A természetes immunrendszer molekuláris komponenseinek (CD14, Toll like receptorok) vizsgálata autoimmun (polymyositises-dermatomyositises) és atherosclerosisos betegekben = Characterisation of the molecular components of innate immunity (CD14, Toll-like receptors) in patients suffering from autoimmune disorders (polymyositis-dermatomyositis) and atherosclerosis

A kutatómunka legfontosabb új eredményei: 1., A CD14/sCD14/TLR4 valamint a TLR2 változásai nem hozhatók összefüggésbe a PM és DM eltérő patomechanizmusával. 2., A szérum sCD14 aktivitási marker PDM-ben, ami vélhetően a molekula pozitív akut fázis fehérje voltával függ össze. 3., Az PDM aktív szakaszában emelkedett szérum sCD14 forrása az 56 kDa-os, GPI-farok mentes, intracelluláris CD14 direkt szekréciója. 4., A CD14 gén C(-159)T SNP T/T genotípusa fokozott hajlamot jelenthet a myositises betegekben a krónikus betegséglefolyás kialakulására. 5., Az LPS/PG stimuláció hatására bekövetkező sejtaktiváció csökkenése volt észlelhető a PDM-es betegek monocytáiban a kontrollokhoz képest. 6., A TGFβ1 SNP-i összefüggést mutattak a betegség aktivitásával PM-ben és DM-ben, a szérum TGFβ1 szint pedig magasabb volt a myositises betegekben. 7., A sclerodermas betegekben az IL10 és az IL6 SNP-inek genotípus-arányában volt szignifikáns eltérés a kontrollok adataihoz viszonyítva. 8., A kortikoszteroid terápia in vivo csökkentette az SLE-s betegek mononukleáris sejtjeinek CD14-expresszióját, LPS-kötését és LPS-indukálta sejtaktivációját. 9., A fertőzéseken gyakran áteső SLE-s betegek monocytáinak CD14/TLR4 expressziója szignifikánsan alacsonyabb volt a fertőzés nélküli betegek adataihoz képest. 10., Az intrinsic atópiás dermatitises betegek leukocytáin a CD14, TLR2, TLR4, és CD180 expresszió emelkedést mutatott az egészséges kontrollokhoz képest. | The most important new results of the study 1., Alterations of CD14/sCD14/TLR4 and TLR2 are not associated with the different pathomechanisms of PM and DM. 2., Serum sCD14 is a marker of disease activity in PDM, probably because it is a positive acute phase protein. 3., The source of the increased amount of serum sCD14 in the acute phase of PDM is the direct secretion of the 56 kDa intracellular CD14 lacking the GPI-tail. 4., The T/T genotype of the C(-159)T SNP of the CD14 gene seems to mean increased susceptibility to chronic disease course in patients with myositis. 5., The LPS-PG-induced cellular activation was diminished in the monocytes of PDM patients compared to healthy controls. 6., The SNPs of TGFβ1 showed association with the disease activity in PM and DM and the serum TGFβ1 level was increased in patients with myositis. 7., The genotype rate of the SNPs of IL6 and IL10 was significantly different in patients with scleroderma compared to controls. 8., In vivo corticosteroid therapy decreased the CD14-expression, CD14-mediated LPS-binding and LPS-induced cellular activation of mononuclear cells in SLE patients. 9., The CD14/TLR4-expression was significantly lower on monocytes of SLE patients with repeated severe infections compared to patients without infections. 10., Leukocytes of patients suffering from the intrinsic form of atopic dermatitis showed higher CD14, TLR2, TLR4 and CD180 expression compared to that of healthy controls

Lótusz Nagyváradról : a püspökfürdői hévízi tündérrózsa eredetének kérdése

The Egyptian white waterlilly (Nymphaea lotus L.) is a perennial, tropical, subtropical species of waterlily (Nymphaea) genus. There is a conspicuous satellite occurance in Europe, in a thermal lake called Lake Petea near to Oradea city, NW Romania which was found by Pál Kitalibel in 1798. The plant which lives in this thermal lake was described as the variation of Nymphaea lotus (Nymphaea lotus L. var. thermalis) by János Tuzson. Its origin has been part of great debate among scholars during the last 200 years. Some of the scholars’ opinion is that it is a Tertiary relict, others advocate its origin as a result of plantation by human population or recent dispersal by waterbirds. This is one of the several questions we try to answer in our research which treats the environmental history of Lake Petea. The results of the malacological examintations and preliminary radiocarbon analysis suggest that Nymphaea lotus var. thermalis is not a Tertiary relict and these results also show that it is not a result of human activity

