Egészségügyi struktúraváltást támogató, bizonyíték alapú szolgáltatásfejlesztések bemutatása a praxisközösségi modellprogramok (2013-2020) működésének tapasztalatai alapján

Magyarországon robosztus praxisközösségi fejlesztések valósultak meg részben svájci, részben uniós, részben hazai források felhasználásával. 2021 januárjától a magyar háziorvosok praxisközösségekbe tömörülhetnek, és az uniós fejlesztéseket apránként felváltja az állami fenntartású intézkedések sora. A cikk célja, hogy a fejlesztési programok fő tanulságait bemutassa, ezáltal a magyar egészségügyi sikeres struktúraváltását, a háziorvosi alapellátás további fejlesztését orvosszakmai szempontok alapján támogassa

Citokinellenes terápia az új típusú koronavírus okozta megbetegedés (COVID–19) kezelésében – tocilizumab elsőként való alkalmazása egy hazai infektológiai osztályon (A COVID–19-pandémia orvosszakmai kérdései)

During the past few months, a pandemic originating from China named new coronavirus disease (COVID-19) has shown how vulnerable the world is. To date, no medication supported by randomized clinical trials has been approved for the treatment of COVID-19. At the time of writing of this paper, severe acute respiratory syndrome caused by coronavirus-2 (SARS-CoV-2) has been responsible - according to modest estimations - for around 4 million of infections and 300 000 deaths. Unveiling details of patomechanism, in fatal cases the role of immune dysregulation, namely cytokine release syndrome (CRS) has been discovered. Based on the current knowledge, interleukin-6 (IL6) plays a pivotal role in COVID-19 associated CRS. Case reports and result of small case series suggest efficacy of an IL6 inhibitor monoclonal antibody (tocilizumab) in treating CRS. Authors describe a case and review recent knowledge on the treatment of COVID-19. To our knowledge, the first case of severe COVID-19-associated cytokine storm syndrome - treated succesfully with IL6 monoclocal antibody at a Hungarian department of infectology - is presented here. Orv Hetil. 2020; 161(26): 1070-1077

Autológőssejt-transzplantációt követő korai infekciók epidemiológiája. Egy hazai centrumban kezelt 699 beteg adatainak elemzése = Epidemiology of early infections after autologous hematopoietic stem cell transplantation Analysis of data from 699 patients treated in a Hungarian centre

Absztrakt: Bevezetés: Az autológ haemopoeticus őssejtek transzplantációja ígéretes kezelési lehetőség egyes malignus és nem malignus betegségek körében. A beavatkozás ugyanakkor szövődményekkel járhat, ezek közül kiemelkedő fontosságúak a korai, illetve késői poszttranszplantációs szakban fellépő infekciók. Célkitűzés: A korai (<+100 nap) poszttranszplantációs infekciók gyakoriságának és kórokozóinak vizsgálata, továbbá a halálozás rizikótényezőinek meghatározása. Módszer: A 2007 és 2014 között intézetünkben autológ haemopoeticus őssejtek transzplantációjával kezelt 699 beteg prospektíven gyűjtött adatait retrospektív módon vizsgáltuk és dolgoztuk fel. Eredmények: A 699 beteg medián életkora 56 (interkvartilis tartomány: 43–62) év, 54%-uk (376 fő) férfi. 25 pácienst más centrumba irányítottak vissza további gondozásra, 19 beteg utánkövetése pedig megszakadt. A betegek 69,8%-ában (488 fő) fordult elő neutropeniás láz. 96 betegben (13,7%) összesen 102 infekciós epizódot azonosítottunk. A leggyakrabban – összesen 49 epizódban – bacteriaemiát észleltünk. Ezek előfordulási mediánja 7 (5–11) nap volt a transzplantációt követően. A bacteriaemiák döntő többsége (33/49) a megtapadás előtt lépett fel. Incidenciájuk a malignus lymphomában szenvedő betegek esetében szignifikánsan magasabb volt, mint a plazmasejt-rendellenességekben szenvedő csoportban (p = 0,0005, OR: 2,41, 95% CI: 1,49–3,99). Vírusfertőzés 12, míg bizonyított vagy valószínű invazív gombainfekció 8 alkalommal következett be. A poszttranszplantációs +100 napig követett 655 páciensnél a kórházi halálozás 2,4% (16 fő) volt, amelyből 8 haláleset infekciós szövődménnyel állt összefüggésben. A korai infekciók kedvezőtlenül befolyásolták a túlélést (p = 0,0001). Következtetés: Autológőssejt-transzplantáltakban az ismeretlen eredetű, neutropeniás láz gyakori. A dokumentált bacteriaemiák aránya azonban alacsony. A plazmasejtes alapbetegség miatt kezeltekhez képest a lymphomás betegekben nagyobb valószínűséggel lép fel bacteriaemia. A korai infekciók rontják a túlélés esélyeit, így megelőzésük és hatékony kezelésük továbbra is kiemelt fontosságú. Orv Hetil. 2020; 161(3): 103–109. | Abstract: Introduction: Autologous hemopoietic stem cell transplantation remains a promising therapy in certain malignant and non-malignant conditions. The procedure, however, will increase the risk of complications, most notably early and late infections. Aim: To analyze the frequency and spectrum of pathogens in early (<+100 days) post-transplant infections and to evaluate risk factors for mortality. Method: Prospectively collected data from 699 patients undergoing autologous hemopoietic stem cell transplantation between 2007 and 2014 at our center were retrospectively reviewed and analyzed. Results: The median age of 699 patients was 56 (interquartile range: 43–62) years, 54% (376) were male. 25 patients have been transferred to other centers and 19 patients were lost to follow up. Neutropenic fever occurred in 69.8% (488) of patients. In addition, 102 infectious episodes in 96 patients were identified. Most commonly bacteremia occurred (49 episodes) with a median onset of 7 (5–11) days. The majority (33/49) of bacteremias have been observed during the pre-engraftment period. Their incidence proved to be higher in patients with malignant lymphoma compared to individuals with plasma cell disorders (p = 0.0005, OR: 2.41, 95% CI: 1.49–3.99). 12 episodes of viral infections and 8 cases of proven or probable invasive mycoses have been identified. Among the 655 patients with complete follow up, 16 in-hospital deaths (2.4%) occurred, 8 of them were associated with infections. Survival was adversely affected by early infections (p = 0.0001). Conclusion: In autologous stem cell transplantation, microbiologically unconfirmed neutropenic fever is common. Documented early bacteremia, however, is infrequent. Lymphoma patients have a significantly higher chance to develop bloodstream infections compared to individuals with plasma cell disorders. Early infections decrease the chance of survival; thus, an effective prophylaxis and therapy remains of paramount importance. Orv Hetil. 2020; 161(3): 103–109

