Ami a középiskolai tananyagból kimaradt. Ungvárnémeti Tóth László helye az 1810-es esztendők magyar irodalmában

Ungvárnémeti Tóth László életműve mára a magyar irodalmi kánon perifériájára szorult: az alap- és középfokú oktatásban alig említik nevét. A filológiai kérdéseket is megnyugtatóan tisztázó, egyben a teljes életművet feltáró monográfiával is egészen 2001-ig adós maradt a modern irodalomtörténet-írás (tóth, 2001). Ungvárnémeti szövegei 2008-ban jelentek meg az Universitas Kiadónál (Ungvárnémeti, 2008). E könyv a torzóban maradt életmű valamennyi fellelhető szövegét tartalmazza, lírája mellett többek között tanulmányait, műfajelméleti dolgozatait és idegen nyelvű verseit is. A sárospataki diákévek alatt készült és összeállított, Niza vagy is másképpen a’ senge szerelem dallokban című ciklus (Ungvárnémeti, 1808–1810), melyet az 1990-es évek közepén találtak meg, pedig teljes egészében e kritikai kiadásban látott először napvilágot. A ciklus első, részleges közlésére egyébként az Iskolakultúrában került sor (Merényi és Jankovits, 2002)

A’ Pók, a’ Selyem-bogár, a’ Poéta és a’ Kertész. Ungvárnémeti Tóth László apológjai az 1816-os Versei című kötetben

Ungvárnémeti Tóth László 1816-ban megjelentetett Versei címû kötetében saját szerzõségû, valamint Phaedrusból és Floriánból átültetett apológokat tett közzé. A téma bevezetéseként foglalkozunk a terminus korabeli meghatározásával (oktató mese, költött beszéd, epicai poesis stb.), kitérünk a kortárs szerzõkre (Pétzeli József, Virág Benedek és Vitkovics Mihály). A tanulmány nagyobbik részében az Ungvárnémeti által használt mese-fogalmat vizsgáljuk, majd a szerzõ apológjaira koncentrálunk. Ezeknek a tanító költeményeknek a jelentõsége abban áll, hogy minden egyes darab a korszak irodalmi eseményeihez kötõdik, és polemizáló hangnemben a mûvészet kérdéskörével, a nyelvújítási harccal és a dulce/utilitas problematikájával foglalkozik