A hajléktalanok és környezetük együtthatása

Hajléktalanok minden nagyobb városban előfordulnak az utcákon, tereken. Sokszor szemét, piszok, rendetlenség, a parkok növényeinek letiprása jelzi éjszakai tartózkodási helyüket. Nem erre a populációra jellemző a környezetvédelem. Újabb kategória a mentális környezetszennyezés: a köznapi emberek számára elborzasztó, undort keltő mocsok látványa, a kunyeráló otthon nélküliek zaklatása. De vajon a társadalom megtesz-e mindent, hogy ne itt, ne így kelljen élniük? Vajon biztosítja-e az otthonát vesztett embereknek, hogy emberhez méltó körülmények között élhessenek, ugyanakkor védi-e a társadalmat az „emberi környezetszennyeződéstől”? Milyen lehetőségei vannak egy hajléktalannak, hogy ne (köz)területfoglalással, kénytelen környezet-károsítással biztosítsa pihenését, hanem újra beilleszkedve a természetes, az épített és a társadalmi környezetbe teljes emberi életet éljenek? Megtesz-e a társadalom hajlékkal rendelkező nagyobb része minden tőle telhetőt, hogy ebben segítse

Celebrating 200 Years of the Hungarian Academy of Sciences : A Chamber Exhibition at UNESCO Headquarters : Paris, 11 December 2025

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ kiállítása Párizsba