24 research outputs found
Tévhitek az orvosi kommunikációról
Absztrakt
Napjainkban az orvosi kommunikáció jelentőségét számos kutatási eredmény
bizonyítja, a mindennapi gyakorlatban mégis gyakran találkozunk ezekkel
ellentétes mítoszokkal, tévhitekkel, az ezekből fakadó kedvezőtlen attitűddel.
Mindez megakadályozza a valódi szemléletváltást és a betegközpontú ellátás
irányába történő elmozdulást. A szerzők arra vállalkoztak, hogy bemutassanak
néhány gyakori tévhitet, s az ezekkel kapcsolatos kutatási eredményeket. Orv.
Hetil., 2016, 157(17), 644–648
Az egészségügyi kártérítési perek kommunikációs vonatkozásai
Absztrakt
Az egészségügyi ellátás során tapasztalt problémák miatt egyre több a kártérítési
per, azonban egyes orvosokat nagyobb valószínűséggel, illetve gyakrabban
perelnek be, mint másokat. Számos kutatás igazolja, hogy ennek az okai között a
perbe fogott orvosok kapcsolati, kommunikációs készségeinek a hiányosságai
játsszák a legfőbb szerepet – többek között a beteg kikérdezésének,
meghallgatásának, az információk átadásának az elégtelenségei. Kiemelt
jelentősége van a kommunikációnak a betegellátás során bekövetkező hibák
kezelése során is. A legtöbb orvos a hiba eltitkolására törekszik, ez azonban a
beteg állapotának további romlásához vezethet. Azokban az intézményekben,
amelyekben a hibákkal kapcsolatos nyílt kommunikációt – az egészségügyi teamen
belül és a beteg, illetve a hozzátartozó felé egyaránt – bevezették, csökkent a
kártérítési perek száma. A kártérítési perek az orvosok számára is nagy
megterhelést jelentenek, ezért szükség lenne az orvosok támogatási
lehetőségeinek kialakítására, kommunikációs képzésekre, valamint arra, hogy a
jogi környezet is támogassa az ellátási hibák nyílt kommunikációját. Orv.
Hetil., 2016, 157(17), 654–658
Az orvos–beteg kommunikáció jelentősége a szomatizáló páciensek ellátásában
Absztrakt
Szomatizáció alatt a szervi elváltozásokkal megnyugtatóan nem magyarázható testi
panaszok összességét értjük. Szakirodalmi adatok alapján az orvos–beteg
találkozások 15–25%-a ilyen jellegű probléma miatt jön létre. Mivel a hazai
orvosképzésben a testi panaszok esetleges lelki hátterének értékelése nem kap
megfelelő hangsúlyt, az orvosok attitűdjét gyakran tehetetlenségérzés,
előítéletek jellemzik, ehhez pedig nem teljesen megindokolható diagnosztikus,
illetve terápiás beavatkozások elrendelése társulhat. Mindeközben a páciens is
tehetetlen, szorongása fokozódhat, panaszainak intenzitása nőhet. Mivel a
szomatizáció egyik kiváltó oka a stressz, ezért kezelésének kulcsa a stresszel
való megküzdés javítása. Ez a legtöbb krónikus betegség szakmai terápiás
irányelveiben megjelenik. A rendelkezésre álló, hatékony beavatkozások
repertoárja a mindennapi betegellátásba illeszkedő rövid tanácsadástól a
gyógyszeres kezelésen át a pszichoterápiákig terjed. Vizsgálati eredmények
alapján a leghatékonyabbak a kognitív és viselkedésterápiás beavatkozások.
Ugyanakkor a betegek egy részénél a családorvosi vagy szakorvosi ellátás
keretében történő rövid (10–30 perc), strukturált, úgynevezett reattribúciós
tanácsadással is szignifikáns testi tünet- és szorongáscsökkenést lehet elérni.
Orv. Hetil., 2016, 157(17), 664–668