A hippokampusz, az agykéreg és a kisagy szöveti szerkezete fejlődésének vizsgálata aneuploid magzatok és gyermekek agyában = Histological development of the hippocampal formation, neocortex and cerebellar cortex in the brain of aneuploid children

Normális időre született gyermekekben illetve a születés utáni 2-8. években (hasonlóképpen mint felnőttkorban), minimális az új neuronok képződése az emberi hippokampuszban és nincs neuronképződés az agykéregben. Koraszülöttekben a neuronok képződése nem különbözik a normális időre születettektől, ezért feltételezzük, hogy az agyban folyó neuronképződés erős genetikai kontroll alatt áll és környezeti hatások nagyon kevéssé befolyásolják. Adataink arra hívják fel a figyelmet, hogy még a kis súllyal és korán született (24 - 27 hetek) csecsemők esetében sem magyarázható a szellemi elmaradás a neuronok képződésének csökkenésével. Valószínű, hogy finomabb, esetlegesen a szinaptikus kapcsolatokat érintő morfológiai változások vagy sejtvándorlási zavarok lehetnek az esetenként kialakuló mentális tünetek és tanulási zavarok mögött. A trisomias fetusok és gyermekek agyának vizsgálatakor azt találtuk, hogy Down szindróma esetében az általunk alkalmazott fénymikroszkópos vizsgálatokkal alig van szövettani elváltozás, míg Edwards és Patau szindrómákban, valamint egyéb kromoszómális elváltozások esetében (fragile-X, gyűrűkromoszoma, 14 triszomia) markáns és egyértelmű fénymikroszkópos elváltozások találhatóak mind az archicortexben, mind a neocortexben. Nagyon valószínű, hogy a mindig mentális retardációval járó Down szindróma esetében a neuropathologiai elváltozások ultrastruktúrális (szinaptikus) szinten keresendőek. | In newborns as well a sin 2 to 8 years old children, similarly a sin adults, there is a minimal neuronal cell formation in the hippocampal dentate gyrus and no neuronal proliferation was detected either in other parts of the hippocampal formation or in neocortex. In prematurely born infants the neuronal cell formation shows no differences when compared to age-matched controls, therefore we assume that neuronal proliferation of the human brain is under strong genetic influence, leaving very small possibility that environmental changes can influence neuronal proliferation. Our data strengthen the view that even in the case of very prematurely born children (24-27th weeks) mental retardation cannot be explained by smaller number of neurons. It is very probably, that ultrastructural changes and disturbances of cell migration may be behind the mental retardation and learning problems. Int he brains of trisomic fetuses and children we found very limited light microscopic changes in Down syndromic children. In contrast, in Edwars, Patau syndromes as well a sin other chromosomic disorders, like fragileX, marker chromosomes or in trisomia of the 14th chromosomes we found characteristic light microscopic alterations both in archicortex and in different areas of the neocortex. It is suggested that structural changes in Down syndrome, that is always associated with mental retardation, can be expected at ultrastructural, probably at synaptic level

spatial navigation deficit in the Morris water maze after single high dose of neonatal X-ray irradiation

ABSTRACT Ambiguous spatial behavior deficits induced in adult rats by different types of dentate gyrus lesions were examined by subjecting neonatal rats to x-ray irradiation, which reduces the granule cell population in fascia dentata without affecting the number of hilar neurons and pyramidal cells of Ammon's horn. Three-to six-month-old irradiated and intact male Long-Evans rats were tested in the Morris water maze. Four experiments were done. (i) Rats were trained to find an invisible escape platform, when started from any of four equidistant points at the circumference of the pool. (ii) The same rats then were trained to find a visible platform in the same pool. Poor performance of irradiated rats in both experiments suggested a visual deficit. (iii) Navigation in the absence of visual cues was studied in other rats trained in total darkness to find the escape platform under conditions of fixed start-fixed goal geometry. (iv) Contribution of nonvisual allocentric cues and egocentric path integration mechanisms to spatial performance of the above rats was tested in darkness after rotating both the start and goal positions by 90؇ clockwise. Impairment of irradiated rats in Exp. 3 and 4 and histological examination of their brains support the conclusion that 60-70% reduction of granule cells in the dorsal hippocampus causes significant deterioration in both allocentric and egocentric orientation

Effect of Air-Polishing and Different Post-Polishing Methods on Surface Roughness of Nanofill and Microhybrid Resin Composites

