Tápanyagellátás hatása 13 éves telepített gyep fejlődésére és botanikai összetételére a Mezőföldön.

Egy műtrágyázási kísérlet 40. évében, 2013-ban vizsgáltuk az eltérő N, P, K, ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű pillangósnélküli gyepkeverék fejlődésére, termésére és botanikai összetételére a telepítés utáni 13. évben. A termőhely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 3˗5% CaCO3 -ot és 20˗22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben eredetileg közepesen, P és Zn elemekkel viszonylag gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést x2 ismétlést = 128 parcellát foglal magában. A talajvíz 13‒15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2013. évben a tenyészidő kezdetén a talaj 1 m rétege kb. 170 mm csapadékot tárolt, a tenyészidő alatt lehullott csapadék 381 mm-t tett ki. A gyep mintegy 551 mm vízkészlettel rendelkezhetett a június 17-i kaszálás idejéig. Az elöregedő gyep második kaszáláshoz sarjút nem képezett ebben az aszályos évben. Az átlagos növénymagasság kaszálás előtt 2013. június 17-én a kontroll talajon 10 cm, az optimális NPK ellátott parcellákon 100 cm volt. Döntőnek a N-trágyázás bizonyult. A K átlagosan 40, a P 25%-kal igazolhatóan növelte a magasságot. A szénahozam a kontrollon mért 1,8 t·ha-1 mennyiségről 8,2 t·ha-1-ra emelkedett az optimális NPK kínálattal. Meghatározó az N × P kölcsönhatás volt, a K-hatások csak 0,7 t·ha-1 növekményt eredményeztek az NP-kezelések átlagaiban. A 13 évvel korábban elvetett 8 gyepalkotó fűfaj közül csupán 3 faj volt fellelhető, valamint az azóta betelepült árva rozsnok (Bromus inermis). A taréjos búzafű (Agropyron pectinatum) kitűnt extrém N-igényével: N-hiányos talajon nyomokban fordult elő, míg a maximális N-kínálattal 53% borítást adott a PK-kezelések átlagaiban. Ugyanitt az árva rozsnok 6%-ról 19%-ra növelte arányát. A nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) aránya 10%-ról 16%-ra nőtt a 100 kg·ha-1·év-1 N-adaggal, majd a N-túlsúly nyomán borítása 1-2%-ra csökkent. A csomós ebír (Dactylis glomerata) előfordulása a kezelésektől függetlenül jelentéktelen maradt. A nem pillangós gyomok borítása a N-kontroll parcellákon 26%-ot ért el, majd az emelkedő N-kínálattal 10%-ra süllyedt. A pillangós gyomok 32%-os borítást mutattak a nitrogénnel 40 éve nem trágyázott, de növénytermesztéssel hasznosított talajon. Összességében a fűfélék aránya négyszeresére nőtt, míg a gyomoké egyötödére esett a növekvő N-adagolással. A tápelemek közötti kölcsönhatásokat vizsgálva azt találtuk, hogy a taréjos búzafű maximális borítása 50%-kal nőtt az N×P pozitív kölcsönhatások eredményeképpen. A P-hatások N-hiányos talajon ugyanis teljesen elmaradtak. A büdös zörgőfű (Crepis rhoeadifolia) esetén 18% körüli volt az NP-kontrollon mért borítás, de az együttesen és bőségesen NP-trágyázott kezelések a faj eltűnését eredményezték. Hasonló jelenség figyelhető meg a molyhos madárhúr (Cerastium tomentosum) fajnál. A fedél rozsnok (Bromus tectorum) borítása 14%-os a mérsékelt NP-kínálatnál, majd az NP hiánya vagy túlsúlya egyaránt a faj kiszorulását eredményezi. Az egyes fajok versenyképességét a tápláltsági szituáció alapvetően befolyásolhatja

Syntaxonomical analysis of sandy grassland vegetation dominated by Festuca vaginata and F. pseudovaginata in the Pannonian basin

