Merényi, Annamária

SZTE OJS Journals (University of Szeged / Szegedi Tudományegyetem)

szervezve önállóan tárgyal. Hiányossága, hogy néhány kivételtől eltekintve csak a hazaiszerzők munkáira épül. Nem kapcsolódik a régebbi német tanulásközpontú didaktikai el-méletekhez (Heinmann, 1970; Möller, 1973), de nem tesz említést például az újabbkonstruktivista tanulásfelfogásról sem (Glasersfeld, 1995; Nahalka, 1997). Ennek ellené-re az oktatás tartalmával kapcsolatos fejezet kivételével kidolgozott, koherens gondolat-menetű munka, amelyben szinte mindenhol érvényesül a szerző által vezérelvként meg-fogalmazott tanulásközpontú szemlélet.A kiadvány jól olvasható, de a tipográfiáját tekintve túlságosan egyszerű. A tankönyv-jellegnek bizonyára jobban megfelelt volna a kiemelések, a betűméret és a tördelés esz-közeit sokkal jobban kihasználó külalak. Sajnos a helyenként igen fontos ábrák és a táb-lázatok formai megjelenése sem egységes, és a hivatkozások, forrásmegjelölések isgyakran következetlenek.A kötet minden tartalmi és formai hiányossága ellenére nagy segítség a pedagógia ta-nulásához, a mindennapi tantermi jelenségek magyarázatához, és egyben bőséges prob-lématár a pedagógia tanításához.IrodalomGlasersfeld, E. von (1995): Radical constructivism: A Way of Knowing and Learning. The Falmer Press, Lon-don – Washington.Heinmann, P. (1970): Didaktik als Theorie und Lehre. In: Kochan, D. C. (szerk.): Allgemeine Didaktik, Fach-didaktik, Fachwissenschaft. Ausgewählte Beiträge aus den Jahren 1953–1969. Dartmstadt, 110–142.Lappints Árpád (2002): Tanuláspedagógia. A tanulás tanításának alapjai. Comenius BT, Pécs.Möller, Chr. (1973): Technik der Lehrplanung. Methoden und Probleme der Lernzielstellung. Beltz, Weinheim– Basel.Nahalka István (1997): Konstruktív pedagógia - egy új paradigma a láthatáron. Iskolakultúra, 2. 21–33.; 3.22–40.; 4. 21–31.Lappints Árpád (2002): Tanuláspedagógia. A tanulás tanításának alapjai. Comenius Bt., Pécs. Ollé JánosA romantika-kutatás legújabbfejleményeiA magyar irodalomtudományban a romantika kutatása hosszúidőszakra tekint vissza: már a premodern és modern iskolákidőszakában több kulcsfontosságú kérdés terítéjre került. Az értekezők az irodalomtudomány klasszikusabb eljárásaitfelhasználva egyes művekhez vagy szerzőkhöz kapcsolódóanvizsgálódtak, mások a műfajok és műnemek alakulására figyeltek, jó néhányan az adott időszak poétikai kérdéseire koncentráltak. Foglalkoztak azzal a szemléleti váltással, melyet a romantika idézett elő, s amely azadott korstílust a későbbi modernség szempontjából is jelentőssé teszi. Az 1990 előttíródott szaktanulmányok természetesen kitekintettek az európai irodalmakra is, s ígynemzeti romantikánkat szélesebb kontextusban is értelmezték, az angol, német, francia,orosz és egyéb nyelvterületeken született alkotásoknak az interpretálása a korstílus hazaifejleményeinek korszerű vizsgálatát is elősegítette. 126KritikaAz 1990-es évek elejétől kezdve az egyes irodalmi korszakok – párhuzamosan a re-cepcióesztétika és a dekonstrukció hazai áttörésével – új kutatási irányok és kérdésfelte-vések mentén értelmeződtek. Mindez a romantikára vonatkozóan még inkább érvényes-nek látszik, ugyanis e módszerek felhasználásával az időszak radikális újraolvasása kö-vetkezett el, mégpedig oly módon, hogy ezek az elemzések a korábbi klasszikus értelme-zéseket megsemmisítették, figyelmen kívül hagyták. Hasonló módon jártak el a ,Roman-tika: világkép, művészet, irodalom’ című tanulmánykötet szerzői, mikor is a korszerűbbnemzetközi eredményeket, vizsgálódási módszereket hasznosítva tettek kísérletet a ma-gyar nyelvű romantika-kutatás radikális átírására. A könyv áttekintést ad az irodalom ésa társművészetek egymáshoz való viszonyáról, fontos gondolatokat közöl a romantikustermészetszemléletről, foglalkozik az adott időszak poétikai