A munkavállalói siker és az elérését támogató szervezeti karriermenedzsment-eszközök

A tanulmány célja, hogy korábbi kutatások alapján bemutassa, milyen értelmezéseket párosíthatnak a munkavállalók a siker fogalmához. Ezek alapján ajánlást kíván adni a szervezetek számára, milyen karriermenedzsment-eszközöket érdemes alkalmazniuk, hogy dolgozóikat hozzásegítsék saját sikerük eléréséhez. A sikert lehet külső, objektív mutatókkal mérni, mint például a fizetés, az előléptetés, a nagyobb jövedelem és a növekvő elismerés. Ezek elérésében olyan karriermenedzsment-eszközök segíthetnek, mint például az utánpótlási programok, vagy a karriertervek készítése. A belső, szubjektív szemlélet pedig azt mondja, hogy a siker az egyén érzéseiben jelenik meg, például örömként vagy elégedettségként. A változatos munkafeladatok, vagy a projektmunkák révén a dolgozónak új, élvezetes feladatokban lehet része. Bizonyos karriermenedzsment-eszközök támogathatják mind a két típusú siker realizálását, úgy, mint például a képzési lehetőségek, a mentoring vagy a coaching programok

A közgazdászhallgatók reális vagy irreális bérvárakozásait befolyásoló tényezők és a munkatapasztalat összefüggései

Tanulmányunk a közgazdász egyetemi hallgatók bérvárakozásaival foglalkozik, ezen belül is a tapasztalatok befolyásoló szerepével. A közgazdaságtanban fellelhető béregyenletek között számos olyan változat található, amely magyarázó változóként építi be a modellbe a szakmai gyakorlattal eltöltött évek számát. A tapasztalattal hosszú távon jellemzően bérnövekmény keletkezik. Azt vizsgáljuk, hogy az egyetemisták első munkatapasztalatai miként hatnak az általuk (el)várt keresetek mértékére. Kutatási kérdésünk azt volt, hogy vajon az első néhány hónapos, féléves vagy akár egyéves szakmai gyakorlat kimutathatóan megnöveli-e a bérvárakozásokat (azaz rövid távon is érvényesül-e ez a jelenség), vagy nincs szignifikáns hatással, esetleg fordított hatással lehet a várakozásokra. Az elemzéshez a Pécsi Tudományegyetemen 2022-ben lefolytatott kérdőíves kutatás (296 fős minta) eredményeit használtuk fel.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: J24, J31, E24

Organizational Career Development Tools for the 21st Century

Az elmúlt egy-két évtizedben megkérdőjeleződött, hogy szükséges, vagy érdemes-e a szervezeteknek szerepet vállalniuk alkalmazottaik karriermenedzselésében. Köszönhető ez a meggyengült munkavállalói-munkaadói kapcsolatoknak, illetve a szervezeteken átívelő karrier utaknak (Cappelli – Keller, 2013). A megváltozott dolgozói-munkáltatói viszony mindenképpen azt indokolja, hogy érdemes átgondolni a karrierfejlesztési gyakorlat tartalmát. Több ízben is szóba kerül a különböző földrajzi területekről származó szakirodalmakban, hogy manapság az egyének szeretik maguk irányítani sorsukat, valamint sokkal fontosabbá vált számukra, hogy foglalkoztathatóságukat növeljék, mint hogy hosszútávon stabil munkahelyük legyen. Viszont azzal a véleménnyel is találkozhatunk, hogy bár úgy tűnik, a szervezetek szava egyre kisebb ebben az ügyben, nem biztos, hogy ez ténylegesen így is van. Számos kutatás azt igazolja, hogy a munkahelyváltás legfőbb oka a karrierlehetőségek hiánya, a munkavállalók nem látják karrierlehetőségeiket munkaadójuknál, nem kapnak megfelelő tájékoztatást azokról (Pl.: Hedge – Rineer, 2017). A munkáltatónak még mindig nagy szerepe van abban, hogy a munkavállaló miként tudja karrierjét fejleszteni, hiszen ő kínálja a lehetőségeket hozzá. Az alkalmazott karrierfejlesztési módszerek kapcsán is változások figyelhetők meg az elmúlt évtizedekben. A szervezetek a tradicionális top-down karrierfejlesztési megoldások helyett sokkal inkább az egyének fejlesztését és foglalkoztathatóságát jobban támogató technikákat alkalmaznak (De Vos – Cambre, 2016). A legfrissebb szakirodalmi vélemények további változtatásokat javasolnak (pl.: Nagy et al., 2018 vagy Bagdadli – Gianecchini, 2019), mert úgy vélik az alkalmazandó eszközök listája nem teljes és naprakész. A manapság előtérbe került munkavállalói igényeket – pl.: munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtés, rugalmas foglalkoztatás – jobban szolgáló megoldások használatát, vagy kifejlesztését szorgalmazzák. Az említett jelenségek nyomán a doktori kutatásom során elemeztem a 21. századbeli szervezeti karrierfejlesztési gyakorlat tartalmát és alkalmazott eszközeit

