Örök visszatérés: Nietzsche és/vagy Eliade. ,Nyárdélutáni Hold Rómában’

Ady és Nietzsche kapcsolatát mindezidáig sokféleképpen értelmezték. A német filozófusból és a magyar költőből egyaránt idealistát faragni akaró recepció (Túróczi-Trostler József, Földessy Gyula) szerint az egyetlen költő, aki Nietzsche pátoszát közvetíteni képes (1), sőt akár gondolati gazdagságával le is körözheti (2), az mindenképpen Ady. Mások – miközben észreveszik a ,Zarathustra’-féle metafizikatagadást (Halász Előd szerint ez a szubjektum atavisztikus szétrobbantásával. (3) Gintli Tibor szerint az én abszolutizálásával (4) jár, addig az Ady-versekben egyfajta unio mysticáról beszélnek, vagyis arról, hogy bennük a lírai én határainak – noha sokszor nem teljes érvényű – feloldása a Minden bekebelezésével történik meg