A polymyositis/dermatomyositisben alkalmazott terápia hatásának tanulmányozása a patomechanizmusban szerepet játszó kóros immunválaszok egyes elemeire. Sejtes és humorális elemek, valamint az NF- B szignalizációs útvonal vizsgálata = Studying the effect of the therapy of polymyositis/dermatomyositis on the pathological immunological responses

Az idiopathiás inflammatorikus myopathiák (IIM) szisztémás autoimmun betegségek. Bohan és Peter kritériumok alapján diagnosztizált, 145 IIM-es betegben vizsgáltuk bizonyos MHC-II allélek jelenlétét. Elemeztük ezen allélek összefüggését a különböző myositis alcsoportokkal, a klinikai tünetekkel, az előforduló antitestekkel, a betegség lefolyásával és az alkalmazott terápiával. A HLA-DRB1, DQA1, DQB1 antigének különböző alléljeit szekvenciaspecifikus primerek segítségével polimeráz láncreakcióval határoztuk meg.Mindegyik myositis alcsoportban gyakoribb volt a DRB1*03 és a kapcsolt DQA1*05 valamint a DQB1*02 allélek jelenléte. Ezen allélek előfordulása magasabb volt a glükokortikoidon kívül egyéb immunszuppresszióra szoruló betegek körében. Az egyes autoantitestekkel való asszociációt tekintve Scl-70 pozitív mindkét beteg DRB1*03, DQA1*05, DQB1*02 genotípusú volt.A HLA DQA1 genotípusnál látható a különbség: a kontrollcsoport 11%-a *01 és/vagy *05 genotípusú, a betegcsoportban ugyanezek az allélok 60%-os gyakoriságot mutattak. A HLA DQB1*05 genotípust emelhető ki rizikó szempontjából, elsősorban ebben az esetben találtunk kiemelkedő asszociációt a betegcsoportban. Gyakori volt a DQB1*02 (40%) és a *03 allél (60%). . A JDM-es alcsoportban magas előfordulási arányt mutatott a DRB1*03, DQA1*01 és *05, a DQB1*02 és *05 allélok jelenléte. Szívizomérintettség esetén a betegek nem hordozták a DRB1*03 allélt, mint már korábban igazolt myositis rizikófaktorszerepű gént. | Idiopathic inflammatory myopathies (IIM) are a group of systemic autoimme diseases, which characteristically effect striated muscle tissues, resulting in immunemediated inflammation that leads to progressive muscle degeneration.In our current examinations were conducted using the Bohan and Peter critera in 145 patients, in whom we examined the presence of various MHC-II alles. Based on these alleles, we summarized the correlations of the various myositis subgroups, clinical symptoms, present antibodies, with the disease cource and applied therapies. With the help of the polymerase chain reaction, we determined the sequence specific primes of the HLA-DRBI, DQA1, and DQB1 antigens.In all myositis subgroups, the presence of DRB1*03 and associated DQA1*05, and DQB1*02 alleles was common.The prognosis may be worse in those cases where patients reacted well only to second and third line therapies. With respect to the disease course, in the more severe and/or complicated cases, those genes which are associated with higher riskfactors (DRB1*03, DQA1*01 and *05, DQB1*02) where more frequent than in cases of monophasic disease course cases. We found a much higher incidence of the DQA1*05 allele compared to the control group: 66% were polyphasic, 67% in the chronic course. The associations of various haplotypes with certain phenotype characteristics may have diagnostic value

A véralvadás XIII-as faktora: strukturális és funkcionális vonatkozások, jelentősége különböző kórképekben = Blood coagulation FXIII: structural, functional aspects, its involvement in various pathological conditions

