A nyálmirigy hypofunctio aetiopathológiai jelentősége az orális és szisztémás megbetegedésekben különös tekintettel a Sjögren szindrómára = Etiopathological role of salivary gland hypofunction in oral and systemic diseases with special aspect to Sjögren`s syndrome

Hazai adatokat nyertünk a száj-és szemszáradás, és az azokkal kapcsolatos szubjektív panaszok gyakoriságáról. Összesen 600 személy adatait rögzítettük, ezek 34%-a panaszolt szubjektív szájszárazságot, és 7,5%-ban nyilatkoztak egyéb siccas tünetekről. A kérdezettek 21%-a szenvedett szubjektív xerophtalmiaban. A nyugalmi kevert nyál szekréciós rátája szignifikánsan magasabb volt férfiakban, mint nőkben, minden korcsoportban. A vizsgáltak 3.8 %-a szenvedett hyposalivatioban, ezek DMFT értéke és szájhygiéniája szignifikánsan rosszabb volt, mint a normosalivatios csoportban. A mély parodontalis tasakok száma személyenként nem mutatott szignifikáns eltérést az előbbi csoportokban. A nyugalmi, teljes nyálszekréció csökkenése volt mérhető a Sjögren szindrómás betegek vonatkozásában, míg a palatinalis szekréció nem különbözött a két csoportban. Megállapíthatjuk, hogy a vizsgált neuropeptidek szerepet játszhatnak a Sjögren szindrómában leírt szenzoros neuropathia kialakulásában Az IIM betegek esetében a jellemző szájnyálkahártya elváltozás a teleangiectasia volt. Kisnyálmirigyek vizsgálatakor PM/DM betegeknél legjellemzőbben az ultrastructuralis vizsgálatok a basal membran megvastagodását, és lamellaris szerkezetét mutatták. A szója táplálással létrehozott parotis hypertrophia modell vizsgálata az apoptosis irányában információkat nyújthat a humán parotisok hypertrophiájának megismeréséhez. | The aim of our study was to gain representative Hungarian data on prevalence of oral and ocular dryness. Altogether 600 persons were assessed, 34 % of them complained about subjective xerostomia, and 7.5% on other sicca symptomps. 21 % of them complained on subjective xerophtalmia. The resting whole salivary secretion rate was significantly higher in men than in women at every age groups. Regarding the dental status, DMFT value, and oral hygienic indices were significantly higher in the hyposalivation group. The frequency of the deep periodontal pockets didn't differ between the two groups. Although the resting, whole salivary secretion was lower in the Sjögren's group, the palatal secretion didn't differ between the two groups. Some examined neuropeptides can contribute to the pathogenesis of Sjögren's sy. in minor salivary glands in sensory neuropathy. In case of IIM patients the EM showed in minor salivary glands the thickening of capillary basal membrane, and lamellar structure of those. In soya feeding hypertrophy model we can examine the human parotid hypertrophy in the future

Study of the Intrinsic Fluorescence of a Highly Branched Cationic Dendrimer, Poly(Ethyleneimine) (PEI)

Poly(ethyleneimine) (PEI) is a weakly basic, synthetic, polycationic polymer, due to the presence of primary, secondary, and tertiary amino groups. The amino groups are responsible for the variety of applications of PEI (e.g., transfection, bioimaging, solar cell, etc.). Our study presents some new and reproducible methods for the quantification of molecular or mass concentration of highly branched PEI of different molecular weights (800-2000-25,000-750,000 MW PEI). In the course of the direct method, spectrophotometry and fluorometry were applied to determine the absorption and fluorescence of PEI dilution series. An increase in the MW at the same concentration produces a higher count number because of the higher number of amino groups in PEI molecules. The character of increment in fluorescence intensity is essentially different in the case of mass concentrations and molar concentrations. The increment of the fluorescence intensity related to the molar concentration is non-linear. In the case of mass concentration, the slope is linear. Moreover, their fluorescence is enhanced with the decrease in pH values. The spectrophotometry is a reliable method for measuring the quantity of PEI molecules in solution. Our data help in recognizing the detailed properties of PEI in dendrimer research