Air-abrasion is a popular prophylactic procedure to maintain oral hygiene. However, depending on the applied air-abrasive powder, it can damage the surface of the tooth and restorations, making it susceptible to plaque accumulation. The purpose of this study was to investigate the effect of 5 s and 10 s air-abrasion of calcium carbonate on surface roughness (Ra) of enamel, nanofill, and microhybrid resin-composites and the effect of post-polishing with two-step rubber- (RP) or one-step brush polisher (BP) to re-establish the surface smoothness. Surface topography was visualized by scanning-electron-microscopy. The quantitative measurement of the Ra was carried out with atomic-force-microscopy. Air-abrasion for 10 s decreased the Ra of enamel as a result of abrasion of the natural surface texture. Post-polishing with RP after 10 s air-abrasion did not change the Ra or BP; however, Ra was increased significantly by scratching the surface. Air-abrasion increased the Ra of resin composites significantly, irrespective of the application time. While RP provided a similarly smooth surface to the control in the case of microhybrid resin composite, BP increased the Ra significantly. The Ra for the control group of the nanofill-resin composite was initially high, which was further increased by air-abrasion. RP and BP re-established the initial Ra with deeper and shallower scratches after BP. Both the material and treatment type showed a large effect on Ra

Epilepsziasebészeti beavatkozások eredményei a Pécsi Epilepszia Centrumban 2005 és 2016 között = Postoperative outcome of surgical interventions for epilepsy between 2005 and 2016 at the Epilepsy Center of Pécs

Absztrakt: Bevezetés: Az epilepszia krónikus, súlyos neurológiai betegség, mely jelentősen befolyásolja az életminőséget. A megfelelő indikációval végzett epilepsziasebészeti beavatkozás rohammentességet eredményezhet, mely önmagában vagy rehabilitációt követően jelentősen javíthatja az életminőséget. Célkitűzés: Jelen tanulmányunk célkitűzése a Pécsi Epilepszia Centrumban 2005 és 2016 között epilepsziasebészeti beavatkozáson átesett betegek posztoperatív eredményeinek felmérése. Módszer: Az adatgyűjtés a betegek klinikai anyagának áttekintésén túlmenően kérdőívek alkalmazásával történt, a rohamállapot értékelésén kívül a foglalkoztatottsági státuszra mint az életminőség egyik fontos indikátorára is fókuszálva. Eredmények: Reszektív epilepsziasebészeti beavatkozás 72 esetben történt. A betegek 76%-a tartósan rohammentessé vált. A betegek 10%-ánál műtét után csak igen ritkán lépett fel roham, 7%-uknak jelentősen csökkent a rohamszáma, míg 7%-ban nem változott érdemben a rohamállapot. A rohammentes és a nem rohammentes betegek csoportjainak foglalkoztatottsági adatait vizsgálva azt találtuk, hogy a rohammentesség befolyásolja a páciensek elhelyezkedési lehetőségeit. A rohammentes betegek 67%-a állt foglalkoztatottság alatt, míg a nem rohammenteseknek mindössze a 19%-a (p<0,01, Fisher-féle egzakt teszt). Következtetés: Eredményeink a nemzetközi adatoknak megfelelve alátámasztják az epilepszia reszektív sebészi kezelésének klinikai és szociális eredményességét. Orv Hetil. 2019; 160(7): 270–278. | Abstract: Introduction: Epilepsy as a chronic, severe neurologic disease significantly influences the quality of life of the epileptic patients. In candidates well selected for surgery, the seizure freedom is realistically achievable, and the quality of life can be further improved with complex individual rehabilitation. Aim: We aimed to evaluate the postoperative outcome of patients who underwent epilepsy surgery between 2005 and 2016 at the Epilepsy Center at Pécs. Method: We evaluated seizure status at regular follow-up visits after surgery and the quality of life using questionnaires focusing on employment and social status. Results: 76% of the 72 patients who underwent surgical resection for epilepsy were free from disabling seizures , and 10% had rare disabling seizures (almost seizure-free), 7% experienced worthwhile improvement and 7% had no worthwhile improvement. Comparing the employment status of patients free from disabling seizures to patients not free from disabling seizures, we found that the employment status is significantly influenced by seizure freedom (p<0.01, Fisher’s exact test). While 67% of seizure-free patients were employed, only 19% of patients not free from disabling seizures were hired. Conclusion: Our results resemble the international tendencies and success rate, proving epilepsy surgery as an available, valid and effective treatment in well selected patients. Orv Hetil. 2019; 160(7): 270–278