Szingularitás és szolidaritás. Az egyenlőség és az együttműködés lehetőségei az individualizálódott társadalmakban

A tanulmány célja olyan nyugati – túlnyomórészt francia – társadalomelméleti koncepcióknak a bemutatása, melyek a szolidaritás kérdésköréhez kapcsolódóan elméleti és fogalmi fogódzókat és kiindulópontokat nyújthatnak egy, a későbbiekben elkészülő hazai kutatás számára. Az integráció, a társadalmi egyenlőtlenségek és az igazságosságkoncepciók témakörére fókuszáló vizsgálódás többek között Pierre Rosanvallon, François Dubet, Danilo Martuccelli és Alain Ehrenberg kortárs koncepcióit értelmezi. A tanulmány első felében a szolidaritás csökkenéséhez és az egyenlőtlenségek növekvő elfogadásához vezető strukturális és mentalitásbeli változásokat veszem számba, mikro- és makromegközelítéseket egyaránt felhasználva. A szöveg második fele a szolidaritás erősítésének és az egyenlőségeszme újragondolásának lehetséges módjait járom körül. A francia solidarité a köznyelvben alapvetően és eredetileg a személyek közötti kölcsönös felelősséget jelenti. A 19. század elejétől kölcsönös erkölcsi és jogi kötelezettséget, illetve a fiziológiában egységek között szükségszerű kapcsolatot is jelentett, azaz mai értelemben vett funkcionális összefüggést. A tanulmány a szolidaritás (magyar nyelvben is bevett) jelentésének e két csapásirányán indul el, noha e kettő nyilvánvalóan összefügg egymással és nincs is mindig értelme a különválasztásukra törekedni

A francia családszociológia és a későmodernitás identitás-diskurzusa

Franciaországban a kortárs családszociológiát tárgyaló elméleti írások, valamint a többi társadalomtudományi diszciplína elemzései számos egyezést mutatnak. A családszociológiának is szembesülnie kell az általános (család)szociológiai elméletek hiányával, ill. ezek szükségességének vagy szükségtelenségének, a mikro- és makroszintek összeillesztésének, a kvantitatív és kvalitatív kutatások komplementaritásának kérdésével. A diszciplína sajátossága ugyanakkor, hogy a szociológiai szakirodalomban a családszociológiai vonatkozás sokszor közvetett, mivel a család gyakorta válik általános szociológiaelméleti reflexiók példatárává. A család úgy a személyes identitás felépítésének, mint a társadalmi változások bemutatásának privilegizált terévé vált, mely valószínűsíthetően nem kevés szerepet játszott – és játszik – a családszociológia diszciplinájának újrafelvirágzásában. Kifejezetten francia sajátosság, hogy a későmodernitás problémáit szakszociológusok – elsősorban ifjúság-, iskola- és családszociológusok tárgyalják, akik empirikus kutatásaik során szembesültek azzal, hogy a jelen társadalmi folyamatainak leírásához elavult és elégtelen elméleti háttér és fogalmi apparátus áll rendelkezésükre. Ezért ezek az – individuum-szociológiáknak nevezett irányzat alá besorolható – szociológusok többféle középszintű elméletet és újszerű módszertani eljárást dolgoztak ki az elmúlt időszakban a későmodernitás jelenségeinek értelmezésére s egyszersmind leírására. A következőkben az irányzat két meghatározó családszociológusának – Jean-Claude Kaufmann-nak és François de Singlynek – ezirányú törekvéseit, illetve az identitást középpontba állító néhány család- és ifjúságszociológiai művet ismertetek

A generációs mélyszegénység kialakulása és hatása a családok működésére : Egy település tapasztalatai alapján = The impact of poverty on family functioning

A cikk egy szegénységben élő közösség életének jellemzőit mutatja be. E közösség legfontosabb rendezőelve a puszta megélhetés megteremtése. Ez lefoglalja fizikai és mentális kapacitásuk jelentős részét. A létért való küzdelem, a bizonytalanság mentális állapotuk romlásához vezet. A társadalmi intézményekkel laza a kapcsolatuk, bizalmatlanok. Alacsony az önértékelésük, kívülről várják a segítséget. A társadalom elfordult tőlük, gyengült a szolidaritás. Gyakoriak a súlyos, kezeletlen betegségek, a korai halál. Az iskolai karrierjük korán megszakad, ezért a lányok már gyermekkorban megszülik gyermekeiket. Helyzetük generációkon át halmozottan termelődik újra. | The article describes the life of a community living in poverty. Their main organizing principle is to create a bare living. This takes up a significant part of their physical and mental capacity. The struggle for existence and the uncertainty lead to a deterioration of their mental state. They have a loose relationship with social institutions and tend to be distrustful. They have low self-esteem and as result they seek help from the outside. Society has turned its back on them. Solidarity is weakened. Serious, untreated illnesses and premature death are common among them. Their school careers are interrupted at a young age. Consequently, girls tend to become mothers at an early age. Their situation is reproduced over generations affecting more and more people

Resistance to QoI Fungicide and Cytochrome b Diversity in the Hungarian Botrytis cinerea Population

K