A nyálmirigyek szekréciós tevékenysége ép és kóros körülmények között, különös tekintettel a hyposalivatióval járó állapotokra. = Secretory function of salivary glands in normal and pathological conditions with especial regard to the hyposalivation

A nyálmirigyek dysfunktioja és struktúrális változásai következtében kialakuló hyposalivatio az idős korúak jelentős hányadát érinti. Primer Sjögren szindrómában (pSS) a labiális mirigyekben az SP, NPY, GAL immunreaktív (IR) idegrostok száma csökkent, míg a VIP, TH IR fokozódott. Csak a pSS mintákban volt kimutatható nagyszámú SP és NPY IR immunokompetens sejt. SS-ben a kevert nyál szekréció csökkenése ellenére a palatinális szekréció nem változott. Kiemelendő, hogy az AQP5 döntően a humán labiális mirigyek apikális plazma membránján lokalizálódik. A szekréció leállítása nem idézi elő az AQP5 translokációját. Gusztatorikus ingerlés 2-3-szorosra fokozza a kevert és a labiális nyál szekréciót. A labiális nyálban amiláz aktivitás detektálható, ami stimulációra fokozódik. NO patkány parotis amiláz szekrécióját nem befolyásolja. Sialadenektomia-t követően a kisnyálmirigyek funkcionális aktivitása fokozódik patkányoknál. A szájüregben ilyenkor is detektálható EGF in situ regeneráció lehetőségére utal. Nyers szója táplálás patkány parotis jelentős hypertrófiáját/hyperpláziáját idézi elő. Ez az új általunk leírt modell a parotisban zajló proliferáció mechanizmusának tanulmányozását segíti elő. A sejt proliferáció és az azt követő apoptózis közötti szoros összefüggés mutatható ki patkányok gl. parotisában | The majority of elderly population suffers from hyposalivation due to dysfunction and structural alterations of salivary glands. In labial glands of primary Sjögren?s syndrome the number of the SP, NPY, GAL immunoreactive (IR) nerve terminals was decreased, while the number of VIP and TH IR nerve fibres was increased. A large number of immunocompetent cells showed IR for SP and NPY in pSS. Despite the decrease in the flow rate of whole saliva in SS patients, palatal secretion was not changed. It was pointed out that AQP5 predominantly localized in the apical plasma membrane of human labial glands. Cessation of the secretion was not associated with translocation of AQP5 between intracellular structures and the apical plasma membrane. Gustatory stimulation resulted in a 2-3 hold increase of both whole and labial gland secretion. Amylase activity was detected in labial gland saliva which was further increased by stimulation. Amylase secretion does not appear to be modulated by endogenous nitric oxide. Functional activity of rat minor salivary glands was increased following ablation. Presence of EGF in the oral cavity of sialadenectomized animals suggests the existence of an in situ regeneration mechanism. Raw soy feeding induced marked hypertrophy/hyperplasia of rat parotid. Soy-hypertrophy is a valuable new model to understand the mechanism of parotid tissue proliferation. A close relationship has been established between parotid cell proliferation and subsequent apoptosis

Antimicrobial Silver-Polyethyleneimine-Polylactic Acid Polymer Composite Film for Coating Methacrylate-Based Denture Surfaces

