáj és az epekövesség együttes előfordulásának megfigyelése = Common occurrence of non-alcoholic fatty liver disease and cholecystolithiasis

Bevezetés: A nem alkoholos zsírmáj szerzett metabolikus májbetegség, amely a májsejtekben a trigliceridek lerakódása következtében jön létre, és együtt jár nekrobiotikus gyulladásos reakcióval, fibrosissal és akár májcirózissal is. A nem alkoholos zsírmáj patogenezisében jelentős kóroki tényezők az elhízás, az inzulinrezisztencia, a 2-es típusú diabetes mellitus és a hyperlipidaemia, tehát a metabolikus szindróma egyes megnyilvánulási formái. Ismert, hogy azon epekövességben szenvedő betegeknél, akik anamnézisében diabétesz is szerepel, gyakoribbak az alapbetegség szövődményei. Célkitűzés: A kutatás célja az epekövességnek, továbbá szövődményei előfordulásának megfigyelése nem alkoholos zsírmájban szenvedő betegeknél, valamint az epekövesség gyakoriságának összehasonlítása nem alkoholos zsírmájban szenvedő betegek és egészségesek között. Módszer: A hasi ultrahang-vizsgálati leleteket elemezték ambuláns, illetőleg bentfekvő betegeknél, a megfigyelésből kizárták a súlyos társbetegségekben szenvedő betegeket. A vizsgált betegcsoport válogatott betegmintának tekinthető. A két valószínűségi változó függetlenségének vizsgálatakor a χ2-próbát alkalmaztuk. Eredmények: A vizsgált betegek 38%-ánál a steatosis jelenlétét, és 16%-ban az epekövesség jelenlétét tudták igazolni. A nem alkoholos zsírmáj kétszeri gyakorisággal fordul elő epekövesség és szövődményei miatt vizsgált betegeknél (33%), mint az epekövesség a nem alkoholos zsírmáj irányában vizsgált betegeknél (16%). Az epekövesség szövődményei gyakrabban fordultak elő azon betegeknél, akiknél nem alkoholos zsírmáj diagnózisát is véleményezték, mint azoknál, akiknél ez nem volt jelen. A χ2-próba nem hozott szignifikáns eredményt az epekövesség és a zsírmáj függetlenségét illetően. Következtetés: A nem alkoholos zsírmáj kóroki tényezői szerepet játszhatnak az epekövesség kialakulásában, így valószínűsíthető, hogy a nem alkoholos zsírmáj gyorsabban alakul ki az adott közös kóroki tényezők hatására, mint az epekövesség. Introduction: Non-Alcoholic Fatty Liver Disease is an acquired metabolic disease of the liver caused by accumulation of triglicerides in hepatocytes that is followed by necrobiotic inflammatory reaction, fibrosis and cirrhosis. Obesity, insulin resistance, diabetes mellitus and hyperlipidaemia are important pathogenetic factors of the process. It is known that among patients with cholecystolithiasis and diabetes mellitus in their anamnesis complications of cholecystolithiasis occur much more frequently like among patients without diabetes. Aim: The aim of the study is observation of the incidence of cholecystolithiasis and its complications in patients with Non-Alcoholic Fatty Liver Disease and comparison of cholecystolithiasis incidence between healthy population and population with Non-Alcoholic Fatty Liver Disease. Methods: Abdominal ultrasonographical findings were analysed in patients hospitalised at our department and in outpatients, patients with severe accompanied diseases were excluded of the analysis. The analysed basic file of patients could beconsidered as a selected file. The independence of the two examined variables was measured by χ2 test. Results: Steatosis was described in 38% of the examined patients, cholecystolithiasis was described in 16% of patients. Cholecystolithiasis and its complications occur two times more frequently in patients with Non-Alcoholic Fatty Liver Disease (33%) like Non-Alcoholic Fatty Liver Disease in patients with cholecystolithiasis (16%). Complications of cholecystolithiasis occur more frequently among patients with Non-Alcoholic Fatty Liver Disease like in healthy individuals. The χ2 test did not bring significant results concerning the independence of cholecystolithiasis and Non-Alcoholic Fatty Liver Disease. Conclusion: Pathogenetic factors of Non-Alcoholic Fatty Liver Disease participate in the pathogenesis of cholecystolithiasis. Their common pathogenetic factors bring about that the formation of cholecystolithiasis is probably faster than the progression of steatosis

