Tapasztalatok a levetiracetamkezeléssel gyermekkori epilepsziákban = Experience with levetiracetam in childhood epilepsy

OBJECTIVE: To evaluate the efficacy and tolerability of levetiracetam in children with drug resistant epilepsy from a retrospective study. METHODS: We report the result of a study of 85 pediatric patients (mean 10.5 years, range: 1-24) with refractory generalized and focal epilepsy, who received levetiracetam as add-on treatment. The average duration of epilepsy was eight years, and the patient were treated with mean of 6.0 antiepileptic drugs before levetiracetam was introduced. RESULTS: Ten patients (12%) became seizure-free, three (3%) responded with seizure reduction of more than 90%, 32 (38%) responded with seizure reduction of more than 50% following introduction of levetiracetam. No response to levetiracetam was reported in 34% (n: 29). Positive psychotropic effect was observed in 26 patient (30%). Mild to moderate side effects were reported in 11 patients (13%), consisting most frequently general behavioral changes, aggression, sleep disturbances, but they ceased after decreasing the dose of levetiracetam. Mental retardation was associated with poor response and associated with more side effects. CONCLUSION: Levetiracetam is a well tolerated new antiepileptic drug that may effectively improve seizures control as an add-on drug in resistant epilepsy in childhood with good tolerability

TikTok and tics: the possible role of social media in the exacerbation of tics during the COVID lockdown

Háttér és cél – Az elmúlt év során világszerte többször jelentek meg újonnan kialakult vagy jelentôsen súlyosbodott tictüneteket mutató esetek, amelyeknél a klinikai kép vagy a tünetek bizonyos aspektusai nem feleltek meg a ticzavarok hivatalos kritériumainak. Célunk a saját gyakorlatunkban elôforduló atípusos esetek leírása és a felmerülô diagnosztikai problémák felvetése. Módszerek – Az egymás után megjelenô atípusos tic -eseteket dokumentáltuk. Eredmények – Öt atípusos ticesettel találkoztunk. Az esetek néhány közös jellegzetességgel rendelkeztek, kiemelten azzal, hogy az anamnézisben a ticek de novo kialakulását vagy exacerbációját megelôzôen a betegek tictüneteket néztek közösségi médiafelületeken. Megbeszélés – Habár az események sorrendje oksági kapcsolatra, ebbôl következôen funkcionális ticzavar diagnózisára utal, a funkcionális tünet diagnózisához nem állnak rendelkezésre egyértelmûen alkalmazható kritériumok. A neurodevelopmentális és funkcionális ticek elkülönítése gyermekkorban sok problémát vet fel. Következtetés – A differenciáldiagnosztikai hiányosságok miatt a beavatkozás nélküli betegkövetés és viselkedés -terápiás eszközök alkalmazása javasolt a szükségtelen gyógyszeres kezelés elkerülése érdekében