The prognostic role and therapical use of Wills tumor antigen in hematological malignancies

A Wilms tumor (WT1) gént korábban tumorszupresszor génnek tartották, amelynek deléciója egy gyermekkori vesetumor kifejlődéséhez járul hozzá. A WT1 gén egy cink-ujj transzkripciós faktort kódol, amely több gén expressziójának negatív vagy pozitív szabályozásán keresztül fontos szerepet játszik a sejtosztódásban, differenciálódásban, apoptosisban. Az embriogenesis során a mesodermalis eredetű sejtekben normális esetben is kifejeződik. Szerény WT1 expresszió több felnőtt szövetben is kimutatható, többek között a CD34+ csontvelői őssejtekben, ami fiziológiás funkcióra utal. Nagy expresszió észlelhető számos szolid daganatban és több malignus hematológiai kórképben is. A hematológiai betegségek körében részletesebben tanulmányozott a WT1 expresszió prognosztikai szerepe akut myeloid leukémiában. A lymphomák és WT1 expressziójának kapcsolatáról kevés adat található az irodalomban. Munkánk során megvizsgáltuk, hogy módszerünk alkalmas-e lymphomás és leukémiás betegek perifériás vérmintáiban a WT1 gén expressziójának detektálására. Egészséges önkéntesektől vett kontroll minták és a GAPDH endogén referenciagén segítségével meghatároztuk a WT1 expresszió küszöbértékét. A perifériás vérben a WT1 expresszió megbízhatóan vizsgálható. A küszöbérték feletti eredményeket kórosnak tekintettük, a WT1 pozitivitás küszöbértéke 0,1-nek adódott. Az erős WT1 pozitivitás küszöbértékét 10,0-nél tudtuk megadni. AML esetén igazoltuk, hogy a kezdeti WT1 pozitivitás mértéke nem befolyásolta a betegek túlélését, illetve a WT1 negatív csoport túlélése bár kedvezőbb volt, de a különbség nem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak. Ezzel szemben igazoltuk, hogy a kezelés hatására negatívvá váló betegek túlélése szignifikánsan jobbnak bizonyult a végig WT1 pozitívaknál, illetve a végig WT1 negatív betegekénél is. A kezelést követően WT1 negatívvá váló betegek esetén a WT1 expresszió ismételt küszöbérték felé emelkedése pedig megbízhatóan jelezte a klinikai relapszust. A küszöbérték feletti WT1 expresszió nagysága, és annak a kóros tartományon belüli egy vagy két nagyságrendbeli csökkenése nem befolyásolta a túlélést. DLBCL esetén első alkalommal végeztünk WT1 expressziós vizsgálatot perifériás vérből. Az expresszió küszöbérték feletti előfordulási gyakorisága az irodalomban korábban ismertetett nyirokcsomóból igazolt gyakorisággal megegyező. A kezdetben WT1 expressziót mutató DLBCL-es betegek OS-e és DFS-e szignifikánsan rosszabbnak bizonyult, de a kezdeti WT1 expresszió nem volt kapcsolatban a beteget jellemző egyéb vizsgált prognosztikai markerekkel. A kezelést követően kórossá váló WT1 expresszió jelezte a klinikai relapszust. Eredményeink arra utalnak, hogy a DLBCL-ben szenvedő betegek esetében a WT1 gén fokozott expresszója mind a prognózis megítélésében, mind a betegség követésében hasznos segítséget nyújt. Akut myeloid leukémiás betegeinkben a követés során ismételten megjelenő WT1 expressziónak nagyobb szerepe lehet a betegség kimenetelét illetően, mint a diagnóziskor észlelhető WT1 gén expressziójának. A WT1 expresszió vizsgálata segítséget nyújthat a kezelések során a betegség követésében, a korai relapszus megítélésében, a minimális reziduális betegség monitorozásában és a jövőben a WT1 gén elleni célzott immunterápia javíthatja a kezelés eredményességét.Wilms tumor (WT1) gene was considered as tumorsuppressor before. Its deletion contributed to developing a childhood kidney tumor. WT1 gene encodes a zinc finger transcription factor, which plays an important role in cell division, differentiation and apoptosis by positively or negatively regulating them. Normally it is expressed during embryogenesis in mesodermal originated cells. Weak WT1 expression can be detected in several adult tissue, which suggests physiologic function. WT1 is expressed in CD34+ hematopoietic stem cells also. Strong expression can be detected in several solid tumors as well as in several hematological malignancies. The prognostic role of WT1 expression is investigated in details in acute myeloid leukemia. The connection of WT1 expression and lymphomas are published less in the literature. We investigated, whether our technique is feasible to detect WT1 gene expression in the peripheral blood samples of lymphoma and leukemia patients. We defined the threshold of WT1 expression in the samples of healthy volunteers by using GAPDH endogen reference gene. WT1 expression could be investigated reliably. Results above threshold were considered as abnormal. The threshold of WT1 positivity was 0.1. Strong WT1 expression was considered above 10.0. The measure of WT1 expression detected before treatment did not influence survival of AML patients. Survival of WT1 negative group was more favorable, however difference was not significant to the WT1 positive group. Survival of patients becoming negative from initial positive owing to treatment was more favorable, than those are positive alongside through treatment and WT1 negative patients. WT1 expression rising above threshold of patients who became negative owing to treatment showed dependable early sign of relapse. The extent of WT1 expression above threshold and its decrease by 1-2 logs within the abnormal range did not influence survival. We performed WT1 expression from peripheral blood samples of DLBCL patients for the first time. The frequency of expression above threshold is identical with the frequency detected from the lymph nodes, reported in the literature. The OS and DFS was significantly worse of initially WT1 expressing DLBCL patients, however initial WT1 expression did not show relationship with other prognostic factors. Abnormal WT1 expression occurring after treatment predicted relapse. Our results suggested that increased WT1 expression helps both evaluating prognosis and follow-up of DLBCL patients. Repeatedly appearing WT1 expression may have major role in predicting outcome during follow-up of AML patients, than initial WT1 expression at the time of diagnosis. Investigation of WT1 expression may help in follow-up of patients, in judging early relapse and monitoring minimal residual disease. Targeted therapy directed against WT1 gene may improve therapeutic efficacy in the future.N