A karriersikeresség vizsgálata a gazdálkodási területen frissen végzettek körében

A felsőoktatás és a munkaerőpiac illeszkedése fontos követelmény a felsőoktatási intézményekkel szemben. Ennek mérésére számos megközelítés létezik, jelen tanulmány a frissdiplomások objektív és szubjektív karriersikerességének befolyásoló tényezőit helyezi középpontba. Az empirikus kutatás a 2011 és 2014 közötti Frissdiplomás-adatbázis alapján 4515, gazdaságtudományi területen frissen végzett hallgató válaszainak elemzésére épül. A karriersikerességet a Diplomás Pályakövető Rendszer változói alapján mind objektív, mind szubjektív dimenziókat magában foglaló koncepcionális modellel, OLS-regresszió segítségével mértük. Az eredmények azt mutatják, hogy a végzettek szubjektív szempontból sikeresebbek, mint objektív szempontból, ami azt jelzi, hogy nem elegendő az objektív tényezőket vizsgálni, hanem a szubjektív dimenziót is elemezni kell. Ez alapján – illetve az egyéb befolyásoló tényezők figyelembevételével – a felsőoktatási intézményeknek nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a szubjektív sikerességet nagyobb mértékben meghatározó „puha készségek” fejlesztésére. Journal of Economic Literature (JEL) kód: I23, J24, O15

Intravenous ferric carboxymaltose versus oral ferrous sulfate replacement in elderly patients after acute non-variceal gastrointestinal bleeding (FIERCE): protocol of a multicentre, open-label, randomised controlled trial

Introduction Acute gastrointestinal bleeding (GIB) is a life-threatening emergency with a critical economic burden. As a result of bleeding, anaemia often requires intravenous or oral iron supplementation. Elderly patients are even more prone to untoward outcomes after hospital discharge if iron supplementation is inefficient. There is a gap in current guidelines on which supplementation route clinicians should choose. We aim to investigate the effect of one dose of intravenous iron therapy versus 3-month oral iron administration on anaemia in an elderly population.Methods and analysis The FIERCE study is an open-label, randomised controlled, two-armed trial. At least 48 hours after the acute non-variceal GIB treatment, patients will be recruited in participating centres. A random sequence generator will allocate the participants to group A (intravenous ferric carboxymaltose, 1000 mg) or group B (oral ferrous sulfate (FS), ca. 200 mg every day) with an allocation ratio of 1:1 on the day of the planned discharge from the hospital. Randomisation will be stratified for participating centres and the need for transfusion within the same hospitalisation before recruitment to the trial. Quality of life assessment, functional measurement and laboratory tests will be performed at baseline, 1 and 3 months±7 days after enrolment to the trial. The primary endpoint is a composite endpoint, including all-cause mortality, anaemia-associated unplanned emergency visit and anaemia-associated unplanned hospital admission within 3 months of enrolment in the trial.Ethics and dissemination The study has been approved by the relevant organisation, the Scientific and Research Ethics Committee of the Hungarian Medical Research Council (46395-5/2021/EÜIG). We will disseminate our results to the medical community and will publish our results in peer-reviewed journals.Trial registration The trial has been registered at ClinicalTrials.gov (NCT05060731)

Metabolic-associated fatty liver disease is associated with acute pancreatitis with more severe course: Post hoc analysis of a prospectively collected international registry