Az első két sikeres, convalescens friss fagyasztott plazmával történő terápia hazai alkalmazása intenzív osztályon kezelt, kritikus állapotú, COVID–19-fertőzésben szenvedő betegekben (A COVID–19-pandémia orvosszakmai kérdései)

Introduction: At present, neither specific curative treatment nor vaccines for novel coronavirus 2019 (COVID-19) are available. There is an urgent need to look for alternative strategies for COVID-19 treatment especially in the case of severe and/or critically ill patients with cytokine release syndrome (CRS).Aim: Convalescent plasma proved to increase survival rates in other severe viral infections. Therefore, convalescent plasma could be a promising treatment option for severe COVID-19 patients.Method: In our article, we present the first two critically ill Hungarian patients with COVID-19 infection treated with convalescent fresh frozen plasma.Results: At the time of plasma therapy both patients were on mechanical ventilation and received antiviral agents and a full scale of supportive care. Each patient received 3 x 200 mL of convalescent plasma of recently recovered donors with sufficient novel anti-coronavirus IgG titers. Subsequent to convalescent plasma infusion, oxygenization improved and inflammatory markers decreased in both individuals. As compared to pretransfusion, lymphocyte counts increased and interleukin-6 level lessened. Both patients were weaned from mechanical ventilation within 2 weeks of treatment. No severe adverse effects were observed.Conclusions: Our experience indicates that convalescent plasma therapy is well tolerated and could potentially improve clinical outcomes. Optimal dose and timing as well as precise assessment of clinical benefit of convalescent plasma therapy will need further investigation in larger, well-controlled trials. This is the first report of the successful use of convalescent plasma in the treatment of critically ill patients with COVID-19 infection in Hungary

The Effect of the Particle Size Reduction on the Biorelevant Solubility and Dissolution of Poorly Soluble Drugs with Different Acid-Base Character

Particle size reduction is a commonly used process to improve the solubility and the dissolution of drug formulations. The solubility of a drug in the gastrointestinal tract is a crucial parameter, because it can greatly influence the bioavailability. This work provides a comprehensive investigation of the effect of the particle size, pH, biorelevant media and polymers (PVA and PVPK-25) on the solubility and dissolution of drug formulations using three model compounds with different acid-base characteristics (papaverine hydrochloride, furosemide and niflumic acid). It was demonstrated that micronization does not change the equilibrium solubility of a drug, but it results in a faster dissolution. In contrast, nanonization can improve the equilibrium solubility of a drug, but the selection of the appropriate excipient used for nanonization is essential, because out of the two used polymers, only the PVPK-25 had an increasing effect on the solubility. This phenomenon can be explained by the molecular structure of the excipients. Based on laser diffraction measurements, PVPK-25 could also inhibit the aggregation of the particles more effectively than PVA, but none of the polymers could hold the nanonized samples in the submicron range until the end of the measurements

Novel coronavirus epidemic in the Hungarian population, a cross-sectional nationwide survey to support the exit policy in Hungary

L