Az utódgondozási rendszer szerepe a függőcinege ivari allokációjában = The role of parental care in sex allocation of Penduline Tits

A kutatasunk fo celja a fuggocinegek ivari konfliktusanak vizsgalata volt, specifikusan annak felmerese, hogy az ivari konfliktus hogyan befolyasolja a szex allokaciot. Tobb lenyeges lepest tettunk a celok elerese fele. Egyreszt, egy terepi vizsgalatsorozatban kumutattuk, hogy a himek szemcsikjanak merete es kondiciioja befolyasolja a szulok utodgondozo viselkedeset. Masreszt, egy aviariumi kiserletben tesztetunk 2 jelleget amik varhatoan szerepet jatszanak a tojok parvalasztasaban. Harmadreszt, becsultuk a himekl es nostenyek szaporodasi sikeret, es kimutattuk, hogy a neme erdeke ellentetes. | The objectiove of the project was to investigate sexual conflict in penduline tits, specifically, to assess the implication of this conflict for sex allocation. We made important advances to achieve this objective. First, carried out a series of field investigations that identified the eye-stripe size of males and their body condition as traits involved in parental decision. Second, in an aviary we tested 2 putative traits involved in female choice. Finally, we quantified the reproductive success of male and female penduline tits, and showed their antagonistic interest

Sexual conflict and consistency of offspring desertion in Eurasian penduline tit Remiz pendulinus

Background: The trade-off between current and future parental investment is often different between males and females. This difference may lead to sexual conflict between parents over care provisioning in animals that breed with multiple mates. One of the most obvious manifestations of sexual conflict over care is offspring desertion whereby one parent deserts the young to increase its reproductive success at the expense of its mate. Offspring desertion is a wide-spread behavior, and its frequency often varies within populations. We studied the consistency of offspring desertion in a small passerine bird, the Eurasian penduline tit Remiz pendulinus, that has an extremely variable breeding system. Both males and females are sequentially polygamous, and a single parent (either the male or the female) incubates the eggs and rears the young. About 28–40% of offspring are abandoned by both parents, and these offspring perish. Here we investigate whether the variation in offspring desertion in a population emerges either by each individual behaving consistently between different broods, or it is driven by the environment. Results: Using a three-year dataset from Southern Hungary we show that offspring desertion by females is consistent between nests. Male desertion, however, depends on ambient environment, because all males desert their nests early in the season and some of them care late in the season. Therefore, within-population variation in parental care emerges by sexually different mechanisms; between-individual variation was responsible for the observed pattern of offspring desertion in females, whereas within-individual variation was responsible for the observed pattern in males. Conclusion: To our knowledge, our study is the first that investigates repeatability of offspring desertion behavior in nature. The contrasting strategies of the sexes imply complex evolutionary trajectories in breeding behavior of penduline tits. Our results raise an intriguing question whether the sexual difference in caring/deserting decisions explain the extreme intensity of sexual conflict in penduline tits that produces a high frequency of biparentally deserted (and thus wasted) offspring.

Egy inváziós faj, a Solidago gigantea Aiton által kolonizált mocsárrétek diverzitása és fajkompozíciós koordináltsága

Számos vizsgálat történt korábban a Solidago gigantea Aiton elterjedtségével, ökológiai és növényélettani tulajdonságaival kapcsolatban, azonban a faj inváziójának cönológiai következményei kevéssé ismertek. Mocsárréti társulások diverzitását és belső koordináltságát hasonlítottuk össze, magas aranyvesszővel különböző mértékben fertőzött területeken. Hat, eltérő mértékben kolonizált gyepterületet vizsgáltunk, melyek közül kettő referenciaterületként is szolgált. Állományonként 8‒8 db 5 m hosszú transzszektet mintavételeztünk. Ezek mentén 100 db egymást érő 5 cm × 5 cm-es mikrokvadrátban rögzítettük a fajok jelenlétét. Az állományok belső szervezettségét és koordináltságát a diverzitás és az egyenletesség állományon belüli szóródásával (CV%) és a mintavételi egységek állományon belüli átlagos cönológiai hasonlóságával jellemeztük. A S. gigantea gyakorisága jelentősen különbözött a mintaterületeken, és mennyiségének növekedésével összefüggésben változtak az állományok cönológiai jellemzői: csökkent a diverzitás és a koordináltság. Különböző cönológiai jellemzőket összehasonlítva megállapítható, hogy az átlagos viselkedést kifejező alfa diverzitás és egyenletesség kevésbé érzékenyen mutatják az inváziós faj okozta degradációt, mint e jellemzők béta diverzitást is jelentő relatív szórása (CV%). Eredményeink szerint a cönológiai koordináltság állományon belüli változása (jelen esetben csökkenése) egyszerűen mérhető és jó indikátora az inváziós faj okozta cönológiai változásoknak

Kína elöregedő társadalma – Belső kihívások, lehetséges megoldások

Kína a világ legnépesebb országa és a legnagyobb elöregedő társadalom a világon. A kínai kormány 1979-ben vezetett be családtervezési programot, amelynek értelmében a többségi társadalmat alkotó han nemzetiségű párok számára egy gyermek vállalása volt megengedett. Az elmúlt majd négy évtizedben ez a rendelkezés érintetlen maradt. A program bevezetésekor Kína teljes népességének mindössze 5%-a volt 65 év feletti. Ez a szám napjainkra elérte 9%-ot, amely körülbelül 123 millió ember. Az eltelt időszakban a születések száma a felére csökkent, amelynek már jól látható jelei voltak az elmúlt két évtizedben, a munkaerő létszáma pedig csökkeni kezdett. 2015-ben a munkaképes korúak létszáma rekordnak számító 4,87 millió fővel csökkent, túllépve az azt megelőző évi 3,71 milliós nagyságrendet, ami összességében azt eredményezte, hogy egymást követő három évben (2013–15) folyamatosan csökkent a munkaképes lakosság létszáma, a Kínai Nemzeti Statisztikai Hivatal (Chinese National Bureau of Statistics) adatai szerint. Az öregedő társadalom lehet az első jele avagy egyik oka a gazdaság lassulásának, mert komoly munkaerő létszám csökkenést okozott, miközben a növekvő színvonalú átlagkeresetek csökkentik a versenyképességet más munkaerő intenzív országokkal szemben. Válaszként az alacsony termékenységre és az öregedő népességre a kínai kormány engedélyt adott a korábbi szabályozás megváltoztatására és bevezette a „2 gyermek politikát”, tehát engedélyezte két gyermek vállalását. Az egyensúlyozás a gazdasági növekedés és az öregedő társadalom között szükségessé teszi a friss innovatív stratégiák, programok és politikai döntések alkalmazását a döntéshozóktól. Az öregedés egy újfajta problémakör, amellyel egyre több országnak kell már most vagy a jövőben szembesülnie. Ez az áttekintés megkísérli bemutatni és elemezni a kialakult helyzetet, a jövőbeni lehetőségeket, kritikai elemzést nyújtani a kínai kormány stratégiáiról, a szociális és strukturális akadályok leküzdéséről