Glukokortikoidok és magatartási rendellenességek: agresszió, szorongás, és depresszió integrált vizsgálata = Glucocorticoids and behavioural disorders: a study integrating effects on aggression, anxiety and depression

Összehasonlító módon leírtuk az abnormális és normális agresszivitás idegrendszeri hátterét. Kidolgoztuk a stressz által indukált szorongásnak egy új modelljét, és leírtuk ennek idegrendszeri hátterét. Vizsgáltuk a depresszió stresszfüggését, és ennek idegrendszeri hátterét. Mindhárom viselkedési modell esetében (glukokotikoid-függő abnormális agresszió modell, stressz által kiváltott szociális elkerülés modell, szociális alárendeltség által kiváltott depresszió modell) tisztáztuk a glukokortikoidok szerepét. Farmakológiai kísérleteinkben új, potenciális gyógyszercélpontokat azonosítottunk (az NK1 receptort az abnoprmális agresszió esetében, illetve a CB1 receptort a stressz által kiváltott szorongás esetében). Megfigyeléseket tettünk a három magatartási zavar integrált szabályozására vonatkozólag. A projekt keretében végzett vizsgálatokból eddig 22 publikáció született, amelyek összesített impakt faktora megközelíti a 80-at. Az eredményekből még további 4-5 publikáció írását tervezzük. Az eltelt rövid idő alatt (a publikációk jelentős része 2007-ben illetve 2008-ban született) a projekt keretében írt publikációkra több mint 100-szor hivatkoztak. | We compared the neural background of normal and abnormal aggression in a model recently developed by us. We developed a new model of stress-induced anxiety, and characterized its neural background. The stress- dependence of depression symptoms was studied in a model involving chronic social submission. The role of glucocorticoids was clarified in all three models (i.e. the glucocorticoid-dependent abnormal aggression model, the stress-induced social avoidance model, and the submission-induced depression model). New pharmacological targets were identified for abnormal aggression and stress-induced anxiety (the NK1 receptor and the cannabinoid CB1 receptor, respectively). We also studied the integrated control of aggression, anxiety and depression. The project lead to 22 publications so far, the cumulative impact factor of which is close to 80. We plan to write 4-5 publications in addition. In the short time elapsed, the above mentioned 22 publications were cited more than 100 times. We mention that many of the publications were written in 2007 and 2008

A kutyaszemélyiség mint az emberi személyiségvizsgálatok modellje: etológiai, pszichológiai és genetikai megközelítés = Dog personality as a model of the human personality: ethological, psychological and genetic investigations

Jelen pályázat célja a kutya személyiség modelljének kidolgozása volt, különös tekintettel az egyes személyiség komponensek esetleges genetikai meghatározottságára. A kutyák viselkedését 3 módszerrel elemeztük: (1) emberközpontú jellemzési kérdőív; (2) kutya viselkedését jellemző kérdőív; (3) közvetlen viselkedési megfigyelések (viselkedési tesztek). Mindhárom esetben sikerült többváltozós statisztikai elemzés segítségével (faktoranalízis) olyan modellt felállítani, amely jól leírja a kutyák személyiség dimenzióit, amely közül a többség az ember esetében is megtalálható. A SE Orvosvegytani Intézet munkatársai segítségével sikerült a dompamin 4-es receptorának polimorfizmusát számos kutyafajtában és farkasban kimutatni, és az egyes populációkat jellemezni, ami ember esetében is polimorf. Az ezt követő viselkedésgenetikai elemzés kimutatta, hogy mind a (rendőr) németjuhászkutyák esetében (aktivitás), mind a belgajuhászkutyák esetében (gazdára mutatott figyelem) létezik asszociáció a receptorgén adott allélja és a viselkedés között. Az elvégzett kutatás azt mutatja, hogy a kutya személyiség viselkedésen alapuló elemzése és a genetikai összefüggések kimutatása hasznos modellje lehet az ember személyiségnek. | The aim of the present research was to develop a personality model for the dog with regard to possible genetic influence. The behaviour of the dogs was analysed by the utilisation of three different methods: (1) anthropomorph questionnaires, (2) behaviour-directed questionnaires, (3) direct behavioural observations. By the use of multivariate statistical analysis (factor analysis) we were able to provide a behavioural model for the personality of dogs, which, shares some of its components with personality model obtained in the case of humans. In collaboration with the Semmelweis University we were able to provide evidence for the polymorphism of the DRD4 receptor in dogs, which is also the case in humans. Behaviour genetic analysis revealed that both in German shepherds police dogs (activity) and in Belgian shepherd dogs (attention toward the owner) there is association between behaviour and the presence of one type of allele. This research has provided encouraging evidence that the investigation of dog personality could be very fruitful model for human personality in the future

The absence of P2X7 receptors (P2rx7) on non-haematopoietic cells leads to selective alteration in mood-related behaviour with dysregulated gene expression and stress reactivity in mice

The purpose of this study was to explore how genetic deletion and pharmacological antagonism of the P2X7 receptor (P2rx7) alter mood-related behaviour, gene expression and stress reactivity in the brain. The forced swim test (FST), tail suspension test (TST) and amphetamine-induced hyperlocomotion (AH) tests were used in wild-type (P2rx7+/+) and P2rx7-deficient (P2rx7-/-) mice. Biogenic amine levels were analysed in the amygdala and striatum, adrenocorticotropic hormone (ACTH) and corticosterone levels were measured in the plasma and pituitary after restraint stress. Chimeric mice were generated by bone marrow transplantation. A whole genome microarray analysis with real-time polymerase chain reaction validation was performed on the amygdala. In the absence of P2rx7s decreased behavioural despair in the FST, reduced immobility in the TST and attenuated amphetamine-induced hyperactivity were detected. Basal norepinephrine levels were elevated in the amygdala, whereas stress-induced ACTH and corticosterone responses were alleviated in P2rx7-/- mice. Sub-acute treatment with the selective P2rx7 antagonist, Brilliant Blue G, reproduced the effect of genetic deletion in the TST and AH test in P2rx7+/+ but not P2rx7-/- mice. No change in behavioural phenotype was observed in chimeras lacking the P2rx7 in their haematopoietic compartment. Whole genome microarray analysis indicated a widespread up- and down-regulation of genes crucial for synaptic function and neuroplasticity by genetic deletion. Here, we present evidence that the absence of P2rx7s on non-haematopoietic cells leads to a mood-stabilizing phenotype in several behavioural models and suggest a therapeutic potential of P2rx7 antagonists for the treatment of mood disorders

Dogs' ( Canis familaris ) responsiveness to human pointing gestures.

In a series of 3 experiments, dogs (Canis familiaris) were presented with variations of the human pointing gesture: gestures with reversed direction of movement, cross-pointing, and different arm extensions. Dogs performed at above chance level if they could see the hand (and index finger) protruding from the human body contour. If these minimum requirements were not accessible, dogs still could rely on the body position of the signaler. The direction of movement of the pointing arm did not influence the performance. In summary, these observations suggest that dogs are able to rely on relatively novel gestural forms of the human communicative pointing gesture and that they are able to comprehend to some extent the referential nature of human pointing