Quality Management in Hospitals: Does it Contribute to High Quality of Care?

Health policy-makers all around the world are facing the problem of ever-increasing costs in health care. In additio n, the demand for high quality care is greater than ever. Since there is no indication that these trends will stop in the near future, the policy-makers have to find methods to mitigate these problems. One possible solution is the development of efficient quality strategies, including external quality assessment and improvement systems that focus on clinical effectiveness, the implementation of evidence based practice, patient safety programs and clinical audit. The aim of this paper is to identify and summ arize research studies which investigate the impact of different quality strategies and quality improvement methods on healthcare activities and outcomes, and to determine if these are effective clinical methods or not. For this reason, a systematic search was carried out in various databases. The literature suggests that having an external quality assessment system does contribute to better health care. However, most of the studies focus on accreditation alone, and only three relatively low sample studies compare accreditation with ISO certification. Related to clinical-effectiveness, limited relevant results were found. Health policy-makers should consider different quality models as valid methods to provide high quality of care in hospitals, but they should also be aware that the clinical effectiveness of these has not yet been proven. More outcome-oriented, high sample studies should be carried out which compare one technique to another and find out if some of them could be implemented simultaneously

A magyar futrinka (Carabus hungaricus Fabricius, 1792) elterjedése, természetvédelmi helyzete. (Nature conservation status of Carabus hungaricus in Hungary),

Cikkünkben összesítettük majd térinformatikai módszerekkel feldolgoztuk a magyar futrinka (Carabus hungaricus Fabricius, 1792) általunk fellelhető adatait. Intenzív élvefogó csapdázást végeztünk 47 magyarországi helyszínen. Ezek közül összesen 42 helyen észleltük a magyar futrinka jelenlétét, ebből 17 előfordulás újnak számít. Megállapítottuk, hogy hazánkban a magyar futrinka potenciálisan veszélyeztetett. A faj megőrzése érdekében további Natura 2000 hálózatba tartozó területeket volna célszerű kijelölni. A magyar futrinka legerősebb populációi homokpusztagyepekhez kötődnek, a sziklagyepi populációk jóval kisebb egyedszámúak és sérülékenyek. Tapasztalataink szerint a faj erős, nagy egyedszámú populációiból képesek példányok elvándorolni, és kedvező körülmények esetén ott megtelepedni

Characterization of lipid-A molecules by tandem mass spectrometry combined with chromatography

Világszerte a kórházak intenzív osztályain a vezető halálozási okok között szerepelnek a bakteriális véráramfertőzések. Ennek oka többek között az egyre kifinomultabb sebészeti, transzplantációs, immun- és kemoterápiás eljárások mind szélesebb körben való elterjedése, amelyek következményeként a legyengített immunrendszerrel rendelkező betegek bakteriális fertőzéseknek való kitettsége jelentős mértékben növekszik. Mi több, a multirezisztens baktériumtörzsek globális elterjedése révén növekvő tendenciát mutat a gyakran halálos kimenetelű szepszis (azaz a bakteriális fertőzésre adott szabályozatlan immunválasz) kialakulása. Normál körülmények között az emlős szervezetekben előforduló Gram-negatív baktériumok (pl: bélbaktériumok) pusztulása során, a belőlük felszabaduló unikális és heterogén szerkezetű foszfoglikolipideknek, az úgynevezett endotoxin molekuláknak döntő szerepük van a szervezet védekezőképességének fenntartásában. A véráramba jutva, az ott található immunsejtek felületén lévő, speciális molekuláris mintázatot felismerő receptorokkal (Toll-szerű receptor) kölcsönhatásba lépve, a gazdaszervezet számára előnyös immunfolyamatokat indítanak be. Ugyanakkor a túlzott mértékű kitettség (vérmérgezés) esetén súlyos szövődményeket előidéző endotoxémia alakul ki, aminek alapvető szerepe van az immunrendszer túlfokozott működésében, következésképp a kialakuló szepszis patogenitásában. Az endotoxinok emberi egészségre gyakorolt hatásának eme kettőssége révén jelentős kutatási potenciált rejtenek magukban mind az endotoxémia, illetve a szepszis kezelése, mind pedig az immunrendszernek az egyéb betegségek megelőzésében, leküzdésében való hatékony stimulálása terén (pl: vakcina adjuváns fejlesztés). Mindezekhez elengedhetetlen a pontos foszfoglikolipid szerkezetek és az általuk kiváltott immunológiai hatások kapcsolatának megismerése. A dolgozatban olyan új analitikai megközelítéseket mutatok be, amelyekkel eredményesen feltárhatjuk a Gram-negatív eredetű foszfoglikolipidek természetes heterogenitását, mennyiségi összetételét és az egyes molekulák pontos szerkezetét. Az endotoxin minták ilyen jellegű átfogó elemzése közelebb visz a gazdaszervezetben lévő immunrendszer aktiválásának és a bakteriális rezisztencia hátterének pontosabb megértéséhez

The distribution, habitat, and the nature conservation value of a Natura 2000 beetle, Carabus hungaricus Fabricius, 1792 in Hungary.