Festucetum vaginatae Rapaics ex Soó 1929 em. Borhidi 1996 is a characteristic association of the calcareous sandy areas of the Pannonian basin; its dominant grass species is Festuca vaginata. Another typical species of these sandy areas is the newly discovered F. pseudovaginata. The question is whether F. pseudovaginata forms an independent coenotaxa? Our study proved that F. vaginata and F. pseudovaginata populations grow separately and compose different associations. Stands dominated by F. pseudovaginata had a higher species richness and harboured twice as many Festuca-Brometea species compared to the Festucetum vaginatae stands. Diagnostic species of the Festucetum pseudovaginatae association are Festuca pseudovaginata, Colchicum arenarium, Ephedra distachya, Koeleria majoriflora, and Astragalus onobrychis. The number of species, the density of the individuals, and the variability and diversity of the vegetation separated it from the Festucetum vaginatae association; thus, it can be considered an independent endemic association. Festucetum pseudovaginatae has its own differentiating and dominant species: Carex stenophylla, Cynodon dactylon, Eryngium campestre, Kochia laniflora

Contributions to the fern flora of Hungary with special attention to built walls

The aim of this study is to provide supplementary distribution records for fern species to the “Flora Atlas” of Hungarian vascular plants, published in 2015. Most of the data came from grid cells (according to the Central European Flora Mapping System) in the territory or in the surroundings of Budapest. During the work, special attention was paid to the man-made stone constructions (walls of buildings, stone fences, ruins etc.), because these objects are the most characteristic to the main study area of the survey. Te survey resulted in new biogeographical records for 15 fern species with altogether 54 new occurrences concerning 18 grid cells. Among the species, five are legally protected in Hungary: Asplenium adiantum-nigrum, A. scolopendrium, Gymnocarpium robertianum, Polystichum aculeatum and Thelypteris palustris, and further six are native members of the flora. Species with highest numbers of new records are Asplenium ruta-muraria (9), Asplenium trichomanes (7), Dryopteris flix-mas (7) and Polystichum aculeatum (7) (numbers in brackets indicate the number of grid cells from where the given species was frst reported). Surprisingly, four exotic fern species were also found: Adiantum capillus-veneris, Cyrtomium falcatum, Pteris cretica and Pteris cf. multifda appearing on walls of clinker brick buildings, permanently heated during the winter period (in the present cases in old public hospitals). Based on the results man-made stone constructions, especially the older ones, seem to be suitable habitats to establish for a wide variety of ferns, including rare and protected species. Therefore, these anthropogenic habitats deserve special attention during regional flora mapping projects

Ökofiziológiailag plasztikusabbak-e az invázív növények nem invázív rokonaiknál? = Are invasive plants ecophysologically more plastic than their non-invasive relatives?

Az inváziós növények egyre jelentősebb természetvédelmi problémát okoznak. Kutatásainkban a növényi invázió ökofiziológiai hátterét elemeztük. Hipotézisünk volt, hogy az inváziós fajok jelentősebb környezeti heterogenitást élnek meg, mint nem terjedő honos rokonaiknak, így élettani működésük és kapcsolódó morfológiájuk - anatómiájuk szorosabban illeszkedik fenotípusosan a változó környezethez. Mérsékeltövi pázsitfüvekre (Poaceae) szorítkoztunk, az elterjedési területük klimatikus határát megközelítő C4-es fotoszintézisűekre különös tekintettel. Terepi átültetési kísérletekben a lösz erdőspusztai lokális térfoglaló C3-as Brachypodium pinnatum nagyfokú fotokémiai, morfológiai, fenológiai és mikorrhizáltsági plasztikusságot mutatott, a levél anatómiája viszont alig módosult. A fényintenzitás gyors változásaira a C4-es füvek között az inváziósak levél CO2 és H2O gázcseréje érzékenyebben reagált, mint a nem inváziósaké, ahol a vízhasznosítási hatékonyság megőrzése a prioritás. C4-es füveknél a levél morfológia és durva szerkezet gyenge fénnyel szemben plasztikusabb az inváziósaknál, mint a nem inváziósaknál, ám ebben nem maradtak el a C4-es invázósak a C3-asok mögött. A magvak csírázását a hőkezelés C3-as füveknél általában nem serkentette, C4-eseknél legtöbbször igen, de nem volt különbség az invázós alkat szerint. Az inváziós füvek új közösségükben rendszeresen létesítenek ugyan VA mikorrhiza-kapcsolatot, ám ennek intenzitása és hatékonysága elmarad a honos fajokétól. | Here we studied the ecophysiological background of grass invasions. It was hypothesized that invasive species face a greater degree of environmental heterogeneity than their stationary non-invasive relatives, thus invasives should better adjust their physiology and associated morphology and anatomy to variations in the environment. Temperate grasses (Poaceae) were studied, particularly C4 species close to the climatic limit of distribution. In field transplant experiments in a semiarid loess grassland the C3 Brachypodium pinnatum of high capacity for local spread displayed high degree of plasticity in photochemistry, shoot morphology, phenology and VA mycorrhizal association, but leaf anatomy remained invariant. Among C4 grasses leaf CO2 and H2O gas exchange responded sensitively to rapid changes in light intensity for invasives, but less so for non-invasives, with maintenance of high water use efficiency enjoying priority in response. In C4 grasses when developed under moderate light leaf morphology and coarse structure were more plastic for invasives than for non-invasives, and there was no difference in this capacity between C3 and C4 invasive grasses. Heat treatment usually had no effect on the germination of C3 grasses, mostly enhanced that of C4 grasses, but there was no difference according to invasion capacity. Invasive grasses establish VA mycorrhizal symbioses in their new habitat, but the intensity and efficiency of association remains below that of local grasses