To prepare an antimicrobial polymer composite composed of silver- (Ag-) polyethyleneimine- (PEI-) polylactic acid (PLA) in chloroform, for coating the mucosal surfaces of methacrylate-based dentures as a prospective therapy for denture stomatitis. The water-insoluble, tightly bound, hard, micrometre-thin, and colourless film exerts its effects by direct contact with the pathogens and via the active constituents (Ag, PEI, and Ag-PEI) released slowly into the mucosa’s salivary layer. Silver and PEI were blended at 140°C, then bound to PLA. The Ag-PEI complex was characterised by dynamic light scattering and transmission electron microscopy, and the Ag-PEI-PLA composite was examined by atomic force microscopy and micro-computed tomography. The characteristic was measured by atomic force microscopy (AFM) and micro-computed tomography (micro-CT). The quantity of water-soluble Ag-PEI complex released from the composite film was measured with gravimetry. The cellular physiological effects were analysed by impedimetry and computer-based morphometry using human gingival epithelial cells. A real-time cell proliferation assay revealed moderate toxic effects of Ag-PEI on the epithelium. The viscous Ag-PEI-PLA solution produced could be applied as a thin film on methacrylate surfaces. Active antimicrobial components (Ag, PEI, and Ag-PEI) were released from the hard, tightly bound Ag-PEI-PLA coating. This study’s findings verified the applicability of the antimicrobial Ag-PEI-PLA composite for coating the inner surfaces of acrylate dentures. Owing to the well-known antimicrobial effects of silver and PEI and the supplementary effects of chloroform, this composite provides a new therapeutic method for denture stomatitis that can be easily performed by dentists

Alimentáris eredetű kísérletes zsírmáj és adjuváns kezelése természetes eredetű bioaktív hatóanyagokkal = Alimentary induced fatty liver and adjuvant therapy with effective natural bioactive molecules

A redox-homeosztázis változása a citokinek és szabad gyökök változásával jár és számos intracelluláris jelátviteli utat befolyásolhat különböző májbetegségekben. A liofilizált cékla+répa készítmény (GPS Powder Kft. 1361/004/ 2003BFÁÉÉÁ) bioaktív komponensei, mint például a betain, betaninok, betaxantinok, flavonoidok, polifenolok, glutamin, β-karotin, vitaminok és folsav megváltoztathatják a különböző sejtfolyamatokat. Célok: A szerzők célul tűzték ki a cékla+répa liofilizált készítmény bioaktív hatóanyagai védőhatásának vizsgálatát experimentális zsírmájban. Módszer: Hím Wistar patkányokat etettek standard és zsírdús táppal (a standard tápot kiegészítették 2% koleszterinnel, 0,5% kólsavval és 20% napraforgóolajjal) és a kezelt csoportoknak az etetéssel együtt 0,1 vagy 1 g/ttkg/nap természetes készítményt adagoltak. Az indukálható ciklooxigenáz-2 enzim, az indukált nitrogén-monoxid-szintetáz és a tumornekrózis-faktor-α mRNS-szinteket molekuláris-biológiai módszerekkel határozták meg. A szabad gyököket, a H-donor-aktivitást, a redukálóképességet és a szabad SH-csoport-koncentrációt luminometriás vagy spektrofotometriás eljárással mérték. A mobilizálható metilcsoportokat túlnyomásos folyadék-kromatográfiával tanulmányozták. Eredmények: A nagyobb dózisú természetes készítmény jobban csökkentette az indukált szabadgyök-reakciókat, az indukálható ciklooxigenáz-2 enzim, az indukált nitrogén-monoxid-szintetáz és tumornekrózis-faktor-α mRNS-szintjeit, mind egészséges májszövetben, mind zsírmájban. Bár a kezelés nem gyakorolt szignifikáns változásokat az összes globális antioxidáns-paraméterre, zsírmájban a kezelés után megnövekedett mobilizálható metilcsoport-koncentrációkat észleltek és kedvező tendenciát találtak a máj redox-homeosztázisában is. Következtetések: A vártnak megfelelően a mérsékelt dózisú cékla+répa liofilizátum „funkcionális élelmiszernek” bizonyult az élelmi zsír által indukált experimentális zsírmájban. Lehetséges, hogy e kedvező hatás a klinikumban is hasznosulást nyerhet. Orv. Hetil., 2011, 152, 1035–1042. | Changes of redox-homeostasis generate cytokines, and free radicals influence many intracellular signaling pathways in different liver diseases. Liophylised table beet and carrot powder (GPS Powder Kft. 1361/004/2003BFÁÉÉÁ) containing bioactive components such as betaine, betanins, betaxanthins, flavonoids, polyphenols, glutamine, beta carotene, vitamins and folic acid may produce changes various cellular pathways. Aim: The aim of this study was to determine the protecting effects of bioactive agents of the liophylised table beet and carrot powder on fatty liver in a “short term” experiment. Method: Male Wistar rats were fed with chow with or without high fat (2% cholesterol, 0.5% cholic acid, 20% sunflower oil) and treated with 0.1 or 1 g/bwkg/day natural product for ten days parallel with the feedings. Cyclooxygenase-2, inducible nitric oxide synthase and tumor necrosis factor-α mRNA levels were determined using molecular biologic methods. Free radicals, H-donating activity, reducing power and free SH-group concentrations were determined by luminometry and spectrophotometry. Mobilized methyl groups were assayed by over pressure liquid chromatography method in liver homogenates. Results: It was found that the higher dose of the natural product better decreased the induced free radical reactions, cyclooxygenase-2, inducible nitric oxide synthase and tumor necrosis factor-α mRNA-levels both in normal and fatty liver tissues. Although treatments failed to exert significant changes in all global antioxidant parameters, mobilized methyl group concentrations were higher after treatments in fatty liver. Favorable tendencies were also noted in the redox-homeostasis of the fatty liver after treatment. Conclusions: As expected, lyophylised table beet and carrot proved to be a “functional food” in rats with alimentary fat induced fatty liver. It cannot be ruled out that this beneficial effect may have clinical relevance. Orv. Hetil., 2011, 152, 1035–1042

