A Gagea minima (L.) Ker Gawl. és a Dictamnus albus L. újrafelfedezése a Dél-Tiszántúlon, valamint további florisztikai adatok az Alföldről

A szerzők a 2011 és 2017 közötti időszakban az Alföldről gyűjtött floriszti­kai adataik közül az érdekesebbeket adják közre. A cikkben 49 faj, illetve hibridfaj előfordu­lását, élőhelyi körülmé­nyeit, esetenként a térségből ismert történetét mutatjuk be. További 13 faj esetében – azok természet­védelmi jelentősége miatt – a Magyarország edényes nö­vényfajainak elterjedési atlaszához (Bartha et al. 2015, a továbbiakban: „Flóraatlasz”) meg­jegyzések nélküli kiegészítéseket is közlünk. A tárgyalt adatok többsége a Gyula, Békéscsaba és Doboz térségében elterülő keményfás ligeterdőkből származik, emellett további szór­ványadatokat közlünk az Alföld számos pontjáról. Eredményeink közül legjelentő­sebbek a Dél-Tiszántúlról kipusztultnak vélt Dictamnus albus, illetve az „elfeledett” Gagea minima újra­felfedezése. Emellett több, az Alföld, illetve az adott közép- vagy kistáj flórájára új (pél­dául Draba muralis, Nicandra physalodes, Cystopteris fragilis), illetve regionálisan veszélyez­tetett faj adatát (például Inula helenium, Ophioglossum vulgatum) ismertetjük. Bemutatunk továbbá ritka gyomnövényeket (pél­dául Calepina irregularis, Cardamine impatiens), terjedő­ben lévő adventív fajokat (Chorispora tenella, Euphorbia maculata, Phytolacca americana, Ph. esculenta, Sicyos angulata), illetve az adott térségben feltűnően alultérképezett fajokat (pl.: Loranthus europaeus, Arabis hirsuta, Rumex confertus).</jats:p

Changes in the Distribution of European Mistletoe (Viscum album) in Hungary During the Last Hundred Years

Peer reviewe

Erdőtársulások és fafajaik átrendeződési lehetőségei a változó klímában

Kutatásunk sokrétű megközelítést tükröz. Honos fafajaink becsült reakciói alapján elemeztük őshonos fafajú erdőtársulásaink várható átrendeződését. Az elméleti becsléseket összedolgoztuk az újulatra és mortalitásra vonatkozó terepi vizsgálatok eredményeivel. Potenciális, invázióbiológiai szempontból alacsony kockázatú cserefafajokat kerestünk a várhatóan visszaszoruló fafajaink esetleges helyettesítésére. A honos és inváziós fafafajok esetében országos adatokon nyugvó, cserefafajok esetében európai léptékű modellezéssel is becsültük a fajok potenciális és prognosztikus elterjedését. Potenciális természetes erdőtársulás (PTE) adatbázist építettünk fel az ország erdőterületeire az Országos Erdőállomány Adattár alapján, a jelenre és jövőre vonatkozóan egyaránt. Eredményeink alapján az erdő- és erdőssztyep-társulások esetében egyaránt a magas összetételi (elegyesség) és szerkezeti diverzitás (gyepekkel, cserjésekkel mozaikoló állományok) jelenthet nagyobb alkalmazkodóképességet. A kiválasztott tájidegen fafajok alkalmazására csak az új körülmények között is vitális, őshonos taxonok és az általuk alkotott (akár újszerű) társulások által nyújtott lehetőségek kimerülését követően kerülhet sor

Explaining variability in the production of seed and allergenic pollen by invasive Ambrosia artemisiifolia across Europe

To better manage invasive populations, it is vital to understand the environmental drivers underlying spatial variation in demographic performance of invasive individuals and populations. The invasive common ragweed, Ambrosia artemisiifolia, has severe adverse effects on agriculture and human health, due to its vast production of seeds and allergenic pollen. Here, we identify the scale and nature of environmental factors driving individual performance of A. artemisiifolia, and assess their relative importance. We studied 39 populations across the European continent, covering different climatic and habitat conditions. We found that plant size is the most important determinant in variation of per-capita seed and pollen production. Using plant volume as a measure of individual performance, we found that the local environment (i.e. the site) is far more influential for plant volume (explaining 25% of all spatial variation) than geographic position (regional level; 8%) or the neighbouring vegetation (at the plot level; 4%). An overall model including environmental factors at all scales performed better (27%), including the weather (bigger plants in warm and wet conditions), soil type (smaller plants on soils with more sand), and highlighting the negative effects of altitude, neighbouring vegetation and bare soil. Pollen and seed densities varied more than 200-fold between sites, with highest estimates in Croatia, Romania and Hungary. Pollen densities were highest on arable fields, while highest seed densities were found along infrastructure, both significantly higher than on ruderal sites. We discuss implications of these findings for the spatial scale of management interventions against A. artemisiifolia