A versegyházi geotermikus távfűtési rendszer napkollektoros bővítési lehetőségének feltérképezése térinformatikai módszerek alkalmazásával

A 21. századot az energiaforradalom korszakaként fogják elkönyvelni a jövő történészei. Napjainkban éles és dinamikus változások zajlanak az energetika terén, hiszen a Föld erőforrásait az ipari forradalom kirobbanása óta pazarlóan, károsan és fenntarthatatlan módon használtuk fel. A világ növekvő népessége és a magasabb életszínvonal elérésére tett szűnni nem akaró vágy, soha nem látott globális méretű problémákat generáltak. Az előttünk álló kihívásokra csak a természet és az ember kapcsolatának újragondolásával lehet megfelelő válaszokat adni. Ezért dolgozatomban is a lehetséges megoldások felkutatását céloztam meg, hiszen a lokális erőforrásokban rejlő potenciál felismerése, kihasználása és kombinálása lehet az az irány, amely természeti, társadalmi és gazdasági szempontból is valóban fenntartható jövőt eredményez. Különösen igaz ez Magyarországra, mert a hagyományos vélekedés szerint energiahordózókban és ásványkincsekben szegénynek titulálják hazánkat. Ez az állítás a 20. században használt erőforrások tekintetében többnyire igaz is volt, de az utóbbi 20-25 évben az eddig dominánsnak számító energiahordozók felhasználása erőteljesen visszaszorult a világban. Ezt alátámasztja az is, hogy az EU-ban 2016-ban már 86% volt a megújuló energiaforrásokat felhasználó technológiák részaránya az újonnan telepített villamosenergia-termelési kapacitásokban (WINDEUROPE 2016). A tendencia része továbbá, hogy utat törnek maguknak a helyi természeti adottságok kiaknázásán alapuló komplex technológiák és megoldások, amelyek új megközelítésbe helyezik az erőforrásokkal való ellátottság kérdését. Európa-szerte növekszik az energia függetlenségre törekvő közösségek és kezdeményezések száma, hazánkban ez a folyamat főként a geotermikus rezervoárok hőenergiáját felhasználó településeken (Bóly, Veresegyház, Hódmezővásárhely) figyelhető meg. A geotermális vagyon azonban sérülékeny és drága kincs, amelyre fokozottan kell ügyelni, hiszen hosszú távon megújuló energiaforrásnak csak abban az esetben nevezhető, ha felhasználásakor a természet diktálta határokat nem lépjük át. Ma már nem engedhető meg, hogy a folyamatosan növekvő energiaigények kielégítéséhez igazítsuk a termelési kapacitásokat, ahogy az is súlyos szakmai hiba, ha a rendelkezésre álló számtalan erőforrás közül csak egyre alapozzuk településünk, régiónk, országunk jövőjét. Munkám elkészítéséhez olyan hazai települést kerestem, ahol már kiterjedt, megújuló energiára alapozott rendszer létezik. Ezért esett a választásom a budapesti agglomeráció egyik legdinamikusabban fejlődő és növekvő városára, Veresegyházra. Véleményem szerint elérkezett az idő, hogy vizsgálatok induljanak, milyen lehetőségek kínálkoznak arra, hogy a már meglévő és jól működő geotermális városfűtő rendszert hogyan lehet komplex módon és hatékonyan fejleszteni és bővíteni, elsősorban a napból származó energia kiaknázásával. Dolgozatomban arra kerestem választ, hogy van-e létjogosultsága egy geotermális és napenergiát ötvöző rendszer kialakításának és használatának. Milyen előnyei lennének egy ilyen “hibrid” távfűtési rendszernek? Számos nemzetközi példa már bebizonyította, hogy különböző típusú megújuló források egymást jól kiegészítő együttes alkalmazása erőforrás-gazdálkodási szempontból indokolt, rentábilis és hosszú távon fenntartható alternatívát jelent a helyi közösségek számára. További kutatási kérdésként fogalmazódik meg, hogy mekkora teljesítménnyel kell rendelkeznie egy ilyen kiegészítő rendszernek, milyen természeti erőforrást, milyen technológiával használjunk fel, illetve - a környezeti, műszaki és gazdasági szempontok figyelembe vételével hová helyezhetők el a kiválasztott berendezések. A válaszok megtalálására a legfrissebb nemzetközi szakirodalom tanulmányozása mellett térinformatikai módszerek alkalmazását, továbbá a modern energiaföldrajz interdiszciplinális szemléletmódjából fakadó vizsgálati metódusokat hívtam segítségül