Az akut myeloid leukaemia gyógyszeres kezelése: Jelenlegi lehetőségek, jövőbeli kilátások

K

Az akut myeloid leukaemia gyógyszeres kezelése. Jelenlegi lehetőségek, jövőbeli kilátások

Absztrakt Az akut myeloid leukaemia heterogén betegség. A mutációs vizsgálatoknak köszönhetően genetikailag és molekulárisan is jellemezhető típusok váltak ismertté. Kezelése – az akut promyelocytás leukaemia kivételével – egyforma. Kezelésében több mint 40 éve a „3 + 7” protokoll a meghatározó. Míg a cytarabin dózisa az eltelt idő során nem változott, a daunorubicin adagjának növelése (90 mg/m2) a 60–65 év alatti, jó állapotú betegekben javította a túlélést. A 60 évnél idősebbek azonban az intenzív kemoterápiát általában rosszul tolerálják. Időskorban a kezelés nem kuratív, a cél a hosszabb túlélés és a megfelelő életminőség biztosítása. A szupportív kezelés mellett újabban a kis intenzitású terápia (azacitidin, decitabin) kerül előtérbe. Az innovatív terápiától a jövőben további javulás remélhető. Orv. Hetil., 2016, 157(22), 843–848

Domborzat hatása a talajnedvesség-forgalomra szőlőültetvényen

Összefoglalás A klímaváltozás hatására várhatóan nem csak a csapadék éves mennyisége, hanem az éven belüli eloszlása is változik, egyidejűleg megváltozhat annak az időszaknak a hossza, amelyben a talajok vízbefogadásra képesek. A talajnedvesség és csapadék idősoros adatok alapján vizsgálhatjuk a változó környezetei feltételek hatását a talajok vízgazdálkodására. Jelen tanulmányban 2017. június–2018. május közötti időszakban a talajnedvesség-tartalom alakulását vizsgáltuk két eltérő domborzati adottságú szelvényben (teraszon és lejtőn) a tokaji Nagy-hegy déli lejtőjén elhelyezkedő Szarvas-dűlő szőlőültetvényen. Összehasonlítottuk a két mérőhely talajnedvességforgalmát, valamint vizsgáltuk a csapadékesemények hatását. A teraszon lévő szelvény a csapadék jellemzően 65–99%-át közvetlenül befogadta, míg azonos csapadékeseményekre nézve ez az érték a lejtőn, az intenzívebb felszíni párolgás, valamint a felszíni lefolyás miatt csak 30–80%, szélsőséges esetben ennél is kisebb volt. Az egyes rétegekben mért nedvesség profilok adataiból következtettünk a beszivárgás dinamikájára, a vízáteresztés mértékére. Azt tapasztaltuk, hogy telített állapotú szelvény esetén a terasz erősen tömődött rétege a vártnál kevésbé akadályozta a nedvesség mélyebb rétegek felé terjedését. A teraszon lévő szelvény a tömődött rétegek ellenére összességében kedvezőbb vízháztartást biztosított, mint a meredek lejtő. A lejtő kedvezőtlen vízháztartását részben a nyári erőteljes párolgás, részben az egész évben jelentős felszíni lefolyás okozta. A szelvények vízkészletét 120 cm mélységig összegezve megállapítottuk, hogy a terasz teljes vízkészlete a vizsgált időszakban átlagosan több mint 20%-kal meghaladta a lejtőn feltárt szelvényét. Ez a különbség a nyári hónapokban 90–108 mm víztöbbletet jelentett a teraszon, a hasznosítható víz arányában kifejezve 62–88 mm-t. Nyáron, az eltérő száradás miatt augusztus végén volt a legnagyobb a terasz nedvességtöbblete (114 mm-rel), míg a téli–tavaszi időszakban az eltérő intenzitású feltöltődés okozott különbséget (legnagyobb eltérés: 159 mm). A