Evaluation of a novel magneto-optical method for the detection of malaria parasites

Improving the efficiency of malaria diagnosis is one of the main goals of current malaria research. We have recently developed a magneto-optical (MO) method which allows high-sensitivity detection of malaria pigment (hemozoin crystals) in blood via the magnetically induced rotational motion of the hemozoin crystals. Here, we evaluate this MO technique for the detection of Plasmodium falciparum in infected erythrocytes using in-vitro parasite cultures covering the entire intraerythrocytic life cycle. Our novel method detected parasite densities as low as approximately 40 parasites per microliter of blood (0.0008% parasitemia) at the ring stage and less than 10 parasites/microL (0.0002% parasitemia) in the case of the later stages. These limits of detection, corresponding to approximately 20 pg/microL of hemozoin produced by the parasites, exceed that of rapid diagnostic tests and compete with the threshold achievable by light microscopic observation of blood smears. The MO diagnosis requires no special training of the operator or specific reagents for parasite detection, except for an inexpensive lysis solution to release intracellular hemozoin. The devices can be designed to a portable format for clinical and in-field tests. Besides testing its diagnostic performance, we also applied the MO technique to investigate the change in hemozoin concentration during parasite maturation. Our preliminary data indicate that this method may offer an efficient tool to determine the amount of hemozoin produced by the different parasite stages in synchronized cultures. Hence, it could eventually be used for testing the susceptibility of parasites to antimalarial drugs

Clarithromycin nyálba történő kiválasztódásának vizsgálata

L

Ízlelőbimbók beidegzésének változása diabetes mellitusban patkányban | Innervation of papilla vallata in diabetic rats

