Synthesis of the extracellular domain of GLP-1R by chemical and biotechnological approaches

The extracellular domain of the glucagon-like peptide-1 receptor, GLP-1R, is responsible for the binding of GLP-1, and a handful of additional agonists (such as exenatide, lixisenatide, and liraglutide) used daily for treating type II diabetes mellitus. Lead discovery and optimization, however, require binding studies, which, in turn, necessitate the total synthesis of GLP-1R, comprising 108 residues. A protein domain of 10–15 kDa size could be obtained either by expression in E. coli or by ligating solid-phase peptide synthesis (SPPS)-made fragments. However, direct overexpression fails to give a properly folded protein, as GLP-1R forms an inclusion body, which fails to refold due to improper disulfide pairing. Several bacterial strains, constructs, and fusion partners were probed and it was found that only co-expression with MBP gave a 3D-fold allowing the native disulfide bond pattern formation. Some fusion partners can act as covalently linked or in situ chaperones for guiding the refolding of GLP-1R toward success. Therefore, the bottleneck to preparing GPCR extracellular domains is the correct pairing of the Cys residues. As a proof-of-concept model, nGLP1-R was made by SPPS to form the purified full-length polypeptide chain, subjected to self-guided or spontaneous Cys pairing. However, the formation of correct SS-pairs was lagging behind any protocol in use support, and the bottleneck of large-scale protein production relies on the risky step of proper refolding, which is sometimes possible only if a suitable fusion partner effectively helps and catalysis of the correct disulfide formation

A Kovács-tarkalepke (Melitaea telona kovacsi Varga, 1967) (Lepidoptera: Nymphalidae) diszperziós képességének és élőhelyválasztásának vizsgálata az Aggteleki-karszt területén

A Kovács-tarkalepke (Melitaea telona kovacsi) egy pontomediterrán faj szubendemikus, természetvédelmi szempontból fontos, védett alfaja. Elterjedése jelentősen csökkent és fragmentálódott az utóbbi évtizedekben. Populációinak megőrzését célzó kezelések kidolgozásához fontosak ezek biológiai sajátságaira, mint a tápnövény- és élőhelyválasztásra, a diszperziós képességre és mozgásmintázatra vonatkozó ismeretek. Ezek tisztázásának eddig akadálya volt, hogy a közelrokon nagy tarkalepkétől (Melitaea phoebe) való faji különállóságát csak a legutóbbi években tisztázták. 2009 májusában 4 alkalommal 10 mintavételi helyen 307 M. telona kovacsi és 139 M. phoebe egyedet jelöltünk meg, amelyek 12%-át sikerült visszafognunk. Felmértük a mintavételi területeken a lárvális tápnövény (Cirsium pannonicum) és a legfontosabb nektárforrás (Dianthus pontederae) denzitását. Eredményeink azt mutatják, hogy a M. telona kovacsi egyedei kevéssé helyhez kötöttek, számukra az egymástól több száz méterre levő foltok is elérhetőek, azonban nagy sűrűségben csak ott fordulnak elő, ahol a lárvális tápnövény magas denzitású. Ezeken a mintavételi helyeken az ubiquista M. phoebe aránya alacsony volt, míg a degradáltabb gyepeken magasabb. Adataink arra engednek következtetni, hogy az élőhelyválasztásnál a legfontosabb a lárvális tápnövény magas denzitása, míg a nektárforrás jóllehet fontos, de a lárvális tápnövénnyel szemben másodlagos jelentőségű