Votívkéz és kanalacska. A Történeti Ötvösmű kiállítás (1884 február-május) judaikái

A kiállított tárgyak rekonstruálása alapján feltérképezhetjük, mit tartott bemutatkozásra méltónak a zsidó közösség, és hogyan értelmezték ugyanezt a kiállítást a szervező szakemberek. Tárgyleírásaik és tévedéseik alapján képet kapunk arról is, hogy mit és hogyan tudtak a zsidó vallásról

An enamel-painted glass bottle from a “Turkish pit” in Buda

The fragments of a high quality, enamel painted, blue glass bottle with the date 1671 on its shoulder were found in the Castle District of Buda, in a huge pit dated to the period of the Ottoman occupation. The shape of the object shows eastern influences, while its decoration is clearly western. The origin of the bottle is probably Transylvanian, based on its characteristics and a small group of parallels

Az alföldi barbaricum szarmata kori települései

On reçoit de nombreuses informations sur l’histoire et la culture des peuples d’autrefois pendant les découvertes. Dans mon mémoire, en passant en revue les sites sarmatiens, je voudrais vous donner un aperçu de la vie des Barbares qui ont vécu dans le voisinage des Romains. La matière archéologique des sites datant des 1er−4e siècles après J.-C. fournit les éléments de base de cette recherche. Les Sarmates, dont le nom désigne toute une série de peuples de steppe de langue iranienne, ont fait leur entrée dans le bassin des Carpathes dès le début du 1er siècle après J.-C. Les chercheurs sont d’accord sur le faitque leurs colonies n’ont paru qu’au 2e siècle, comme pourquoi ils ont longtemps conservé leur mode de vie nomade avant de s’adapter aux conditions environnementales de la plaine. Ils se sont installés sur des terrains qui offraient des conditions favorables à la vie, ainsi sur les rives de fleuves, sur des collines près d’eaux. La recherche a essayé de définir les caractères géographiques et chronologiques des colonies sarmatiennes, mais on doit garder une certaine réticence vis-àvis de leurs constations . C’est la position des fosses, des édifices, des excavations, des puits et des installations de chauffage qui définit la structure des colonies. Déterminer la fonction des objets divers n’est pas toujours facile, ce qui s’explique avec la dégradation des indices archéologiques. La structure des colonies sarmatiennes découvertes aux époques prénaturées est peu connue. Mai les fouilles dues à la construction des autoroutes ont fourni à la recherche un grand nombre de nouvelles indices. Son avantage a été qu’on a pu faire des fouilles sur de grandes surfaces, et par là, on a réussi à reconstruire les relations qui réunissaient les différentes parties de la colonie, et ainsi, déterminer leur fonction. Cependant on a rencontré une difficulté aussi: l’emplacement de la colonie et le lieu des fouilles devraient coïncider ce qui n’est pas toujours le cas

Votívkéz és kanalacska : a Történeti Ötvösmű kiállítás (1884 február-május) judaikái

A kiállított tárgyak rekonstruálása alapján feltérképezhetjük, mit tartott bemutatkozásra méltónak a zsidó közösség, és hogyan értelmezték ugyanezt a kiállítást a szervező szakemberek. Tárgyleírásaik és tévedéseik alapján képet kapunk arról is, hogy mit és hogyan tudtak a zsidó vallásról

Learning to Belong: An Autoethnography on Acculturation and Identity Negotiations

ABSTRACT The purpose of this research was to uncover my lived experiences that spanned two continents and four countries involving acculturation and subsequent re-acculturation. I have employed autoethnography to shed light on my experiences as an English Language Learner (ELL) in various linguistic, cultural and social environments while living, studying and working in Canada and the United States. I relied on rich narratives (Richardson, 2000) in the form of personal vignettes followed by intricate analysis and interpretation (Chang, 2008) to provide a layered account of my participation in different communities of practice (Wenger, 1998). The Methodology section presents an in depth portrayal of my deep reflexivity and constant dialoguing with my personal journal entries, vignettes, and additional data in the form of memoirs, autobiographies, and various life writings, as well as personal documents and artifacts that helped data triangulation. I also explored and included empirical literature that focused on autoethnography as a form of inquiry enabling me to connect and resonate with readers through various narrative expressions (Chang, 2008). The three main themes that emerged through illuminating my lived experiences in varied linguistic, cultural and social settings focus on my journey of learning to belong; Belonging through learning and academic achievements, Belonging through professional and educational constructs, and Belonging through multisensorial experiences. I employed Coelho’s (2016) acculturation framework to better understand my personal growth and Wenger’s (1998) social theory of learning to uncover my multiple social identities reflecting my diverse linguistic and cultural background. As a result, I could trace my steps of acculturation and uncovered the four tenets of my theory of belonging; Embracing my surroundings, Seeking out mentors, Active participation in all communities of practice, and Coming to terms with my multiple social identities. This study aims to resonate with audiences of adult ELLs who might uncover their strengths to best move forward and to achieve their dreams that help them feel academically grounded and as contributing members in various communities of practice. However, the circle of readers might be extended to both linguistically and culturally diverse educators as well as monolingual teachers who wish to become mentors and role models to those minority students who need to encounter strong individuals believing in them, so they can dare to hope and dream just like their classmates who are firmly grounded in their linguistic and cultural knowledge