Új megállapításokat tettünk a FXIII plazmában történő aktivációjára, a két alegység (FXIII-A és FXIII-B) egymáshoz kapcsolódásának strukturális elemeire és a FXIIIa-glutamin szubsztrát kapcsolatra vonatkozóan. Új módszereket dolgoztunk ki a FXIII aktivitás mérésére, a FXIII-A intracelluláris detektálására. Utóbbi bevezetésre került a leukémiák diagnosztikájában. Immunoassay-t dolgoztunk ki az a2 plazmin inhibitor két izoformájának mennyiségi meghatározására. 10 FXIII-A hiányos betegen derítettük fel a háttérben álló mutációkat és ezek következményeit a fehérje strukturájára-funkciójára. Kísérletesen bizonyítottuk, hogy a plazma FXIII hiánya sebgyógyulási zavart okoz. Kimutattuk, hogy myocardiális infarctuson (MI) átesett nőkben emelkedett a plasma FXIII szintje és az emelkedett FXIII szint 2,5-3,0 szorosra fokozza az MI rizikóját, ami kizárólag nőkön érvényesül. 16 cikk metaanalízisiével a FXIII-A L34 allél szignifikáns védőhatását lehetett kimutatni a coronaria betegség ellen, a polimorfizmus a nagy rizikóju magyar populációban azonban csak emelkedett fibrinogén szint esetén védő hatású. A L/L homozigóták FXIII szintje MI-ben szignifikánsan alacsonyabb a vad típusúakénál. Csontvelő abláció után csökken, magas thrombocyta számmal járó myeloproliferatív betegségben emelkedik a FXIII szintje. Bronchoalveoláris mosófolyadékban kimutatható az alveoláris macrophagokból származó FXIII-A, chronicus bronchitisben ennek szintje emelkedik, s esetenként megjelenik a plazma FXIII is. | New results were reported on the activation of factor XIII (FXIII) in plasma, on the structural elements involved in the association of FXIII subunits (FXIII-A and FXIII-B) and on the interaction of activated FXIII (FXIIIa) with its glutamine substrate. Methods were developed for the determination of FXIII activity and the intracellular detection of FXIII-A by flow cytometry. The latter was introduced in the diagnostics of leukemias. Immunoassay was developed for the determination of the two isoforms of a2 plasmin inhibitor. The mutations causing FXIII-A deficiency were identified in 10 patients and their consequences were explored at the protein level. The involvement of FXIII in would healing was proven. It was shown that in women with the history of myocardial infarction (MI) FXIII level was elevated and elevated FXIII level represented a 2.5-3.0-fold increased risk of MI in women, but not in men. A protective effect of the FXIII-A L34 allele against MI was demonstrated by metaanalysis of 16 articles. In the Hungarian population this protective effect prevailed only at high fibrinogen level. FXIII level was decreased in L/L homozygotes with the history of MI. Bone marrow ablation decreased plasma FXIII level, while myeloproliferative diseases increased it. In the bronchoalveolar lavage fluid FXIII-A derived from alveolar macrophages was detected, in inflammatory bronchoalveolar diseases FXIII-A level increased and occasionally plasma FXIII was also be present