Review of the University Textbook Entitled “Energy Geographic and Energy Planning” by Béla Munkácsy

The open-source academic book, titled “Energy geographic and energy planning”, contains a mixture of research and teaching, moreover practical experiences of the author. The book focuses the transfer of factual knowledge as well as the synthesis of state-of-the-art knowledge, outline of the scientifically well-established links and environmentally conscious approach. Even though it has been created for university students originally, it can be useful for the younger generation and their teachers, too. The philosophy of the text and drawings provide good foundation to teach geography in a brand-new way

Az aszályfű (Eleusine indica) elterjedtségének és társulástani viszonya i nak vizsgálata Budapesten

Munkánk során a Budapestre behurcolt, és ott egyre jobban elszaporodó aszályfű (Eleusine indica) elterjedtségével és társulástani jellemzésével foglalkoztunk. Az előfordulások felmérését 2015 második félévében végeztük. Cönológiai felvételezés a város 15 pontján történt, a kvadrátok mérete 2 m × 2 m-es, vagy 1 m × 4 m-es volt, alkalmazkodva az állományok kiterjedéséhez. A felmérés során megállapítást nyert, hogy az aszályfű ma már Budapest minden kerületében és a Duna szigetein is megtelepedett, megjelenése gyakran tömeges. A város 106 helyszínén előfordulását pontos koordinátákkal is megadtuk. Jellemző élőhelyei az erősen taposott talajfelszínek, járdaszegélyek, útburkolat-repedések és gépkocsiparkolók; terjedésében feltehetőleg fontos szerepet játszik a gépjárműforgalom. Növény-társulástani szempontból az aszályfű dominálta állományok a madárkeserűfüves taposott társulásokéval azonos élőhelyeket foglalnak el, önálló élőhelyigényére utaló jeleket nem tapasztaltunk, és felvételezett állományaiban mindig megtalálható volt a madárkeserűfű is. A megvizsgált állományok leggyakoribb kísérőfajai az alábbi három csoportba sorolhatók: (1) késő nyári, C4-es fotoszintézisű füvek (Cynodon dactylon, Digitaria sanguinalis, Eragrostis minor, Setaria pumila); (2) kimondottan taposástűrő, gyakran tőlevélrózsás kétszikűek (Polygonum aviculare, Plantago lanceolata, P. major, Taraxacum ofcinale, Trifolium repens) és (3) késő nyári, kétszikű gyomok (Amaranthus retroflexus, Erigeron canadensis, Portulaca oleracea és Tribulus terrestris)