kérdéseivel, a világképpel, aműfajokkal (s ezen belül a töredékkel mint beszédmóddal), középpontba helyez néhánykulcsfogalmat (filozófia, allegória-szimbólum, az andekdota-fogalom átértelmezésestb.). A gyűjtemény második felében elemzések olvashatók Kölcsey Ferenc, MikszáthKálmán, Jókai Mór, Czakó Zsigmond és Vörösmarty Mihály műveiről.A könyv felütésében Szegedy-Maszák Mihály érvényteleníti az elmúlt évtizedek nem-zetközi és hazai romantika-kutatásaiban gyakorta idézett Lovejoy nominalista megközelí-tését és Welleknek a mozgalom egyneműsítésére vonatkozó elképzeléseit. Szegedy-Maszák Mihály kísérletet tesz az európai és magyarországi romantika kezdetének és vé-gének meghatározására, továbbá néhány fontosabb ellentétpár (allegória-szimbólum, szer-ves és szervetlen forma, Ideallandschaft-couleur locale stb.) kijelölése után olyan preg-náns kijelentéseket tesz, melyek az adott korszakról való gondolkodás szempontjábólmeghatározó fontosságúnak látszanak. Utal arra, hogy a romantikus művész az ábrázolás-ról a kifejezésre tér át, feltárja az ekkor bekövetkező történeti és nyelvbölcseleti fordulatösszetevőit, a romantika és a nemzeti azonosság elemeit, továbbá a fogalomhasználatot ésa romantika-biedermeier-realizmus egymáshoz való viszonyát. Hasonló módon a hatás-történeti megközelítés fontosságát hangsúlyozza Kulcsár Szabó Ernő a fragmentumokrólszóló dolgozatában: lényegében klasszika és romantika közt egy éles váltást modellál, mi-kor is új szubjektum- és nyelvszemléleti keretek érvényesüléséhez köti a töredékek meg-születését. Úgy látja, hogy a tökélyesztétikák béklyója alól kiszabadul az alkotás, s így azárt, befejezett, formájában kiteljesedett mű igénye érvényét veszti. Földényi F. László ,Akettéhasadt természet’ című tanulmányában a korábbi kutatások egyik kulcsfontosságúterminusát járja körbe. Gondolatmenetében a természet-fogalom 18. századi átértékelődé-séből indul ki, majd egy, a romantikában kiéleződő ellentétre hívja fel a figyelmet: a ter-mészet racionalista megközelítésekor az a tudományos gondolkodás tárgyává válik (mind-ezzel párhuzamosan megkezdődik a természet kizsákmányolása), s ezzel élesen szembe-helyezkedik az a felfogás, mely szerint a természet a mindenség alanya, egy misztikusidentitás. Szegedy-Maszák Mihály a ,Nem hallott dallamok és nem látott festmények...’című írásában a romantikus novellákban és regényekben ábrázolt képeket, zeneműveketés építészeti alkotásokat tárja fel (pl. Hoffmann, Hugo, Stendhal, Kemény Zsigmond, Poe,Mérimée), ezzel is a romantika összművészet iránti igényét igazolja. A bevezető tanulmá-nyok közt különösen fontosnak látszik Hajdu Péter tanulmánya, melyben a Mikszáth-élet-mű egyik kulcsfogalmával, az anekdotával foglalkozik. Célja kettős, egyrészt a terminusellentmondásaira mutat rá, másrészt pedig a korábbi szerzők – Alexa Károly, BodnárGyörgy és Dobos István – meghatározásainak az érvénytelenítésével egy egészen új anek-dota-koncepciót dolgoz ki. A német romantikus filozófiával három tanulmány foglalko-zik: Mesterházy Balázs Novalis Fichte-Studienjét vizsgálja, Fehér M. István a szabadságidealizmusa és az abszolútum filozófiai rendszerét tekinti át Schelling Hegel-kritikája fe-lől, Bengi László pedig Humboldt nyelvfelfogását járja körbe.A könyv harmadik egységében a magyar romantika jelentősebb szerzőiről a nemzet-közi kutatások eredményeit hasznosító tanulmányok olvashatók. Szegedy-Maszák Mi-Iskolakultúra 2003/4127Szegedy-Maszák Mihály – Hajdu Péter: Romantika: világkép, művészet, irodalomhály Kölcsey Ferenc ,A nemzeti hagyományok’ című művének időszerűségét kutatvatöbb nóvumként értékelhető kijelentést tesz, mint például a nemzet mint  elképzelt kö-zösség nyelvi megalkotottságának felvetése (szemben a korábbi állásponttal, mely az íráskulcsgondolataként a nemzetek életkorának tematizálását határozta meg), a