vízkészletek téli–tavaszi feltöltődése szempontjából más-más időszakra volt érzékeny a két szelvény. A terasz fagymentes időszakban, december végére gyakorlatilag elérte a maximális vízkapacitását, s ezt kisebb ingadozásokkal megtartotta április elejéig, melyet a február–márciusi fagyos időszak sem befolyásolt. A lejtő szelvénye fokozatosan töltődött fel, vízkészlete december közepétől a jellemzően fagyveszélyes január–februári időszakban is növekedett, majd április elejére „tetőzött”, 30 mm-re megközelítve a terasz vízkészletét. A feltöltődés menetében tapasztalt eltérés azt mutatja, hogy a terasz vízkészlete a korai feltöltődés miatt nem érzékeny a jellemzően fagyos február–márciusi időszakra. A lejtő vízkészletének feltöltődése azonban jóval belenyúlik a potenciálisan fagyos időszakba, vízkészletének alakulását a fagyos napok számának változása jobban befolyásolja

Prospective evaluation of pulmonary toxicity in first line treatment of Hodgkin lymphoma patients

L

Myeloid sarcoma ritka megjelenése a mellékvesékben - egy eset kapcsán

Denne artikkelen undersøker hvordan voksne ser tilbake på sine opplevelser med å håndtere vold som de ble utsatt for av sine omsorgspersoner i oppveksten. Artikkelen bygger på kvalitative intervjuer med syv voksne i alderen 18 til 60 år som alle har vokst opp i hjem der en av omsorgspersonene gjentatte ganger har utøvd vold mot dem og andre i familien. Narrativ teori og sosiokulturell teori er benyttet som teoretiske perspektiver i analysen. Narrativ teori tar utgangspunkt i at mennesker skaper mening og sammenheng gjennom fortellinger, og perspektivet kan hjelpe oss til å forstå mer om deres opplevelser og forståelser av volden de opplevde som barn. Sosiokulturell teori handler om å forstå læring som noe som skjer i en sosial og kulturell kontekst. Begrepet «kontrakter» benyttes i sosiokulturell teori og handler om underforståtte avtaler som utvikles mellom mennesker. Ved å anvende dette begrepet er det også mulig å få øye på kontrakter mellom deltakerne som barn, den som utøvde vold, og andre i familien. Deltakerne beskrev hvordan de som barn fant måter å forhindre omsorgspersonen fra å utøve vold mot dem selv eller andre i familien på. Etter at en voldsepisode hadde funnet sted, var det en underforstått enighet om ikke å snakke om det som hadde skjedd. Dette ble en måte å normalisere situasjonen og reetablere vanlig hverdag på. Til tross for at det kunne gå lang tid mellom voldsepisodene, beskriver de som deltok i undersøkelsen hvordan de daglig kjente på uro for vold, og forsøk på å hindre dette fra å skje ble en del av hverdagslivet. I møte med barn og familier der vold utøves, kan profesjonsutøvere komme til å konsentrere oppmerksomheten rundt de enkelte voldsepisodene. En slik tilnærming kan overse at vold i hjemmet griper inn i barns hverdagsliv og gjør dem utrygge og vare for stemninger, også i de periodene der vold ikke forekommer. Vold i hjemmet endrer barns oppvekstbetingelser og griper inn i deres liv, også når vold ikke lenger er en del av deres hverdagsliv

WT1 Expression in Adult Acute Myeloid Leukemia: assessing its Presence, Magnitude and Temporal Changes as Prognostic Factors

L