Bevezetés: A diabetes mellitusban szenvedő betegek 10%-a kóros érzésről panaszkodik, amelyek között a leggyakoribb a fájdalom és az ízérzés zavara. Cél: A papilla vallatában lévő különböző neuropeptidtartalmú idegrostok változásainak vizsgálata diabeteses patkányokban. Módszerek: A szerzők streptozotocinnal indukált diabeteses patkányokban immunhisztokémiai módszerrel vizsgálták a papilla vallatában lévő neuropeptidtartalmú idegrostok mennyiségi változását. Eredmények: A substance P, galanin, neuropeptid-Y és vasoactiv intestinalis polipeptid tartalmú idegrostok mennyisége szignifikánsan megemelkedett (p<0,05) két héttel a kezelés után a nyelv nyálkahártyájában. A lymphocyták és hízósejtek száma szintén szignifikánsan megemelkedett. Az immunreaktív idegrostok főleg a hám alatt, a tunica propriában helyezkedtek el, de néhány rost behatolt a hámba is, és megfigyelhetők voltak intergemmalisan és intragemmalisan. A receptorsejtek nem mutattak immunjelzést az általuk vizsgált neuropeptidekre. Neuropeptid-Y és vasoactiv intestinalis polipeptid immunreaktív rostokat nem sikerült az ízlelőbimbókban kimutatni. Négy héttel a streptozotocin alkalmazása után a substance P, calcitonin gene related peptid és galanin immunreaktív rostok száma csökkent mind intergemmalisan, mind intragemmalisan. Amennyiben azonnal elkezdték az inzulinkezelést, akkor az immunreaktív idegrostok száma hasonló volt a kontrollhoz, azonban, ha csak a diabetes megjelenése után egy héttel kezdték el az inzulinkezelést, akkor az idegrostok mennyisége csökkent. Morfológiailag a papilla vallata nagyságában nem találtak különbséget a kontroll- és diabeteses patkányok között, de diabeteses patkányokban kevesebb ízlelőbimbót észleltek. Következtetés: Az immunreaktív idegrostok és hízósejtek megemelkedett száma valószínűleg a neurogén gyulladás következménye, ami maga után vonhatja a szájnyálkahártya károsodását és vasoconstrictiót okozhat. Az ízérzés zavarait a négy hete fennálló diabetes esetén az idegrostok degenerációja és számbeli csökkenése okozhatja. Orv. Hetil., 2013, 154, 443–448. | Introduction: Abnormal sensations such as pain and impairment of taste are symptoms of approximately 10% of patients having diabetes mellitus. Aim: The aim of the study was to investigate and quantify the different neuropeptide containing nerve fibres in the vallate papilla of the diabetic rat. Methods: Immunohistochemical methods were used to study the changes of the number of different neuropeptide containing nerve terminals located in the vallate papillae in diabetic rats. Diabetes was induced in the rats with streptozotocin. Results: Two weeks after streptozotocin treatment the number of the substance P, galanin, vasoactive intestinal polypeptide and neuropeptide Y immunoreactive nerve terminals was significantly increased (p<0.05) in the tunica mucosa of the tongue. The number of the lymphocytes and mast cells was also increased significantly. Some of the immunoreactive nerve terminals were located in the lingual epithelium both intragemmally and extragemmally and were seen to comprise dense bundles in the lamina propria just beneath the epithelium. No taste cells were immunoreactive for any of the investigated peptides. Vasoactive intestinal polypeptide and neuropeptide Y immunoreactive nerve fibres were not detected in the taste buds. For weeks after streptozotocin administration the number of the substance P, calcitonin gene related peptide and galanin immunoreactive nerve terminals was decreased both intragemmally and intergemmally. In case of immediate insulin treatment, the number of the immunoreactive nerve terminals was similar to that of the controls, however, insulin treatment given 1 week later to diabetic rats produced a decreased number of nerve fibers. Morphometry revealed no significant difference in papilla size between the control and diabetic groups, but there were fewer taste buds (per papilla). Conclusions: Increased number of immunoreactive nerve terminals and mast cells 2 weeks after the development of diabetes was the consequence of neurogenic inflammation which might cause vasoconstriction and lesions of the oral mucosa. Taste impairment, which developed 4 weeks after streptozotocin treatment could be caused by neuropathic defects and degeneration or morphological changes in the taste buds and nerve fibres. Orv. Hetil., 2013, 154, 443–448