A thrombocyta mint gyulladásos sejt = The platelet as an inflammatory cell

A kutatást az alábbi négy fókuszterületen végeztük: 1. A P-selectin glycoprotein ligand-1 (PSGL-1) knock out, modellben leírtuk, hogy a PSGL-1 hiánya protektív szereppel bír a thrombosis kialakulása során és megállapítottuk, hogy a PSGL-1 hiányában a myeloid sejtek és azok prekurzorai szignifikánsan magasabb számban szabadulnak fel, G-CSF hatására (közlés alatt). 2. A thrombocyta aktiváció moduláció terén megállapítottuk, hogy a calyculin-A (CLA) hatására jelentősen csökken a thromin receptor anragonista peptid (TRAP) aktiváció által létrehozott válasz. Valamint leírtuk, hogy a hagyományos anti-platelet kezelés mellett a P-selectin, a PF4, valamint a CD40L receptorokon keresztül milyen módon befolyásolható a thrombocyta működés. 3. Az inlammatorikus stimulusok közül megállapítottuk, hogy a lipopoliszacharid (LPS) formák közül kizárólag az Re-LPS formának van hatása a thrombocyta aktiváció bizonyos paramétereire. 4. A klinikai kollaborációs vizsgálatok terén a thrombocyta rendellenességek közül kollaborációs vizsgálataink során meghatároztuk, hogy Glanzmann thrombasthenia esetén a thrombocyta felszíni receptorok expresszióját és leírtuk ezek TRAP aktiváció után megjelenő szintjét. További klinikai kollaborációs vizsgálataink eredményeként két beteg populációban (obesitas és PAD) mutattunk ki jelentős vérlemezke aktivációt illetve ezek összefüggését a betegség alatti egyéb változókkal. | The research activity was carried out in 4 focus areas: 1. In P-selectin glycoprotein ligand-1 (PSGL-1) knock out mice we verified, that PSGL-1 is protective against thrombosis in a murine model (Miszti-Blasius et al, 2011), and we found that in the absence of PSGL-1 mature and precursor myeloid cells are released earlier upon G-CSF treatment (submitted). 2. Studying the modulation of platelet activation we proved that calyculin-A (CLA) inhibits TRAP elicited platelet activation parallel with its phosphatase inhibitor activity. (Simon Z et al, 2010) In case of conventional anti-platelet treatment we described the modulation of platelet fuction via P-selectin, PF4 and CD40L receptors (Nagy B Jr et al, 2012) 3. We investigated the effect of lipopolysaccharide and (LPS). We found that out of the LPS isoforms only the Re-LPS but not the S-LPS is capable of mediating platelet activation (Kappelmayer et al, 2012, under revision) 4. In case of clinical collaborations on platelets, we determined platelet surface glycoprotein expressions in Glanzmann thrombastenia and described their expression levels after TRAP activation. Further collaborative studies proved considerable platelet activation in obese and peripheral arterial disease patients (Csongrádi et al 2011, Shemirani et al, 2011

Presepsin teardown – pitfalls of biomarkers in the diagnosis and prognosis of bacterial infection in cirrhosis

AIM To evaluate the diagnostic and prognostic value of presepsin in cirrhosis associated bacterial infections. METHODS Two hundred and sixteen patients with cirrhosis were enrolled. At admission, presence of bacterial infections and level of plasma presepsin, serum C-reactive protein (CRP) and procalcitonin (PCT) were evaluated. Patients were followed for three months to assess the possible association between presepsin level and short-term mortality. RESULTS Present 34.7 of patients had bacterial infection. Presepsin levels were significantly higher in patients with infection than without (median, 1002 vs 477 pg/mL, P 1206 pg/mL sensitivity, specificity, positive predictive values and negative predictive values were as follows: 87.5%, 74.5%, 61.8% and 92.7%. The accuracy of presepsin, however, decreased in advanced stage of the disease or in the presence of renal failure, most probably because of the significantly elevated presepsin levels in non-infected patients. 28-day mortality rate was higher among patients with > 1277 pg/mL compared to those with ≤ 1277 pg/mL (46.9% vs 11.6%, P < 0.001). In a binary logistic regression analysis, however, only PCT (OR = 1.81, 95%CI: 1.09–3.01, P = 0.022) but neither presepsin and nor CRP were independent risk factor for 28-day mortality after adjusting with MELD score and leukocyte count. CONCLUSION Presepsin is a valuable new biomarker for defining severe infections in cirrhosis proving same efficacy as PCT. However, it is not a useful marker of short-term mortality

Hypertriglyceridemia-induced acute pancreatitis: A prospective, multicenter, international cohort analysis of 716 acute pancreatitis cases

Background Hypertriglyceridemia is the third most common cause of acute pancreatitis (AP). It has been shown that hypertriglyceridemia aggravates the severity and related complications of AP; however, detailed analyses of large cohorts are inadequate and contradictory. Our aim was to investigate the dose-dependent effect of hypertriglyceridemia on AP. Methods AP patients over 18 years old who underwent triglyceride measurement within the initial three days were included into our cohort analysis from a prospective international, multicenter AP registry operated by the Hungarian Pancreatic Study Group. Data on 716 AP cases were analyzed. Six groups were created based on the highest triglyceride level (Peer reviewe