kultúrákegyenjogúságának kérdése, Hume, Rousseau és Schiller gondolatmenetének az adoptálá-sa, a Kölcsey-szövegeknek az esetleges hatása Széchenyire, továbbá az 1826-ban írt ta-nulmány hazai recepciója (Horváth János, Babits Mihály, Madách, Kosztolányi és SzerbAntal műveiben). Mesterházy Balázs ,Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban’ című klasszikus költeményének elemzését egy magas színvonalú, a korábbi romantika-kutatá-sokkal szembehelyezkedő bevezetéssel indítja. Kitér többek között a 90-es éveket meg-előző vizsgálódásokban felvetett fogalmak használhatatlanságára (leginkább HorváthKároly alapvető írásaival polemizálva). Magának a Vörösmarty-versnek a korábbi, TóthDezső, Horváth Károly és Bókay Antal által írt interpretációit is érvényteleníti, majd kö-vetkezetesen alkalmazva saját nézőpontját („a szöveget alkotó egyes elemek, szerkezetieljárások, annak retorikai alakzatai minduntalan keresztezik a versben feltételezettlogikumot és a kérdés-válasz struktúra kommunikációs modellként való felfogásánakstratégiáit”) újszerű kijelentéseket tesz. Dörgő Tibor Czakó Zsigmond két drámájáról(,Szent László és kora’, ,1445 és 1845’) ír, s elemzésében eszmetörténeti szempontokatérvényesítve a művek világképével és műfaji kérdésekkel foglalkozik. Termékeny meg-figyelés a történeti tények ábrázolása és a történetmesélés módjainak a feltárása,  Lászlóbenső küzdelmének a leírása (elfojtott, régi szerelem, önnön lelkiismerete világnézetévelés vallásával, a hatalomvágy kezelése), bizonyos filológiai kérdések kiemelése. Két szer-ző is feldolgozza a tanulmánykötetben Kemény Zsigmond ,Forradalom után’ és ,Még egyszó a forradalom után’ című röpiratait. Fehér M. István úgy látja, hogy a Kemény-szöve-gek célja a vesztes forradalom utáni helyzettel történő szembenézés. Az írásokat politi-kai röpiratként (pontosabban a politikai szónoklat írásos változataként) határozza meg,témájukként a győztes és vesztes helyes magatartását jelöli meg, továbbá leírja azok szer-kezeti felépítését, majd a retorika fontosabb eszközeire (hatás, érvelés stb.) utal. Fehér M.mintegy függelékként további témaköröket is érint: foglalkozik a rendszerváltással és apiacgazdasággal, vagyis mai helyzetünkkel. Szegedy-Maszák ugyancsak a röpiratok új-raolvasására vállalkozik, utal arra, hogy a gondolatmenet a múlt felől a jelen felé halad,majd a tanulmány kapcsán a nemzetjellem romantikus eszméjére. Kemény szövegeinekaz írói módszerét abban látja, hogy a szerző az egyértelműségeket kétséges színben tün-teti fel. Hajdu Péter Mikszáth Kálmán kevésbé ismert, ,Galamb a kalitkában’ című regé-nyét elemzi, kitér a kettős nézőpontra, a két történet dialógusára. Török Lajost JósikaMiklós egyik történelmi regényének értelmezése során kettős cél vezérli: a szöveg interp-retálása és a műfaj újszerű meghatározása. Az ,Erdély aranykorá’-ról szóló korábbi (el-sősorban pozitivista indíttatású) szakirodalom részletes listázása során a szerző arra a kö-vetkeztetésre jut, hogy a műfaj hagyományos megközelítése felől hiányoltak az elemzőkbizonyos ismérveket (például a hagyományos időrend, a történelmi elbeszélés mint hát-térnarratíva) az alkotásból. Értékes megfigyelés a regényben a tematikai középpontokváltakozása, az időrend diszkontinuitása, a Cserei-mű helyének a meghatározása, vala-mint Háy János művének az elemzésbe történő bekapcsolása.   A ,Romantika: világkép, művészet, irodalom’ című tanulmánykötet korszerű  megkö-zelítési módja és átfogó-áttekintő jellege miatt a felsőoktatásban egyetemi tankönyvkénthasználható, a középiskolákban pedig az adott időszak bemutatásához segédanyagkéntfunkcionálhat.Szegedy-Maszák Mihály – Hajdu Péter (2001, szerk.):Romantika: világkép, művészet, irodalom. Osiris, Budapest. Merényi Annamária128Kritika

A romantika-kutatás legújabb fejleményei

Repository of the Academy's Library