Theories and Molecular Basis of Vascular Aging: A Review of the Literature from VascAgeNet Group on Pathophysiological Mechanisms of Vascular Aging

Vascular aging, characterized by structural and functional alterations of the vascular wall, is a hallmark of aging and is tightly related to the development of cardiovascular mortality and age-associated vascular pathologies. Over the last years, extensive and ongoing research has highlighted several sophisticated molecular mechanisms that are involved in the pathophysiology of vascular aging. A more thorough understanding of these mechanisms could help to provide a new insight into the complex biology of this non-reversible vascular process and direct future interventions to improve longevity. In this review, we discuss the role of the most important molecular pathways involved in vascular ageing including oxidative stress, vascular inflammation, extracellular matrix metalloproteinases activity, epigenetic regulation, telomere shortening, senescence and autophagy

A szénhidrátszegény transzferrin értékének változásai doppingoló és nem doppingoló sportolóknál = Carbohydrate Deficient Transferrin in Doping and Non-Doping Sportsmen

A szénhidrátszegény transzferrin meghatározása a rendszeres, napi 60 grammot meghaladó alkoholfogyasztás bizonyítására használatos, elsősorban a biztosítás-orvostanban. A szénhidrátszegény transzferrinszázalék értéke azonban nagyon sokszor emelkedett más okok miatt is. Célok: Jelen munkában a szerzők az úgynevezett táplálékkiegészítők és a doppinglistákon is szereplő szereknek a szénhidrátszegény transzferrinszázalék, átlagos vörösvérsejttérfogat és gamma-glutamil-transzpeptidáz-értékeket befolyásoló hatását vizsgálták. Módszer: A vizsgálatban két sportklubban 15 testépítő és 10 ökölvívó szénhidrátszegény transzferrinszázalék-, átlagos vörösvértesttérfogat- és gamma-glutamil-transzpeptidáz-értékeit határozták meg, a vizsgált személyek valamennyien férfiak voltak. Eredmények: A 15, alkoholt nem fogyasztó testépítő és 10 ökölvívó részletes anamnézise alapján sikerült bizonyítani, hogy a testépítő személyeknél a szénhidrátszegény transzferrinszázalék-érték – vélhetően az általuk használt doppinglistán található szerek miatt – a bokszolók esetében mért értékek kétszerese. Következtetés: Ma még nem teljesen tisztázott, hogy a különböző gyógyszerek és vegyszerek milyen módon befolyásolják a szénhidrátszegény transzferrinszázalék-értékeket. A szerzők eredményei alapján a módszer alkalmas lehet doppingvizsgálatoknál történő előszűrésre. The determination of carbohydrate deficient transferrin (CDT) concentration is primarily used in social security studies as a proof of regular alcohol consumption exceeding the amount of 60 grams per day. Aims: The present study was performed to investigate into how carbohydrate deficient transferrin CDT values in serum are affected by the so-called food supplements and chemicals included in doping lists. Methods: The investigation was carried out in 15 bodybuilders of two sport clubs and in 10 boxers. All sportsmen were males. In both groups serum carbohydrate deficient transferrin (CDT%), median red blood cell volume and (MCV) gamma-glutamyl-transpeptidase (GGT) values were measured. Results: The authors found a significant difference between the two groups only in carbohyrate deficient transferrin CDT% that was the CDT% value in bodybuilders was twice as high as in boxers. Conclusion: Not all the details of the specificity of carbohydrate deficient transferrin (CDT) concentration are known, however, the remarkably high sensitivity of the method makes it suitable and probably cost-financially effective for serving as a pre-screening tool in doping tests