Introduction: Non-alcoholic fatty liver disease (NAFLD) is a proven risk factor for acute pancreatitis (AP). However, NAFLD has recently been redefined as metabolic-associated fatty liver disease (MAFLD). In this post hoc analysis, we quantified the effect of MAFLD on the outcomes of AP. Methods: We identified our patients from the multicentric, prospective International Acute Pancreatitis Registry of the Hungarian Pancreatic Study Group. Next, we compared AP patients with and without MAFLD and the individual components of MAFLD regarding in-hospital mortality and AP severity based on the revised Atlanta classification. Lastly, we calculated odds ratios (ORs) with 95% confidence intervals (CIs) using multivariate logistic regression analysis. Results: MAFLD had a high prevalence in AP, 39% (801/2053). MAFLD increased the odds of moderate-to-severe AP (OR = 1.43, CI: 1.09–1.89). However, the odds of in-hospital mortality (OR = 0.89, CI: 0.42–1.89) and severe AP (OR = 1.70, CI: 0.97–3.01) were not higher in the MAFLD group. Out of the three diagnostic criteria of MAFLD, the highest odds of severe AP was in the group based on metabolic risk abnormalities (OR = 2.68, CI: 1.39–5.09). In addition, the presence of one, two, and three diagnostic criteria dose-dependently increased the odds of moderate-to-severe AP (OR = 1.23, CI: 0.88–1.70, OR = 1.38, CI: 0.93–2.04, and OR = 3.04, CI: 1.63–5.70, respectively) and severe AP (OR = 1.13, CI: 0.54–2.27, OR = 2.08, CI: 0.97–4.35, and OR = 4.76, CI: 1.50–15.4, respectively). Furthermore, in patients with alcohol abuse and aged ≥60 years, the effect of MAFLD became insignificant. Conclusions: MAFLD is associated with AP severity, which varies based on the components of its diagnostic criteria. Furthermore, MAFLD shows a dose-dependent effect on the outcomes of AP

Discharge protocol in acute pancreatitis: an international survey and cohort analysis.

There are several overlapping clinical practice guidelines in acute pancreatitis (AP), however, none of them contains suggestions on patient discharge. The Hungarian Pancreatic Study Group (HPSG) has recently developed a laboratory data and symptom-based discharge protocol which needs to be validated. (1) A survey was conducted involving all members of the International Association of Pancreatology (IAP) to understand the characteristics of international discharge protocols. (2) We investigated the safety and effectiveness of the HPSG-discharge protocol. According to our international survey, 87.5% (49/56) of the centres had no discharge protocol. Patients discharged based on protocols have a significantly shorter median length of hospitalization (LOH) (7 (5;10) days vs. 8 (5;12) days) p < 0.001), and a lower rate of readmission due to recurrent AP episodes (p = 0.005). There was no difference in median discharge CRP level among the international cohorts (p = 0.586). HPSG-protocol resulted in the shortest LOH (6 (5;9) days) and highest median CRP (35.40 (13.78; 68.40) mg/l). Safety was confirmed by the low rate of readmittance (n = 35; 5%). Discharge protocol is necessary in AP. The discharge protocol used in this study is the first clinically proven protocol. Developing and testifying further protocols are needed to better standardize patients' care

Discharge protocol in acute pancreatitis : an international survey and cohort analysis

There are several overlapping clinical practice guidelines in acute pancreatitis (AP), however, none of them contains suggestions on patient discharge. The Hungarian Pancreatic Study Group (HPSG) has recently developed a laboratory data and symptom-based discharge protocol which needs to be validated. (1) A survey was conducted involving all members of the International Association of Pancreatology (IAP) to understand the characteristics of international discharge protocols. (2) We investigated the safety and effectiveness of the HPSG-discharge protocol. According to our international survey, 87.5% (49/56) of the centres had no discharge protocol. Patients discharged based on protocols have a significantly shorter median length of hospitalization (LOH) (7 (5;10) days vs. 8 (5;12) days) p < 0.001), and a lower rate of readmission due to recurrent AP episodes (p = 0.005). There was no difference in median discharge CRP level among the international cohorts (p = 0.586). HPSG-protocol resulted in the shortest LOH (6 (5;9) days) and highest median CRP (35.40 (13.78; 68.40) mg/l). Safety was confirmed by the low rate of readmittance (n = 35; 5%). Discharge protocol is necessary in AP. The discharge protocol used in this study is the first clinically proven protocol. Developing and testifying further protocols are needed to better standardize patients’ care.Peer reviewe