Az első magyar nyelvű Felkl-glóbusz 1855-ben és megalkotói

Mindeddig a magyar szakirodalomban a Hunfalvy János által magyarított földgömbök között kereshettük a prágai Felkl cég gyártotta első magyar nyelvű glóbuszt (Ambrus-Fallenbüchl 1964; Füsi 1966; Klinghammer 1969, 1973, 1998, 2002, 2017; Irmédi-Molnár 1971; Papp-Váry 1983, 2007; Horváth 1986; Márton 2010a, b; Lovizer 2013). De az újabb cseh szakirodalom (Novotná 2017) is ugyanitt kutakodik, igaz, a magyar forrásokat (is) idézve. Ha mélyebben belegondolunk a kérdésbe, felvetődhet a gondolat: Miért is ne Gönczy Pál magyarított glóbuszai között bújna meg az első? Gönczy korai földgömbjei közül viszonylag keveset ismerünk. Tudjuk róla, hogy nemcsak a prágai Felkl-lel, de a berlini Schotte céggel (Papp-Váry 2013) is együttműködött magyar nyelvű földgömbök kiadásában.Érdekes adalékul szolgálhat azonban a kérdés vizsgálatakor Plihál (2016) azon megjegyzése is, hogy Felkl „vállalkozása kezdetén a glóbuszok nyomatai még részben Lipcsében készültek Hermann Kunsch nyomdájában, valamint Kutschera’s Steindr, Liebisch und Wagner lith. cégnél”. Ennek tükrében pedig a legutóbbi időkig több jelölt is „pályázhatott” az első helyre. Az utóbbi bő évtizedben napvilágot látott fizetős vagy szabad hozzáférésű virtuális gyűjtemények minden területen nagyban szolgálják a kutatásokat, és új ismeretek sorát köszönhetjük ezeknek. A megszülető eredmények azonban nem-csak a közzététel következményei, hanem annak is, hogy a közzétevők egy-egy ritkaságszámba menő anyaguk leírásával jutnak el új felfedezésekhez. Ha csak a nem túl gazdag – ma még mindösszesen 150 tételt bemutató – magyar Virtuális Glóbuszok Múzeuma (http://terkeptar.elte.hu/vgm) alig több mint 10 esztendős működését tekintjük, nyugodtan kijelenthetjük, hogy alapjaiban formálta át a hazai glóbuszkiadással, pontosabban a magyar nyelvű glóbuszok igen gyakran nem hazai kiadásával kapcsolatos ismereteinket, de rámutatott a nem magyarországi működésű, de magyar származású glóbuszkészítők tevékenységére is. Vajon Hunfalvy vagy Gönczy a nyerő ebben a „versenyben”? Egyikük sem! Látjuk majd, hogy mint oly gyakran az életben, a „nevető harmadik”, a magyar térképtörténetben mindeddig szinte ismeretlen Schirkhuber Móric a győztes. Jelen tanulmányukban a szerzők azt a kérdéskört vizsgálják, hogy milyen (oktatási) törvényi háttér serkentette a magyar nyelvű földgömbök nagyszámú megjelenését, valamint hogy glóbuszokat nagy példányszámban előállítani képes magyar gyártó akkoriban nem lévén, melyik külhoni kiadó az a 19. század második felében, amelyik az első magyar nyelvű földgömböt elkészítette, és kik voltak e glóbuszkiadás magyar résztvevői