Carabus hungaricus Fabricius, 1792 usually inhabits sandy grasslands and dolomitic grass-lands in Hungary. It is listed in the Habitat Directive and it is a characteristic species of the Pannonian biogeographic region. This paper summarizes all available data (literature data, personal communications, all available museum specimens, original research) on the current distribution of Carabus hungaricus in Hungary making use of GIS. The most numerous populations of this carabid beetle live in Pannonic sand steppe biotopes, the most vulnerable of the dolomitic grasslands. In Hungary, Carabus hungaricus is a vulnerable species according to the IUCN criteria. Known habitat types, habitat preferences, cooccurring ground beetle species, and endangering environmental factors are discussed

A magyar futrinka (Carabus hungaricus Fabricius, 1792) hazai elterjedése és élőhelyei (Coleoptera: Carabidae)

Distribution and habitats of Carabus hungaricus Fabricius, 1792 in Hungary (Coleoptera: Carabidae) — Carabus hungaricus Fabricius, 1792 is a characteristic species of the Pannon Region, typically inhabiting sandy grasslands and dolomite grasslands in Hungary. Occurrences based on literature data, personal communications and all available specimens preserved in Hungarian collections are comprehensively listed. Most of the data are derived from specimens preserved in the Hungarian Natural History Museum, but also from several regional museums and amateur collectors. Specimen data are listed by counties. The history of the research on this species is critically reviewed in two sections: the historical data (from 1800, the first record to 1949) and the modern research (1950 to the present). Known habitat types, habitat preferences, seasonal activity, endangering environmental factors are discussed in details

Jelenkori folyóvizi felszínformáló tevékenység és a szabályozások hatásainak vizsgálata a Tiszán és a Maroson = Fluvial processes and the effects of river regulation works on the Tisza and Maros Rivers

A kutatás célja a meder és a hullámterek fejlődésének vizsgálata. Terveink szerint a méréseket a Tiszán és a Maroson végeztük volna, de később kiterjesztettük a Hernádra és a Drávára is. A mederfejlődést a meder morfometriai paramétereinek hosszútávú alakulása alapján mértük, és vizsgáltuk befolyásoló tényezőit is (vízállás-tartósság, vízjárás változás, partfal-állékonyság, növényzet, tektonizmus és emberi létesítmények). A kanyarulatfejlődést részletesebben vizsgáltuk, ugyanis a Tiszán egyre szűkebb és kisebb kanyarulatok alakultak ki, rontva a meder vízszállító képességét. A mederszelvény és a vízsebesség profilok alakulását árvizekkor és egy hidrológiai év során vizsgáltuk, megállapítva, hogy a meder a legmélyebb az áradó időszak végén, míg tetőzéskor megkezdődik az akkumuláció, amit az izotachok fel- és leszállása is alátámaszt. A hullámterek változásainak vizsgálatakor az akkumuláció mértékének meghatározására illetve az ezt befolyásoló tényezők vizsgálatára koncentráltunk. Megállapítottuk, hogy minden árhullám egyedi módon viselkedik, igen eltérő mennyiségű üledéket halmoz fel, bár a felhalmozott üledék mintázata és szemcseösszetétele hasonló. Hosszútávú akkumulációt az üledék vizsgálatával és DDM segítségével mértünk. Az akkumulációt befolyásoló növényzeti érdesség alakulását a 2006-os árvíz során sebességprofilok felvételével és hosszú távon is vizsgáltuk, megállapítva, hogy ez az egyik olyan kulcsfontosságú tényező, ami az árterek vízvezető képességét rontja. | The aim of the research was to measure the rate of active fluvial processes. Measurements were carried out on the Tisza, Maros, Hernád and Dráva Rivers. The long-term channel development was studied by morphometric parameters and its influencing factors were also evaluated (i.e. stage frequency, regime alterations, bank stability, vegetation, tectonism and human activity). Meander development was studied in details, as the bends of the Tisza tend to be narrower and smaller decreasing the water transport capacity of the channel. The cross-sectional changes and velocity profiles were evaluated during floods and within a hydrological year. Scour and velocity is the greatest in the end of the rising stage of a flood, but during the peak-flood period accumulation is dominant as the velocity profile shifts upwards. During the analysis of floodplain development the process of aggradation and its influencing factors were studied in details. Each flood is unique, as the amount of deposited sediment varied within great scale, however, the pattern and grain-size distribution of the sedimentation was similar. Long-term floodplain accumulation was measured using sediment profiles and DTM. Vegetational roughness as an influencing factor was evaluated by velocity measurements during the 2006 flood and by patch analysis. We concluded that vegetational roughness is the most important factor in decreasing the flood conductivity of the floodplains