Analysis of the Transdanubian region of Hungary according to plant species diversity and floristic geoelement categories

The aim of this study was to describe the proportion of floristic geoelements and plant biodiversity in the macroregions of Transdanubia. The core data source used for the analysis was the database of the Hungarian Flora Mapping Programme. The analysed data were summarized in tables and distribution maps. The percentage of continental elements was higher in dry areas, whereas the proportion of circumboreal elements was higher in humid and rainy parts of Transdanubia. According to the climatic zones, the highest value of continental geoelement group occurred in the forest-steppe zone. The plant species diversity and geoelements were analysed also on a lower scale, with Transdanubia specified into five macroregions. The highest diversity values were found in the Transdanubian Mountain and West-Transdanubian regions because of the climatic, topographic, and habitat diversity

Hidden on the shore for half a century: actual distribution of Schoenoplectus pungens (Cyperaceae) in Hungary

Schoenoplectus pungens is a little-known member of the Hungarian flora, where it is considered very rare. In recent years it was found in several locations, mostly in disturbed, anthropogenic habitats along the southern coast of Lake Balaton. Its historical and actual distribution in Hungary are presented, based on the revision of the literature data and the relevant Hungarian herbaria. Despite the extensive habitat destruction in its former locations, it has survived in manmade habitats in settlements, e.g. beaches, ditches, and mowed lawns, where mostly small, scarcely flowering individuals develop. These populations can be very inconspicuous and could therefore be passed unnoticed during previous field studies. We also emphasize that the fl ora of the southern coast of Lake Balaton needs additional study, and that in the anthropogenic habitats of the settlements further populations of S. pungens and other rare or declining species may be found

Erdőtársulások és fafajaik átrendeződési lehetőségei a változó klímában

Kutatásunk sokrétű megközelítést tükröz. Honos fafajaink becsült reakciói alapján elemeztük őshonos fafajú erdőtársulásaink várható átrendeződését. Az elméleti becsléseket összedolgoztuk az újulatra és mortalitásra vonatkozó terepi vizsgálatok eredményeivel. Potenciális, invázióbiológiai szempontból alacsony kockázatú cserefafajokat kerestünk a várhatóan visszaszoruló fafajaink esetleges helyettesítésére. A honos és inváziós fafafajok esetében országos adatokon nyugvó, cserefafajok esetében európai léptékű modellezéssel is becsültük a fajok potenciális és prognosztikus elterjedését. Potenciális természetes erdőtársulás (PTE) adatbázist építettünk fel az ország erdőterületeire az Országos Erdőállomány Adattár alapján, a jelenre és jövőre vonatkozóan egyaránt. Eredményeink alapján az erdő- és erdőssztyep-társulások esetében egyaránt a magas összetételi (elegyesség) és szerkezeti diverzitás (gyepekkel, cserjésekkel mozaikoló állományok) jelenthet nagyobb alkalmazkodóképességet. A kiválasztott tájidegen fafajok alkalmazására csak az új körülmények között is vitális, őshonos taxonok és az általuk alkotott (akár újszerű) társulások által nyújtott lehetőségek kimerülését követően kerülhet sor

Lékek növényzetét meghatározó tényezők vizsgálata különös tekintettel a mikroklímára

Különböző magyarországi erdőállomány-típusokban kialakított, 12 lék mikroklíma mérőhálózatának adatelemzése alapján lineáris összefüggést találtunk a lékméret és egyes napi meteorológiai paraméterek között. Az állományban és a lékekben mért adatok összevetése az Országos Meteorológiai Szolgálat legközelebbi meteorológiai állomásának adataival szintén szabályos eltéréseket mutat. Az eredmények lehetőséget kínálnak egyes klímaparaméterek, pl. napi maximum és minimum becslésére különböző méretű lékekben és a környező állományokban, a szabványos meteorológiai megfigyelések alapján. 109 lék esetében vizsgáltuk, hogy a lékek jellemzői hogyan állnak összefüggésben a fajdiverzitással. Arra is választ kerestünk, mennyire érzékenyek az újulat fajai a lékeken belüli mikroklíma grádiensekre. A lékek korának és méretének hatása az egyes szociális magatartás típusok szerint eltérő, a lékek formája az újulat fajgazdagságára hat. A FAI (Forest Aridity Index) és a diverzitást jellemző változók között pozitív összefüggés mutatható ki. Az újulat léken belüli pozícióját vizsgálva megállapítható, hogy az összesített fajszám, egyedszám és effektív fajszám a lékek közepén a legmagasabb. A lékek üdébb részeit jellegzetes mezofil fafajok újulatának megjelenése indikálja