Vulnerability of natural landscapes to climate change – a case study of Hungary

Climate change is expected to exert considerable influence on natural ecosystems all over the world, though not all ecosystems are equally vulnerable to the changes. In this paper, an assessment framework of vulnerability of natural habitats to future climate change is presented, examining Hungary, Central Eastern Europe as a case study. A climate change impact, adaptation and vulnerability (CCIAV) assessment following IPCC traditions was applied, which operationalizes the concepts of exposure, sensitivity, potential impact, adaptive capacity, and vulnerability for natural ecosystems. Potential impact was quantified for the periods 2021–2050 and 2071–2100 based on regional climate models ALADIN-Climate and RegCM. Although the potential impact of future climate change was predominantly negative on the most climate sensitive forested habitat types of Hungary, for some of the grassland types we experienced positive predicted responses. Loess steppes and annual saline vegetation may thus partially benefit from climate change. The most climate vulnerable Hungarian regions are the Transdanubia (West Hungary) and the Northern Mountains (North Hungary) in terms of natural vegetation

Adaptive capacity of climate sensitive habitats to climate change in Hungary

Several natural habitats are expected to be sensitive to climate, and their vulnerability to future climate change can be further increased by their insufficient capacity to adapt to the changes. Therefore, it is increasingly pressing to set up methodologies for assessing sensitivity and adaptive capacity of natural ecosystems for enhancing detailed climate change impact, adaptation, and vulnerability assessments. In this paper, we first provide a methodology to quantify the sensitivity of a natural habitat based on habitat distribution models. Next, we selected the 12 most climate sensitive habitats of Hungary as a case study. We also developed a composite adaptive capacity index, which was applied to the selected habitats and used as an input in the climate change impact, adaptation, and vulnerability assessment described. Our adaptive capacity index consists of three main components describing the naturalness, diversity, and connectivity of the studied natural habitats. According to our results, adaptive capacity of the climate sensitive habitats of Hungary is generally lower than it needs to be to cope with the predicted climate change of the 21st century

Transferability of a predictive Robinia pseudacacia distribution model in northeast Slovenia

The main goal of this study is to assess the transferability of a species distribution model (SDM) for Robinia pseudacacia (black locust) to two testing sites in the Prekmurje region in northeast Slovenia. The predictive performance of the SDM at the testing sites was measured by 1) visual evaluation, 2) confusion matrix, 3) true positive rate (TPR), 4) the maximum of the true skill statistics (TSS) over possible cutoffs, and 5) paired-sample ANOVA. We show that the model adequately predicted potential distribution of the species in the region, which ensures that extension of the prediction at this scale will be a reliable base for nature conservation decisions. This also serves as a positive example for within-region transfer and extension of SDMs

Hegylábi parlagokon kialakuló élőhelyek típusát és növényzetének fajösszetételét befolyásoló tényezők

Magyarországon az 1950-es évektől folyamatosan keletkeznek parlagok, melyek egy jelentős részén a növényzet spontán szukcessziója zajlik. A hegylábi lejtőkön, az erdő és az erdőssztyepp átmeneti zónájában a kialakuló növényzet típusa nehezen megjósolható, mert ezt számos lokális tényező is befolyásolja. Kutatásunkban a térbeli helyzetnek (kitettség, lejtés, erdőtől való távolság), a felhagyás korának és a cserjésedésnek a hatását vizsgáltuk a parlagokon kialakuló növényzet összetételére. Mintegy 170 ha-nyi, fokozatosan felhagyott parlagterületet vizsgáltunk a Pilis-hegységben. A parlagokat a felhagyás ideje alapján 3 korcsoportba, a cserjésedettség mértéke alapján pedig 3 folttípusba soroltuk. Minden típusban 12-12 db, 2x2m-es növényzeti felvételt készítettünk, összesen 108 db-ot. A háttérváltozók hatását a fajgazdagságra és néhány fajcsoportra (gyep specialisták, erdei specialisták) általánosított lineális modellek segítségével vizsgáltuk. A cserjék mennyiségének és az erdőtől való távolságnak esetünkben nagyobb hatása volt a fajgazdagságra és a fajösszetételre, mint a felhagyás óta eltelt időnek. Cserjék megtelepedése nélkül fajgazdag száraz gyepek alakultak ki a parlagokon, a cserjésedés viszont az erdei fajok számát növelte, ezáltal valószínűleg az erdő kialakulását segíti